Nem kívánkozom hosszas leírásokba bonyolódni, ugyanis nem történt sok minden érdemleges szeptember 20-án, egy átlagos vasárnapon a Kis-Gerecse bányájában. Na jó, azért egy-két dolog mégis volt, azokat leírom, de semmi extra.
Pistivel megint kettesben, nincs hidegebb, mint a múltkor (teljesen jó mászóidő), viszont két hatalmas mínusz is van itt ám a képletben: az elsőt már Veszprémben tapasztaljuk, hatalmas szél van, ami több mint valószínű, hogy a bányában sem lesz kisebb, sőt. A másik mínusz tényező viszont csak az első átmozgások után adja az arclemérést, miszerint a szikla rohadtul nem hideg. Tehát, hogy jobban átlátható legyen az egyenlet: a héten elmúlt meleg napok következtében felmelegedett a kőzet, ergo most, 13-i vasárnappal ellentétben semmit nem számít hogy hűvös, patent idő van, a fogások kevésbé tartanak, a szél meg zavaróan fúj. Az előbbihez nyáron igaz már hozzászoktunk, meg hogy mindent túl kell szorítani, de ez most valamiért más. Ha az idő is jó (értsd: nem túl meleg, bár én nem hiszek a -5°C fölött nincs 8A sztoriknak) akkor valahogy mások az ember elvárásai, egyszerűen nincs felkészülve arra, hogy most bizony nem lesznek harapós fogások. Nem. Nyáron egyszerűen tudod, hogy mindent túl kell szorítani, és az alacsonyabb elvárásokhoz képest túl is lehet teljesíteni. Ilyenkor viszont azt hiszed, hogy majd minden milyen fasza lesz, aztán ekkor jön a pofon. Na nem mintha bármi komoly elvárásaim lettek volna, meg hát minket, bakonyi betyárokat nem hatnak meg az ilyen sallerek :) Szóval bemelegítés, Kyberiáda, majd Pszeudo-szakállba bepakolás, átmozgás. Tavaly volt benne melegben egy próbám, akkor nem nagyon érdekelt a dolog, most valahogy jobban megfogott, legalábbis meg akartam mászni. Az átmozgós próba során egy mozdulatot viszonylag nehezen sikerült csak megcsinálnom, de miután a egy hosszabb pihenő után összeszedtem magam, nekiláttam az első élesnek (összesen harmadik, aznapi második próba) felszenvedtem magam a Pszeudon, majd pihentem a párkányon, felmentem akasztani, megint pihentem, majd lezárásnak megmásztam a maradék részt is. 8a/+ ez most fokozatban, egyébként nem rossz út, tudom ajánlani, a végének jó mozgása van, a Pszeudot meg nem muszáj hozzámászni, ugyanis le tudsz ülni a párkányon, tehát addig tökmindegy hogy 7b+-on mész fel, vagy a Kékszakáll 6a-n.
Másik oldalon Ághi nyomott asszem kettőt a titánokra (még bele se ment már megmondta, hogy ő aznap nem mássza meg:D), majd mozogta a régi-réééégi projektet, a Seventeen again downtensiont. na annak lehetne hosszasan fejtegetni a történetét, de még mindig nincs megmászása, majd ha megmássza, írok is róla, nehézsége b-b+ körül mozog. Én egyszer átmozogtam a bánya rémét, de már nagyon kevés erőm volt, így szenvedősen, de egy mozdulat kivételével sikerült rajta sok-sok üléssel felmenni. Az a mozdulat viszont majd még jattos lesz, tulajdonképpen maga a kunszt kunsztja. De ezzel még ráérünk, hagyjuk a jövendőre a kérdést.
További fejlemények mindenképp jönnek majd. Peace
2015. szeptember 29., kedd
2015. szeptember 15., kedd
Lehullanak azok a levelek...
Helló! Na, szóval megint jelentkezem. A nyárból szinte teljesen kimaradt a blogolás, pedig annyi minden történt. Gyönyörű helyek, országok, tripek, versenyek, megmászások, edzés, nyaralás, minden. Lesz majd erről bejegyzés, ennyi mindent nem fogok kihagyni. A jövőben pótolva lesz...
Szóval szeptember első hetében véget ért számomra az ifjúsági világversenyszezon Arco-ban, majd elkezdtem én is egy hét elmaradással a többiektől a tanévet. Szóval induljunk ettől a héttől. Kelés, busz, suli, suli, suli, kaja, busz, tanulás, tanulás, és jó esetben edzés. Nagyjából ennyiből áll egy napom, nincs ebben a félévben olyan sok időm edzeni, mint a nyáron. Azért nem hódolok be teljesen a sok képletnek, meg a német nyelvű tantárgyaknak, úgyhogy a heti 4 edzésben minimalizáltam a dolgot. Annyi, amennyit nem szabad elhagyni, a megengedhető minimum, hogy ne fejlődjek vissza. Sajnos, ilyen gyatra most a felhozatal. Úgyhogy le is szerveződött, hogy vasárnap Geri.
Szóval a nagyon bézöl hét után végre eljött a hétvége. Péntek esti buliban sikerült Pistike sörösdobozon egyensúlyozós projójának beadása közben akkorát borítani, mint a ház, így a könyököm másnap kicsit fájt, de a szüretelés szombaton biztos jót tett neki, de éreztem, hogy nem zavar. Szóval, 8 óra busz, fél 9 Ford Galaxy, aztán indulás. Pistivel ketten csapatjuk most, a Gerecse szívébe. Nincs nagyon hideg, de fasza szél van, és árnyékban azért jók a kondíciók, úgyhogy ez nem is kérdés többé: ma, Legyintgető, Titánok.Még augusztusban volt benne 3 próbám, akkor nem ment rajta olyan jól, ma a bemelegítés után már a Küklopszon érzem, hogy lazán mozgok benne, pont mint Márk, akinek már készségszinten megy az egész. Kurvára egyszerű az egész, flowba vagyunk. Érzem, a titánok fenti peremes, már-már campusozós része is fasza, az alsó kunsztban pedig tart a reibung. Pistike jön, jól mozog benne, pedig ez az első próbája, már évek óta. Márk, aki arra ment rá, hogy megismételje, amit már korábban ezelőtt is véghezvitt. Ugyanis tudniillik keményen edz, már szombat óta! :)
Szóval én jövök. Visszamelegítés, majd beöltözködés. Csend a bányában, Krizsán Vera a 'snottingot tolja, meglehetősen jól. Az első részt hamar ledarálom, 6- a párkányig kb. Az elsőt nem is akasztjuk. Pihenek a párkányon, átgondolom még egyszer az egészet. Elindulok, a kunszt aljában még egy kis felesleges idő elmegy ziázással, de ez muszáj. Reibung jobb kézre, segítő, kilendülés, majd a perem, ami nem olyan rossz, de akasztani azért egy kicsit kellemetlen belőle, majd perem, perem, perem. Mellé kell nyúlni a segítőnek, nem tart elég jól a jobbos perem, a jobb lábam már nem tudom elég pontosan felrakni, kicsit el is fagytam, kiesek az utolsó előtti nehéz mozdulatból. Nem vagyok mérges, sőt, talán egy kicsit boldog is, érzem, ez menni fog. szóval egy üléssel megvan, ma pontot kell tenni a biznisz végére, Andersen meghalt, nincs mese!
Megint rámennek a többiek is, majd beszáll Barabás Gabó is, egy-két üléssel felmegy rajta. Neki is esélyes lehet ma. Eltelik legalább egy óra. És elindul megint a folyamat. Átmozgás, lógás, bemelegedés, majd öltözködés, cicáskodás. Kell ez a kis szeansz, annyi idő van ilyenkor egy kicsit elgondolkodni. Bármiről, az szinte mindegy is, csak kicsit az agyat is "be kell melegíteni", mert annyi inger fogja érni a következő negyed órában, nagyon sok mindenre oda kell figyelni. Még kapok egy bétát arra, hogy hogyan tudjak kevesebb mozgással ziázni az alsó kunszt alatt a reibungokon, aztán elindulok. Párkány, pihenő, repedés, zia, perem, reibung, zia, akaszt, kunszt. Az első kunszt utáni közepes peremet nem fogom olyan jól, nehézkes most nagyon az akasztás. Beszűrődik, hogy Márk mond valami olyasmit, hogy innen már csak koncentrálj, és -bár én nem éreztem- Pistike szerint sokkal lazább lett a mászásom, a légzésem is lenyugodott, szívtam kettő nagyot, és egyből tovább is indultam. Klappol minden, jól tudom megfogni a jobbos peremet, úgy hogy majd a segítőből rá tudjak igazítani zártra, pontos a lépés is, majd sikerül a nyúlás, amiből az előbb estem. Az utolsó nehéz mozdulatnál feltör belőlem egy hangos ordítás, és mikor megérkezik a jobb kezem a nagy peremre, akkor már tudom, hogy megvan. Innentől már hallom a többiek hangját is, érzem a sikert, megakasztom a standot, és aztán már csak örülök. Negyedik 8b vagy nehezebb utam ez az idén, már csak egy kell a célnak kitűzött öthöz, de ez nem is olyan fontos, inkább csak egy irány. Élvezem inkább a jelent, hogy kinn vagyunk a természetben, és még megy is a mászás dolog. Pisti most már 1-2 üléssel szintén felmegy, Márk standard 1-gyel (az alsó kunsztot a nehezebb, régi bétával tolja direkt) majd, hogy ne legyek egyedül, aznapi második próbájára Gábor is megmássza az utat. Gratulációk neki is, még utána megy a mászás, sikerült OS a Kyberiáda (7a+), meg Feri útja a Zsákmányállat (7a) szintén elsőre. Kisit poros volt, így mindent atom kellett szorítanom, nem ez a mászás esett a legjobban a nap folyamán, de annyira nem volt rossz a mozgása, kár, hogy az útban két kunszt között tulajdonképpen csak fell kell gyalogolni a párkányon. De nem akarom elvenni mások kedvét tőle, úgyhogy másszátok, szerintem, ha nem is szériázós a probléma, de egy próbát azért megér.
Hazafelé beszélgetések, az őszi projókról, meg, hogy Pistike megint kimegy Felbertalba! Van ám elszántság, emberünket is fűti a motiváció, úgyhogy ez nem jelenthet mást: ez az ősz nem lesz tartalmatlan. Várjuk a fejleményeket, meg a megmászásokat!
Szóval szeptember első hetében véget ért számomra az ifjúsági világversenyszezon Arco-ban, majd elkezdtem én is egy hét elmaradással a többiektől a tanévet. Szóval induljunk ettől a héttől. Kelés, busz, suli, suli, suli, kaja, busz, tanulás, tanulás, és jó esetben edzés. Nagyjából ennyiből áll egy napom, nincs ebben a félévben olyan sok időm edzeni, mint a nyáron. Azért nem hódolok be teljesen a sok képletnek, meg a német nyelvű tantárgyaknak, úgyhogy a heti 4 edzésben minimalizáltam a dolgot. Annyi, amennyit nem szabad elhagyni, a megengedhető minimum, hogy ne fejlődjek vissza. Sajnos, ilyen gyatra most a felhozatal. Úgyhogy le is szerveződött, hogy vasárnap Geri.
Szóval a nagyon bézöl hét után végre eljött a hétvége. Péntek esti buliban sikerült Pistike sörösdobozon egyensúlyozós projójának beadása közben akkorát borítani, mint a ház, így a könyököm másnap kicsit fájt, de a szüretelés szombaton biztos jót tett neki, de éreztem, hogy nem zavar. Szóval, 8 óra busz, fél 9 Ford Galaxy, aztán indulás. Pistivel ketten csapatjuk most, a Gerecse szívébe. Nincs nagyon hideg, de fasza szél van, és árnyékban azért jók a kondíciók, úgyhogy ez nem is kérdés többé: ma, Legyintgető, Titánok.Még augusztusban volt benne 3 próbám, akkor nem ment rajta olyan jól, ma a bemelegítés után már a Küklopszon érzem, hogy lazán mozgok benne, pont mint Márk, akinek már készségszinten megy az egész. Kurvára egyszerű az egész, flowba vagyunk. Érzem, a titánok fenti peremes, már-már campusozós része is fasza, az alsó kunsztban pedig tart a reibung. Pistike jön, jól mozog benne, pedig ez az első próbája, már évek óta. Márk, aki arra ment rá, hogy megismételje, amit már korábban ezelőtt is véghezvitt. Ugyanis tudniillik keményen edz, már szombat óta! :)
Szóval én jövök. Visszamelegítés, majd beöltözködés. Csend a bányában, Krizsán Vera a 'snottingot tolja, meglehetősen jól. Az első részt hamar ledarálom, 6- a párkányig kb. Az elsőt nem is akasztjuk. Pihenek a párkányon, átgondolom még egyszer az egészet. Elindulok, a kunszt aljában még egy kis felesleges idő elmegy ziázással, de ez muszáj. Reibung jobb kézre, segítő, kilendülés, majd a perem, ami nem olyan rossz, de akasztani azért egy kicsit kellemetlen belőle, majd perem, perem, perem. Mellé kell nyúlni a segítőnek, nem tart elég jól a jobbos perem, a jobb lábam már nem tudom elég pontosan felrakni, kicsit el is fagytam, kiesek az utolsó előtti nehéz mozdulatból. Nem vagyok mérges, sőt, talán egy kicsit boldog is, érzem, ez menni fog. szóval egy üléssel megvan, ma pontot kell tenni a biznisz végére, Andersen meghalt, nincs mese!
Megint rámennek a többiek is, majd beszáll Barabás Gabó is, egy-két üléssel felmegy rajta. Neki is esélyes lehet ma. Eltelik legalább egy óra. És elindul megint a folyamat. Átmozgás, lógás, bemelegedés, majd öltözködés, cicáskodás. Kell ez a kis szeansz, annyi idő van ilyenkor egy kicsit elgondolkodni. Bármiről, az szinte mindegy is, csak kicsit az agyat is "be kell melegíteni", mert annyi inger fogja érni a következő negyed órában, nagyon sok mindenre oda kell figyelni. Még kapok egy bétát arra, hogy hogyan tudjak kevesebb mozgással ziázni az alsó kunszt alatt a reibungokon, aztán elindulok. Párkány, pihenő, repedés, zia, perem, reibung, zia, akaszt, kunszt. Az első kunszt utáni közepes peremet nem fogom olyan jól, nehézkes most nagyon az akasztás. Beszűrődik, hogy Márk mond valami olyasmit, hogy innen már csak koncentrálj, és -bár én nem éreztem- Pistike szerint sokkal lazább lett a mászásom, a légzésem is lenyugodott, szívtam kettő nagyot, és egyből tovább is indultam. Klappol minden, jól tudom megfogni a jobbos peremet, úgy hogy majd a segítőből rá tudjak igazítani zártra, pontos a lépés is, majd sikerül a nyúlás, amiből az előbb estem. Az utolsó nehéz mozdulatnál feltör belőlem egy hangos ordítás, és mikor megérkezik a jobb kezem a nagy peremre, akkor már tudom, hogy megvan. Innentől már hallom a többiek hangját is, érzem a sikert, megakasztom a standot, és aztán már csak örülök. Negyedik 8b vagy nehezebb utam ez az idén, már csak egy kell a célnak kitűzött öthöz, de ez nem is olyan fontos, inkább csak egy irány. Élvezem inkább a jelent, hogy kinn vagyunk a természetben, és még megy is a mászás dolog. Pisti most már 1-2 üléssel szintén felmegy, Márk standard 1-gyel (az alsó kunsztot a nehezebb, régi bétával tolja direkt) majd, hogy ne legyek egyedül, aznapi második próbájára Gábor is megmássza az utat. Gratulációk neki is, még utána megy a mászás, sikerült OS a Kyberiáda (7a+), meg Feri útja a Zsákmányállat (7a) szintén elsőre. Kisit poros volt, így mindent atom kellett szorítanom, nem ez a mászás esett a legjobban a nap folyamán, de annyira nem volt rossz a mozgása, kár, hogy az útban két kunszt között tulajdonképpen csak fell kell gyalogolni a párkányon. De nem akarom elvenni mások kedvét tőle, úgyhogy másszátok, szerintem, ha nem is szériázós a probléma, de egy próbát azért megér.
Hazafelé beszélgetések, az őszi projókról, meg, hogy Pistike megint kimegy Felbertalba! Van ám elszántság, emberünket is fűti a motiváció, úgyhogy ez nem jelenthet mást: ez az ősz nem lesz tartalmatlan. Várjuk a fejleményeket, meg a megmászásokat!
2015. június 15., hétfő
Boiling sending
Szombaton Kis-Gerecsében voltunk, Pisti, Balázs, én. Rekkenő hőség, az elmúlt 2 hét melegfrontja most tetőzik, mi meg most megyünk mászni...Na mindegy, tudjuk, az Eső-fal árnyékos, és bízunk egy kis szellőben. Végül is nem olyan rettenetesek (először) a kondíciók, boulderrel melegítünk, nincsenek sokan a bányában. Megpróbálok felmenni a Teri pluszon, a Harangozó Teri utolsó előtti akasztása után balra megkerülöd a nagy pikkelyt. Nem igazán vágtam először, hogy akkor mi is van, a Teri elég stabil volt, de a végén kiszopódtam. Mindegy, aztán rájöttem, hogy mi hogy van, a nap végére megtartottam levezetőnek. Balázs bepakolt a Zedbe 8b/+, valami okból kifolyólag egyre kevésbé megy neki a beszálló mozdulat, de azt levéve megint jól halad az úttal 10 hónap utáni első találkozásra. A bástyáig simán elverette, az út közepétől külön fel tud menni egyben. Már csak egyszer meg kell mászni.
Felelevenítem a mozdulatokat egy toprope próba során, az út közepéig egyben megyek, majd még egy-két üléssel fel. Simán mennek a mozdulatok, akár tavaly is megmászhattam volna, ha nem 2 hét nyaralás után megyek az egyhetes táborba. Most sokkal stabilabbak a mozdulatok, pihenek, majd visszamelegítek, és a tavalyi próbák alapját használva a mai második próbámra meg is mászom. Ez most kiadta, örülök neki, mindenképp egy mentális szintlépésnek tekintem. Király volt végigmászni rajta, egyben, és talán az is segített egy kicsit, hogy nem paráztam rá.
Pistike valami oldschool projektet nézeget, beereszkedik, de inkább csak sörözget ma, majd Zillerben. Egyébként mázlim van a Zeddel, körülbelül az az egyetlen nehéz út a bányában, amit ilyen körülmények között, ma érdemes mászni. Komjáti Zoliék is kinn vannak, ő a Deadlineban 8b+próbálkozik, a reibung nyilván semennyire sem adja ki most. Hidegebb időben egész más a mászás, itt is. Vajóczki Gabinak is rezeg most a Metavad, inkább chillezés megy a nap további részében, pláne, mert megáll a levegő, és még melegebb lesz. Most már konkrétan létezni is szar. Mindenkinek megvan a maga projektje, mint mindig, de most azért egész más. Azért kétszer átmozgom a Mátrixot 8b, legközelebb akár kiadhatja egyben is, de most nagyon meleg van, a második mászás már szenvedés, a felpuhult bőrömmel olyanok ezek a fogások, mintha el akarnák törni az ujjaimat. Balázs még dob egy-kettőt a Zedre, felmászom akkor a Teri pluszon, mert ki kell szerelni, de nem esik olyan jól, pedig szerintem így elég szép útvonal. Megyünk haza, mert Balázs 7-től dolgozik, ennyi mászás bőven elég is, tán még sok is, szóval Bajna felé repesztünk le, mert Héreg felé még elhelyeztek egy sorompót (miért?!!!), Zámolynál beújítunk, visszaérünk időben, és én is elérem a fél hetes Pápára menő buszomat.
Este Kiscsillag koncert a főtéren, csak ott derül ki, hogy tegnap Tankcsapda volt, úgyhogy sajnálkozom egy sort, de ez van, pontosabban valami városi fesztivál. Másnap strand, leégések maximálon, kaja nincs, mert túl sok az ember a strandon, úgyhogy délután nagy bekajálás, este komákok, aztán már otthon pihenés. Kép megint kb semmi, ez most a mi hibánk, majd igyekszünk egy remélhetőleg minél korábbi alkalommal ezen szépíteni. Csákány
Felelevenítem a mozdulatokat egy toprope próba során, az út közepéig egyben megyek, majd még egy-két üléssel fel. Simán mennek a mozdulatok, akár tavaly is megmászhattam volna, ha nem 2 hét nyaralás után megyek az egyhetes táborba. Most sokkal stabilabbak a mozdulatok, pihenek, majd visszamelegítek, és a tavalyi próbák alapját használva a mai második próbámra meg is mászom. Ez most kiadta, örülök neki, mindenképp egy mentális szintlépésnek tekintem. Király volt végigmászni rajta, egyben, és talán az is segített egy kicsit, hogy nem paráztam rá.
Pistike valami oldschool projektet nézeget, beereszkedik, de inkább csak sörözget ma, majd Zillerben. Egyébként mázlim van a Zeddel, körülbelül az az egyetlen nehéz út a bányában, amit ilyen körülmények között, ma érdemes mászni. Komjáti Zoliék is kinn vannak, ő a Deadlineban 8b+próbálkozik, a reibung nyilván semennyire sem adja ki most. Hidegebb időben egész más a mászás, itt is. Vajóczki Gabinak is rezeg most a Metavad, inkább chillezés megy a nap további részében, pláne, mert megáll a levegő, és még melegebb lesz. Most már konkrétan létezni is szar. Mindenkinek megvan a maga projektje, mint mindig, de most azért egész más. Azért kétszer átmozgom a Mátrixot 8b, legközelebb akár kiadhatja egyben is, de most nagyon meleg van, a második mászás már szenvedés, a felpuhult bőrömmel olyanok ezek a fogások, mintha el akarnák törni az ujjaimat. Balázs még dob egy-kettőt a Zedre, felmászom akkor a Teri pluszon, mert ki kell szerelni, de nem esik olyan jól, pedig szerintem így elég szép útvonal. Megyünk haza, mert Balázs 7-től dolgozik, ennyi mászás bőven elég is, tán még sok is, szóval Bajna felé repesztünk le, mert Héreg felé még elhelyeztek egy sorompót (miért?!!!), Zámolynál beújítunk, visszaérünk időben, és én is elérem a fél hetes Pápára menő buszomat.
Este Kiscsillag koncert a főtéren, csak ott derül ki, hogy tegnap Tankcsapda volt, úgyhogy sajnálkozom egy sort, de ez van, pontosabban valami városi fesztivál. Másnap strand, leégések maximálon, kaja nincs, mert túl sok az ember a strandon, úgyhogy délután nagy bekajálás, este komákok, aztán már otthon pihenés. Kép megint kb semmi, ez most a mi hibánk, majd igyekszünk egy remélhetőleg minél korábbi alkalommal ezen szépíteni. Csákány
2015. június 12., péntek
Szigeti flessek
Szeretek Magyar Kupákon mászni, de azt én is tényleg sajnálom, hogy nem komoly versenyrendszer szerint vannak lebonyolítva. Na mindegy, nem sajnálkozom, jobb lenne a komolyabb, de ez van, most ezt kell szeretni.
A tavalyi Gi Magyar Kupa annyira magasra tette a lécet, nekem nagyon bejött, a kedvenc magyar versenyemmé vált (Zsombó a kedvenc műfalas eseményem - szakzsargon: "jam"). Így hát érthetően eléggé vártam már az idei eventet is. Rengetegszer néztem meg LabiGabi és Varga Tibi videóit, Imst után már egész héten napi kétszer rám jött, hogy mennyire jó lesz ez már.
A forma nem száz százalékos -még- boulderben, ezzel tisztában voltam, de azért voltak reális céljaim. Mondható, hogy kipihent voltam, edzésben pont egy átvezető hét után voltam az állóképességes és a maxerős edzés között, ennek köszönhetően csak másztam, meg a felülés. A futást most egyébként teljesen elhagytam, ilyen melegben nem szeretek, illetve nem is megy jól, inkább még jobban figyelek ilyenkor az étkezésemre, kardiót meg máshogy is lehet szerezni.
Szóval, a szombat esti utcabulinak 11-kor búcsút mondva mentem haza, másnap verseny, ilyenkor nem fér bele a dínom-dánom (meg amúgy se nagyon). Éreztem, hogy több pihenésre van szüksége a szervezetemnek, ilyen melegben nem alszik jól az ember, ergo több időre van szüksége, hogy kipihenje magát, mint akkor, amikor "csak aludnod kell". Szóval fél 10-kor kelés, laza összepakolás, Gergőt, Balázst, majd a cipőimet is felvesszük, és a tervezetthez képest máris egy órával el vagyunk csúszva. Egy fél óra bele is volt kalkulálva, de időnk még így is annyi, mint a tenger. A verseny is egy 10 percet csúszik, úgyhogy semmi gáz. Az út valami eszméletlen bézöl, el se hiszem, tönkrement a klíma, rosszabb mint egy 20 órás út Franciaországba, vagy egy egysegges Tirol.
A Margit-híd alatt megváltással határosnak érzem a kiszállást, legszívesebben ugranék egy fejest a Dunába. Az első csoport már javában mászik, amikor megérkezünk a helyszínre, az ideiglenesen összerakott fal elég nagy, és az utak is jól néznek ki, így hamar visszajön a kedvem a mászáshoz (bár egy strandolás még mindig jó lett volna).
Fejben eltervezem a sorrendet a boulderek között, egypár könnyű, az 5 legnehezebbnek tűnőből 2-t minél hamarabb, aztán a nehezek, majd levezetésnek még hagyok pár könnyűt. A legnehezebbek közül 2-t azért tettem az elejére, mert az egyik elég bőrigényes volt, és szorítani kellett benne a dolgokat, aztán egy másik pedig fárasztó. A maradék 3-ből őszintén megmondom kettőre nem láttam sok esélyt, nem is lett meg senkinek, az utolsó pedig egy elemes nehéz slab, azt elég a végén is próbálgatni, csak kell rá hagyni időt, mert elég ráérzős. Itt megjegyezném, hogy az ilyen versenyeken én fontosabb taktikának tartom a "kevés próba" taktikáját, mint azt, amit sokan csinálnak, hogy a bemelegítés után a legeslegnehezebbekre mennek. Lényegesebbnek tartom én azt, hogy amíg friss az ember, mérje fel, hogy mit tud a végén is megmászni flashre, azt hagyja a végére, de ami nehezebb, de még mászható elsőre, azt mássza is meg előbb elsőre, amíg van erő. Ez nem vesz el rengeteg energiát, ezen a versenyen nem volt több 12 ilyen bouldernél. Ezeket nyomtam is flashbe, és utána a java.
A gimnasztikás, nyújtós bemelegítés után nyomtam is, a végére a nagy meleg miatt kicsit elkezdett fájni a bőröm, de sikerült elég jól nyomni. A legvégén beadtam a ráérzős slabet is, első férfi megmászóként.
3. helyen kerültem a döntőbe, Tomika és Komjáti Zoli mögött, 4-6. helyen Róth Barni, Simon Bence, Király Bandi. Nem voltak rosszak a döntő utak, bár szerintem 2 kicsit könnyű lett, de a színpadias megjelenés mindenképp a helyén volt. Kár, hogy késéssel.
Kicsit rontottam, a második bouldert csak 5. kísérletre sikerült megmásznom, a negyediket senki nem mászta meg, a maradék kettő flash, de ez most a negyedik helyre lett csak elég. Harmadik a battai erőműhely Barni, második Bandi, első Tomika, elég kemény mászással, ötödik Zoli, hatodik Bence. Jó lett volna dobogóra állni, de most ez nem sikerült, majd talán legközelebb. Azért a veszprémiek (VESE) is kemények voltak: Balázs nyerte a veteránt, Fater 3. hely a seniorban, Norci (igen, egy jó igazolás :D) megint fölényesen uralta a női mezőnyt, Süli Tomi ifi B-ben dobogó. Gergőnek szar napja volt, de mindig van legközelebb, úgyhogy bízzunk ebben :).
A Margit-híd alatt megváltással határosnak érzem a kiszállást, legszívesebben ugranék egy fejest a Dunába. Az első csoport már javában mászik, amikor megérkezünk a helyszínre, az ideiglenesen összerakott fal elég nagy, és az utak is jól néznek ki, így hamar visszajön a kedvem a mászáshoz (bár egy strandolás még mindig jó lett volna).
Fejben eltervezem a sorrendet a boulderek között, egypár könnyű, az 5 legnehezebbnek tűnőből 2-t minél hamarabb, aztán a nehezek, majd levezetésnek még hagyok pár könnyűt. A legnehezebbek közül 2-t azért tettem az elejére, mert az egyik elég bőrigényes volt, és szorítani kellett benne a dolgokat, aztán egy másik pedig fárasztó. A maradék 3-ből őszintén megmondom kettőre nem láttam sok esélyt, nem is lett meg senkinek, az utolsó pedig egy elemes nehéz slab, azt elég a végén is próbálgatni, csak kell rá hagyni időt, mert elég ráérzős. Itt megjegyezném, hogy az ilyen versenyeken én fontosabb taktikának tartom a "kevés próba" taktikáját, mint azt, amit sokan csinálnak, hogy a bemelegítés után a legeslegnehezebbekre mennek. Lényegesebbnek tartom én azt, hogy amíg friss az ember, mérje fel, hogy mit tud a végén is megmászni flashre, azt hagyja a végére, de ami nehezebb, de még mászható elsőre, azt mássza is meg előbb elsőre, amíg van erő. Ez nem vesz el rengeteg energiát, ezen a versenyen nem volt több 12 ilyen bouldernél. Ezeket nyomtam is flashbe, és utána a java.
A gimnasztikás, nyújtós bemelegítés után nyomtam is, a végére a nagy meleg miatt kicsit elkezdett fájni a bőröm, de sikerült elég jól nyomni. A legvégén beadtam a ráérzős slabet is, első férfi megmászóként.
3. helyen kerültem a döntőbe, Tomika és Komjáti Zoli mögött, 4-6. helyen Róth Barni, Simon Bence, Király Bandi. Nem voltak rosszak a döntő utak, bár szerintem 2 kicsit könnyű lett, de a színpadias megjelenés mindenképp a helyén volt. Kár, hogy késéssel.
Kicsit rontottam, a második bouldert csak 5. kísérletre sikerült megmásznom, a negyediket senki nem mászta meg, a maradék kettő flash, de ez most a negyedik helyre lett csak elég. Harmadik a battai erőműhely Barni, második Bandi, első Tomika, elég kemény mászással, ötödik Zoli, hatodik Bence. Jó lett volna dobogóra állni, de most ez nem sikerült, majd talán legközelebb. Azért a veszprémiek (VESE) is kemények voltak: Balázs nyerte a veteránt, Fater 3. hely a seniorban, Norci (igen, egy jó igazolás :D) megint fölényesen uralta a női mezőnyt, Süli Tomi ifi B-ben dobogó. Gergőnek szar napja volt, de mindig van legközelebb, úgyhogy bízzunk ebben :).
Képek nincsenek (még), mert mi nem csináltunk, a neten meg még nincsenek nagyon jók.
Peace2015. június 4., csütörtök
European Youth Cup - 2nd Stop @Imst, Austria
Rá kellett jönnöm, a magyar mászótársadalom le van ragadva. Egyszerűen ilyen a népünk mentalitása, kishitűek a magyarok, nem tesznek meg mindent, ami tőlük telik, aztán keresik a kifogásokat.
Dean Pottert -nyugodjon békében- idézem:"Ha le akarsz ugrani az El Cap tetejéről basejumppal, akkor veszel egy ernyőt és leugrasz. Nem kell foglalkoznod a rendőrökkel, a büntetéssel. Ha akarod megcsinálod és kész." Majd módosítanám, átvinném az aktuális helyzetbe: -Ha a nemzetközi mezőnyben a topon akarsz lenni, akkor NEM AZZAL kell foglalkoznod, hogy mekkora a termed, más országokban milyen magasak a falak, mekkora a potenciál. Nem, AZZAL kell foglalkoznod, hogy TE jobb legyél a többieknél, benned égjen a legnagyobb lánggal a motiváció. Azzal kell foglalkoznod, hogy megtegyél mindent, ami tőled telik, nem a belefektetett energiát és időt kell számolgatnod, latolgatnod a lehetőségeket. Nem. Fel kell készülnöd, készen kell állnod. Majd üvöltő tigris módjára kiadni magadból mindazt, ami benned van. Megmutatni a többieknek, hogy te vagy a legjobb. És neked kell a legjobbnak lenned.
Itt nincsenek kitérők, kibújók. Minden összejátszik, minden számít. Tökéletesnek kell lenned. És ahhoz, hogy tökéletes légy, folyamatosan kell a tökéletességen dolgoznod. A tökéletesség felé tartó ösvényen kell járnod, és erről az ösvényről nincsenek kitérők. Vagy végigmész rajta, vagy megállsz. És ha megállsz, onnantól csak egyre nehezebb újra elindulni. Ha pedig hátráltatod magad, akkor sose fogsz az ösvény végére érni.
Itt, kérem szépen, nincsenek trükkök. Csak a kőkemény és megfontolt munka számít. Mindig a tökéletesség felé.
Magyarországon - meg kell hagyni - nincsenek végtelen lehetőségeink. Lehet, de az elménk sem végtelen. Egyszerűen lekorlátozzuk magunkat. Egyes emberek elhiszik, hogy emiatt nem ők a legjobbak. Pedig ez nem igaz. Amiatt nem ők a legjobbak, mert feladták. Nem tesznek meg érte MINDENT.
Régebben még én is hittem abban, hogy ez tényleg számíthat, hogy mondjuk Ausztriában azért másznak ilyen jól az emberek, mert sok a szikla, sok a nagy fal. Igen, ez tényleg közrejátszik. De minden a mentalitás. És ez nagyon meglátszik. Például Ausztriából, és mondjuk Franciaországból is vannak gyengébb mászók, gyengébb akaraterővel. De vannak mondjuk egész(?!) erős versenyzők, konkrétan ott, a világ élvonalában, Ukrajnából, Oroszországból. Ők nem adják fel, és végül igenis célba is érnek.
Szóval szerintem csak az számít, hogy mennyire tesszük oda magunkat, ha eleget dolgozol, célba érsz.
Mindenkinek megvan a saját célja, ezt el kell érni.
Dean Pottert -nyugodjon békében- idézem:"Ha le akarsz ugrani az El Cap tetejéről basejumppal, akkor veszel egy ernyőt és leugrasz. Nem kell foglalkoznod a rendőrökkel, a büntetéssel. Ha akarod megcsinálod és kész." Majd módosítanám, átvinném az aktuális helyzetbe: -Ha a nemzetközi mezőnyben a topon akarsz lenni, akkor NEM AZZAL kell foglalkoznod, hogy mekkora a termed, más országokban milyen magasak a falak, mekkora a potenciál. Nem, AZZAL kell foglalkoznod, hogy TE jobb legyél a többieknél, benned égjen a legnagyobb lánggal a motiváció. Azzal kell foglalkoznod, hogy megtegyél mindent, ami tőled telik, nem a belefektetett energiát és időt kell számolgatnod, latolgatnod a lehetőségeket. Nem. Fel kell készülnöd, készen kell állnod. Majd üvöltő tigris módjára kiadni magadból mindazt, ami benned van. Megmutatni a többieknek, hogy te vagy a legjobb. És neked kell a legjobbnak lenned.
Itt nincsenek kitérők, kibújók. Minden összejátszik, minden számít. Tökéletesnek kell lenned. És ahhoz, hogy tökéletes légy, folyamatosan kell a tökéletességen dolgoznod. A tökéletesség felé tartó ösvényen kell járnod, és erről az ösvényről nincsenek kitérők. Vagy végigmész rajta, vagy megállsz. És ha megállsz, onnantól csak egyre nehezebb újra elindulni. Ha pedig hátráltatod magad, akkor sose fogsz az ösvény végére érni.
Itt, kérem szépen, nincsenek trükkök. Csak a kőkemény és megfontolt munka számít. Mindig a tökéletesség felé.
Magyarországon - meg kell hagyni - nincsenek végtelen lehetőségeink. Lehet, de az elménk sem végtelen. Egyszerűen lekorlátozzuk magunkat. Egyes emberek elhiszik, hogy emiatt nem ők a legjobbak. Pedig ez nem igaz. Amiatt nem ők a legjobbak, mert feladták. Nem tesznek meg érte MINDENT.
Régebben még én is hittem abban, hogy ez tényleg számíthat, hogy mondjuk Ausztriában azért másznak ilyen jól az emberek, mert sok a szikla, sok a nagy fal. Igen, ez tényleg közrejátszik. De minden a mentalitás. És ez nagyon meglátszik. Például Ausztriából, és mondjuk Franciaországból is vannak gyengébb mászók, gyengébb akaraterővel. De vannak mondjuk egész(?!) erős versenyzők, konkrétan ott, a világ élvonalában, Ukrajnából, Oroszországból. Ők nem adják fel, és végül igenis célba is érnek.
Szóval szerintem csak az számít, hogy mennyire tesszük oda magunkat, ha eleget dolgozol, célba érsz.
Mindenkinek megvan a saját célja, ezt el kell érni.
***
Szóval ismételten nem volt versenyző Magyarországról, aki beszállt volna hozzánk a kocsiba. Jó, boulder versenyen Európa Kupán azért majd leszünk már többen, de egyenlőre nehézségi Európa Kupára nem jön el más. Meilinger Noémi szállt be hozzánk még a kocsiba, eljött szurkolni.:) Köszi a supportot neked is. Péntek reggel 8-kor az iskolapad helyett a kocsiba ülök be, VÉGRE, most már mindjárt szünet...9:20-kor Rábacsécsény, Noémit még felvesszük 16:10-kor érkezés Imstbe. 2 év után ismét találkozok a kinti fal-monstrummal. Már nagyon meg akarom "hódítani" a 2011-es és 2013-as kisebb-nagyobb kudarcok után.
Benevezünk, még az elsők között majd elmegyünk a szállásra. Most kemping, ha nem feltétlenül szükséges a hostel, akkor nem kell az. Az időjárás elég bajos, 15 percenként változik, hol csöpög, hol fúj, hol süt, de a sátrat mindenesetre sikerül szárazan felállítani. Egészen megnyugszik az idő is. Technikai értekezlet, elég poén az egész, azért eljön az összes ország edzője, poénkodnak, hogy az angol csapat kedvéért kinyitják fél órával korábban a termet, de ha nem lesznek ott, ők fizetik a többi edző sörét. Az útépítők is szólnak pár szót, izgalmasan hangzik. Megvan a maga hangulata az egésznek. Megkapjuk a startlisteket. Annak Örülök, hogy csak 33-ként mászom az első úton a 44 indulóból, az viszont kicsit bosszant, hogy csak a 37. helyre rangsorolnak. Aztán átértékelem, még egy indok, hogy megmutassam nekik, mit tudnak ezek a magyar legények. Kiadós a vacsoránk, Aznap már csak a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelre figyeltem. Másnap reggel kicsit nehéznek éreztem a hasam, a mogyorót úgy látszik nem tudja teljesen megemészteni, erre többszöri alkalom után most kezdek igazán rájönni. Azért egy morgen toilet segít rajtam, most már fitt vagyok. Szigorúba odamegyünk pontosan a 8:30-as útbemutatásra, akkor is, ha ez 7 órás kelést jelent, pedig csak dél körül mászom először. Nem akarok ilyenekről lemaradni. Sem most, sem máskor. Szóval a Jan Zbranek (CZE) vezette útépítő brigádtól kaptuk a finomságot, ő is mássza be. Nem tűnnek nagyon nehéznek a mozdulatok, de egyet beleül. Inkább az állóképességre megy rá, meg technika a csövön, enyhe áthajlásban, ennek most örülök, most ez elég jól megy.
Egész kemény mászásokat lehet látni az elején, senki nem jön el felkészületlenül, a leggyengébbek is -sajnos ezt kell mondanom- bőven megállnák a helyüket egy magyar versenyen. A bemelegítésnél igyekszem rámenni a nyújtásra is, meg a keringésfokozásra. Egy 7a+-t is mászok kötéllel melegítésnek a benti teremben, vissza a nagy falhoz, még ketten vannak előttem. Nem ülök le, pörögve megyek oda az úthoz.
Nem volt az elején a legtökéletesebb mászás, de az a rész nem volt gáz, sikerült majdnem kimaxolni az utat. 6 fogással a top előtt esek le, szám szerint 36+. Holtversenyben 17. helyen állok egy holland gyerekkel és egy spanyollal, akit előzetesen 8. helyre rangsoroltak. Akkor tényleg nem lehetett ez olyan rossz...
Másodiknak azt másszuk amit a juniorok elsőnek, ők pedig a miénket. Ugyanaz a procedúra, most sajnos nem tudok sok bétát végignézni, mert tizediknek indulok, így a második mászás után el kell mennem melegíteni, pedig ha egy melléfogást még látok másoktól a második kunsztban, akkor lehet, hogy úgy mehetett volna. Szóval elindulok megint, ez kevésbé veretős, az alján nagyon kicsi csipik és peremek vannak, illetve a súlypontot kell át-áthelyezgetni. Aztán beleérsz az áthajlásba. Pár veretős mozdulat, és máris az út kétharmadánál vagy, de még ott egy boulder. Ballal fogsz egy nagy reibit, jobbal föl egy alsósba és ballal nagyon magasra felléptek sokan, úgy csinálták. Nekem nem adta ki, több sanszot láttam a lábcserére, majd jobb sarkat felhoz, de már ehhez fáradt voltam. Ez most eddig ment, a további részén tudtam volna még menni, mert nem voltam annyira eldurranva, de ez a kunszt túl boulderes volt ahhoz, hogy minimál eldurranással is áttold. Kicsit rosszabb a részeredmény, érzem, ebben még azért voltegy kevés valamennyi. Az első úton a saját véleményem szerint 90%-t és a másodikon 75%-t kiadva, ez most összesen a 21. helyhez volt elég.
Érezhetően jobban ment a dornbirni versenyhez képest, a felkészülés is jobban ment, és mostmár szerintem nem végtelen hosszú az út a döntőhöz. Idén majd még meglátjuk :). Ez most ultimate projekt, nem akarok rébuszokban beszélni: idén döntős akarok lenni ifjúsági világversenyen. Abszolút látok rá sanszot, úgyhogy most úgy megy az edzés. Vannak persze kisebb, kézzel foghatóbb célok, de most ez a végállomás. Talán a legnagyobb sikerem lenne...talán.
Aznap már nem csinálunk sok mindent, Apáék még másztak a két selejtezőm között egy másfél órát, másnap megnézzük a döntőket, majd még edzünk egyet. 2 óra alatt 7a OS, 2 db 7c OS, 7b+ OS, 7c+ egy üléssel, meg még pár ilyen nehezebb mászás, ellenére annak, hogy elég alacsonyan fokozták az utakat, egész jól ment.
Éjjel fél 1-kor érkezünk Nagyvázsonyba, még belenézünk a torontói Világ Kupa döntőjébe, de hétfőn nem megyek suliba, ahhoz azért nem vagyok elég kipihent. Most csütörtök, jönnek a maxerős, testerős edzések, boulder a következő állomás, Ötztal július 2-án. Addig most vasárnap Margitsziget, Zsombó, Ziller, és a következő. Szóval stay psyched, hamarosan folytatjuk! :)
A szép fotókat (ritkaság a blogon) Meilinger Noéminek lehet köszönni!
 |
| Noémi kedvence |
 |
| Pszichééknél |
Benevezünk, még az elsők között majd elmegyünk a szállásra. Most kemping, ha nem feltétlenül szükséges a hostel, akkor nem kell az. Az időjárás elég bajos, 15 percenként változik, hol csöpög, hol fúj, hol süt, de a sátrat mindenesetre sikerül szárazan felállítani. Egészen megnyugszik az idő is. Technikai értekezlet, elég poén az egész, azért eljön az összes ország edzője, poénkodnak, hogy az angol csapat kedvéért kinyitják fél órával korábban a termet, de ha nem lesznek ott, ők fizetik a többi edző sörét. Az útépítők is szólnak pár szót, izgalmasan hangzik. Megvan a maga hangulata az egésznek. Megkapjuk a startlisteket. Annak Örülök, hogy csak 33-ként mászom az első úton a 44 indulóból, az viszont kicsit bosszant, hogy csak a 37. helyre rangsorolnak. Aztán átértékelem, még egy indok, hogy megmutassam nekik, mit tudnak ezek a magyar legények. Kiadós a vacsoránk, Aznap már csak a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelre figyeltem. Másnap reggel kicsit nehéznek éreztem a hasam, a mogyorót úgy látszik nem tudja teljesen megemészteni, erre többszöri alkalom után most kezdek igazán rájönni. Azért egy morgen toilet segít rajtam, most már fitt vagyok. Szigorúba odamegyünk pontosan a 8:30-as útbemutatásra, akkor is, ha ez 7 órás kelést jelent, pedig csak dél körül mászom először. Nem akarok ilyenekről lemaradni. Sem most, sem máskor. Szóval a Jan Zbranek (CZE) vezette útépítő brigádtól kaptuk a finomságot, ő is mássza be. Nem tűnnek nagyon nehéznek a mozdulatok, de egyet beleül. Inkább az állóképességre megy rá, meg technika a csövön, enyhe áthajlásban, ennek most örülök, most ez elég jól megy.
Egész kemény mászásokat lehet látni az elején, senki nem jön el felkészületlenül, a leggyengébbek is -sajnos ezt kell mondanom- bőven megállnák a helyüket egy magyar versenyen. A bemelegítésnél igyekszem rámenni a nyújtásra is, meg a keringésfokozásra. Egy 7a+-t is mászok kötéllel melegítésnek a benti teremben, vissza a nagy falhoz, még ketten vannak előttem. Nem ülök le, pörögve megyek oda az úthoz.
Nem volt az elején a legtökéletesebb mászás, de az a rész nem volt gáz, sikerült majdnem kimaxolni az utat. 6 fogással a top előtt esek le, szám szerint 36+. Holtversenyben 17. helyen állok egy holland gyerekkel és egy spanyollal, akit előzetesen 8. helyre rangsoroltak. Akkor tényleg nem lehetett ez olyan rossz...
 |
| Percek kérdése... |
 |
| pihenő... |
 |
| és aztán elkezdődik...úgy igazán :) |
Másodiknak azt másszuk amit a juniorok elsőnek, ők pedig a miénket. Ugyanaz a procedúra, most sajnos nem tudok sok bétát végignézni, mert tizediknek indulok, így a második mászás után el kell mennem melegíteni, pedig ha egy melléfogást még látok másoktól a második kunsztban, akkor lehet, hogy úgy mehetett volna. Szóval elindulok megint, ez kevésbé veretős, az alján nagyon kicsi csipik és peremek vannak, illetve a súlypontot kell át-áthelyezgetni. Aztán beleérsz az áthajlásba. Pár veretős mozdulat, és máris az út kétharmadánál vagy, de még ott egy boulder. Ballal fogsz egy nagy reibit, jobbal föl egy alsósba és ballal nagyon magasra felléptek sokan, úgy csinálták. Nekem nem adta ki, több sanszot láttam a lábcserére, majd jobb sarkat felhoz, de már ehhez fáradt voltam. Ez most eddig ment, a további részén tudtam volna még menni, mert nem voltam annyira eldurranva, de ez a kunszt túl boulderes volt ahhoz, hogy minimál eldurranással is áttold. Kicsit rosszabb a részeredmény, érzem, ebben még azért volt
 |
| Mennyire jóóó :D |
 |
| brutál megzárósba |
Érezhetően jobban ment a dornbirni versenyhez képest, a felkészülés is jobban ment, és mostmár szerintem nem végtelen hosszú az út a döntőhöz. Idén majd még meglátjuk :). Ez most ultimate projekt, nem akarok rébuszokban beszélni: idén döntős akarok lenni ifjúsági világversenyen. Abszolút látok rá sanszot, úgyhogy most úgy megy az edzés. Vannak persze kisebb, kézzel foghatóbb célok, de most ez a végállomás. Talán a legnagyobb sikerem lenne...talán.
Aznap már nem csinálunk sok mindent, Apáék még másztak a két selejtezőm között egy másfél órát, másnap megnézzük a döntőket, majd még edzünk egyet. 2 óra alatt 7a OS, 2 db 7c OS, 7b+ OS, 7c+ egy üléssel, meg még pár ilyen nehezebb mászás, ellenére annak, hogy elég alacsonyan fokozták az utakat, egész jól ment.
7c on sight után
Éjjel fél 1-kor érkezünk Nagyvázsonyba, még belenézünk a torontói Világ Kupa döntőjébe, de hétfőn nem megyek suliba, ahhoz azért nem vagyok elég kipihent. Most csütörtök, jönnek a maxerős, testerős edzések, boulder a következő állomás, Ötztal július 2-án. Addig most vasárnap Margitsziget, Zsombó, Ziller, és a következő. Szóval stay psyched, hamarosan folytatjuk! :)
 |
| A versenymászás Biblája...most már az enyém :) |
A szép fotókat (ritkaság a blogon) Meilinger Noéminek lehet köszönni!
2015. május 24., vasárnap
Csökkennek az adósságok...
Hol is hagytam abba? Már alig emlékszem, utána kell keresnem, kicsit majdnem szégyellem is magam...ja igen, a Racen, április 19-én!
Hát, az bizony több mint egy hónapja volt, azóta pedig történt egy s más. Tökéletesen nem is tudok visszaemlékezni, így nem írok le mindent teljesen pontosan, inkább teszem ezt majd akkor, ha utolérem magam. Mindenesetre az edzés közel sem volt kellemesnek mondható, a rengeteg körözés a boulderfalon, meg sokszor csak a lógás. Volt, hogy egy 3 órás edzésnek a nagy részét erősítéssel töltöttem, és az is csak állóképességre ment. A végén Pistike már azzal poénkodott, hogy mindig csak így húzom ki magam a boulderezés alól. Hát, ez azért nem így volt teljesen, néha sokkal szívesebben beálltam volna hozzájuk "hármasozni", de az edzésterv nem engedte.
Mindenesetre az érettségi szünetben mászni mentünk volna, de sehogy sem akart ez összejönni. Három nap szabadságból egy fél délutános Dudart sikerült összehozni. Abszolút nem volt kellemes, azért belejöttem a mászásba, de nagyon idegesített a sok szúnyog, meg az, hogy a Biutiful 7C/+ végéből 4-szer, azaz négyszer estem ki. Mindegy, a végén inkább hagytam az utat, kicsit már ráfeszültem, amit nem is akartam. Most hagyom. Legközelebb szerintem ősszel találkozunk, addig ebbe maximum egy night session szólhat bele. Máskor egyszerűen nem találom érdemesnek próbálgatni.
Eljött a hétvége, nyolcadika, és beültünk a kocsiba, hogy utazzunk 11 órát Dornbirn-be. Ifjúsági Európa Kupa, 1. állomás. Rémisztően szikkadt alakok vannak, de én is dolgoztam. Most ide nem akarom még egyszer leírni a történteket, dióhéjban annyi, hogy az első selejtezőben kijött a sarkam a cipőmből, így 42 indulóból azon az úton a 35. helyen végeztem, a második selejtezőn való 17. helyezésem pedig nem bizonyult elégnek, hogy ezt feljavítsa. 30. helyhez volt ez most elég, természetesen semennyire sem sikerült kihozni a maxot magamból, a második úton viszonylag már elfogadhatót toltam, de a sportban nincsen "ha". Megtörtént, előre kell nézni, teljesen megmotivált látni a többiek arcán, hogy hány ezer óra munka van a teljesítményük mögött, úgyhogy Imstre már én is rendesen fel vagyok készülve. Most pénteken (29.) el is indulunk oda, de az majd még egy másik sztori lesz.
Szóval hazajöttünk, már a hazafelé úton megírtam az edzéstervet a maradék 3 hétre. Eddigi legkomolyabban felépített edzéstervemnek érzem, sikerült mindenre figyelni, de azt majd még meglátjuk, hogy mire lesz ez elég egy hét múlva.
A következő hétvégére sikerült teljesen megszikkadni, azon a héten teljesen kimaxoltam az edzést. Bigwall, Magyar Kupa, nehézségi, 1. forduló. 6 selejtező, kicsit érthetetlen szabályok, de minőségi utak, és végre nagy fal! Egy selejtezőt elrontok, egyen én mászom a legjobbat, 4-et simán letoppolok. Épphogy becsúszok a döntőbe. Tudom, ez nem jelent semmit, úgyhogy nem is stresszelek, viszont most nyerni szeretnék, nagyon. Kihozom a maximumot a döntő úton, Tamáska még megtartja, amit én mínuszolok. Akkor most ez 2. hely. Elkeseredés nincs, lesz még ebből majd győzelem. Másnap a Kletterhalléban ér, Bécsben, délután itt edzünk egyet, nem hiányozhat a felkészülésből ez sem. Több mint 10 utat mászok 6c+ és 7c között, mindenre egy próbát dobva. A legjobbak 7b+ OS és flash. A flasht elvittem a küldés városába, a végén már kutyáztam a hatalmas reibungokon, de megtartottam magam. Mentálisan is fejlődtem. Az onsightot teljesen precízen viszem véghez, nem is vártam volna ezt magamtól, na erre mondom azt, hogy majd így kell mászni az EK-kon is!
Csütörtökön megcsinálom az utolsó heavy beat finger rolling sessiont, meg a szokásos hangboard húzódzkodás felülés kombó. Előtte fingerboard. Mostmár csak ki kell hegyezni a teljesítményt, formaidőzítés, semmi másról nem szól. 100% kell. Pénteken már csak mászom. 23-án szombaton esik, ezért Battára megyünk versenyre. Balázs Pistike a kocsiban. Van mezőny, realizálom. A 40 selejtező boulderből Tomika 39-et sittel, Drusza is nagyon kemény, aztán Csé, Bajusz és Márk még a döntőben. Másodiknak kerülök be, 39 toppal. Nem jön nagyon a motiváció a döntő boulderekre, elég lassan haladunk sajnos, pedig jók az utak. Mindegyiket mászhatónak érzem, az elsőt másodikra tolom. A másodikon a 2nd Go-nál megfogom egy kézzel a topot, de nem sikerül leduplázni. Na ez kicsit elveszi a kedvem. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom, pedig biztos, hogy ment volna. A harmadikat mindenesetre letolom. Ez most egy osztott 2. hely Druszával, Tomi az első, Bajusz, Csanádi és Zengő. A többiek továbbmennek bulizni, mi most hazaindulunk. Lekésem a buszomat, és a következőig még 2 órát kell várnom...ennek az eredménye Pistikével egy fejtágítás, az ember felfoghatja egy átlagos kocsmai beszélgetésnek, de ennek most szerintem nagyobb jelentősége volt, a jövőben pedig ezt bele lehet fordítani a mászásokba is.
Most pedig itt vagyunk. 5 nap Imstig, majd utána letudom az utolsó vizsgámat a suliban, utána remélem már kicsit lazább lesz. Aztán itt a nyár, jöhet a sziklás szezon java, meg GI boulder jam, Zsombó, és valahol a kettő között remélhetőleg egy pár nap Ziller. Céljaim vannak, és az embernek mire nem jó a nyár, ha leginkább a céljai megvalósítására. Úgyhogy stay psyched, work less és climb more! Csákó
Hát, az bizony több mint egy hónapja volt, azóta pedig történt egy s más. Tökéletesen nem is tudok visszaemlékezni, így nem írok le mindent teljesen pontosan, inkább teszem ezt majd akkor, ha utolérem magam. Mindenesetre az edzés közel sem volt kellemesnek mondható, a rengeteg körözés a boulderfalon, meg sokszor csak a lógás. Volt, hogy egy 3 órás edzésnek a nagy részét erősítéssel töltöttem, és az is csak állóképességre ment. A végén Pistike már azzal poénkodott, hogy mindig csak így húzom ki magam a boulderezés alól. Hát, ez azért nem így volt teljesen, néha sokkal szívesebben beálltam volna hozzájuk "hármasozni", de az edzésterv nem engedte.
Mindenesetre az érettségi szünetben mászni mentünk volna, de sehogy sem akart ez összejönni. Három nap szabadságból egy fél délutános Dudart sikerült összehozni. Abszolút nem volt kellemes, azért belejöttem a mászásba, de nagyon idegesített a sok szúnyog, meg az, hogy a Biutiful 7C/+ végéből 4-szer, azaz négyszer estem ki. Mindegy, a végén inkább hagytam az utat, kicsit már ráfeszültem, amit nem is akartam. Most hagyom. Legközelebb szerintem ősszel találkozunk, addig ebbe maximum egy night session szólhat bele. Máskor egyszerűen nem találom érdemesnek próbálgatni.
Eljött a hétvége, nyolcadika, és beültünk a kocsiba, hogy utazzunk 11 órát Dornbirn-be. Ifjúsági Európa Kupa, 1. állomás. Rémisztően szikkadt alakok vannak, de én is dolgoztam. Most ide nem akarom még egyszer leírni a történteket, dióhéjban annyi, hogy az első selejtezőben kijött a sarkam a cipőmből, így 42 indulóból azon az úton a 35. helyen végeztem, a második selejtezőn való 17. helyezésem pedig nem bizonyult elégnek, hogy ezt feljavítsa. 30. helyhez volt ez most elég, természetesen semennyire sem sikerült kihozni a maxot magamból, a második úton viszonylag már elfogadhatót toltam, de a sportban nincsen "ha". Megtörtént, előre kell nézni, teljesen megmotivált látni a többiek arcán, hogy hány ezer óra munka van a teljesítményük mögött, úgyhogy Imstre már én is rendesen fel vagyok készülve. Most pénteken (29.) el is indulunk oda, de az majd még egy másik sztori lesz.
Szóval hazajöttünk, már a hazafelé úton megírtam az edzéstervet a maradék 3 hétre. Eddigi legkomolyabban felépített edzéstervemnek érzem, sikerült mindenre figyelni, de azt majd még meglátjuk, hogy mire lesz ez elég egy hét múlva.
A következő hétvégére sikerült teljesen megszikkadni, azon a héten teljesen kimaxoltam az edzést. Bigwall, Magyar Kupa, nehézségi, 1. forduló. 6 selejtező, kicsit érthetetlen szabályok, de minőségi utak, és végre nagy fal! Egy selejtezőt elrontok, egyen én mászom a legjobbat, 4-et simán letoppolok. Épphogy becsúszok a döntőbe. Tudom, ez nem jelent semmit, úgyhogy nem is stresszelek, viszont most nyerni szeretnék, nagyon. Kihozom a maximumot a döntő úton, Tamáska még megtartja, amit én mínuszolok. Akkor most ez 2. hely. Elkeseredés nincs, lesz még ebből majd győzelem. Másnap a Kletterhalléban ér, Bécsben, délután itt edzünk egyet, nem hiányozhat a felkészülésből ez sem. Több mint 10 utat mászok 6c+ és 7c között, mindenre egy próbát dobva. A legjobbak 7b+ OS és flash. A flasht elvittem a küldés városába, a végén már kutyáztam a hatalmas reibungokon, de megtartottam magam. Mentálisan is fejlődtem. Az onsightot teljesen precízen viszem véghez, nem is vártam volna ezt magamtól, na erre mondom azt, hogy majd így kell mászni az EK-kon is!
Csütörtökön megcsinálom az utolsó heavy beat finger rolling sessiont, meg a szokásos hangboard húzódzkodás felülés kombó. Előtte fingerboard. Mostmár csak ki kell hegyezni a teljesítményt, formaidőzítés, semmi másról nem szól. 100% kell. Pénteken már csak mászom. 23-án szombaton esik, ezért Battára megyünk versenyre. Balázs Pistike a kocsiban. Van mezőny, realizálom. A 40 selejtező boulderből Tomika 39-et sittel, Drusza is nagyon kemény, aztán Csé, Bajusz és Márk még a döntőben. Másodiknak kerülök be, 39 toppal. Nem jön nagyon a motiváció a döntő boulderekre, elég lassan haladunk sajnos, pedig jók az utak. Mindegyiket mászhatónak érzem, az elsőt másodikra tolom. A másodikon a 2nd Go-nál megfogom egy kézzel a topot, de nem sikerül leduplázni. Na ez kicsit elveszi a kedvem. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom, pedig biztos, hogy ment volna. A harmadikat mindenesetre letolom. Ez most egy osztott 2. hely Druszával, Tomi az első, Bajusz, Csanádi és Zengő. A többiek továbbmennek bulizni, mi most hazaindulunk. Lekésem a buszomat, és a következőig még 2 órát kell várnom...ennek az eredménye Pistikével egy fejtágítás, az ember felfoghatja egy átlagos kocsmai beszélgetésnek, de ennek most szerintem nagyobb jelentősége volt, a jövőben pedig ezt bele lehet fordítani a mászásokba is.
Most pedig itt vagyunk. 5 nap Imstig, majd utána letudom az utolsó vizsgámat a suliban, utána remélem már kicsit lazább lesz. Aztán itt a nyár, jöhet a sziklás szezon java, meg GI boulder jam, Zsombó, és valahol a kettő között remélhetőleg egy pár nap Ziller. Céljaim vannak, és az embernek mire nem jó a nyár, ha leginkább a céljai megvalósítására. Úgyhogy stay psyched, work less és climb more! Csákó
2015. április 24., péntek
Aki Mogyoródra akar menni, az legyen spártai!
Tudtommal tavaly robbant be a Spartan Race Magyarországon is a köztudatba, az első hazai versenyt Eplényben rendezték, körülbelül egy éve. Több mint ezren álltak akkor is rajthoz, és teljesítették a 7 km-es sprint kategóriájú távot. Nem tudom, hogy mennyire hivatalosan, de voltak még tavaly is fellendülések, annak érdekében, hogy legyen még egy futam itthon. A Hungaroringen rendeztek is valamit, de nem kerítettek nagy feneket neki, nem is tartozott a jegyzett Spartan Race futamok közé.
Az eplényi verseny előtt tavaly én nem is tudom, mintha a mászók teljesen megőrültek volna. Szinte sokkolt, hogy mennyire komolyan vették, minden edzésen lepcsőztek, súlyokat emeltek, feladatokat csináltak, egyszóval full motiváltan készültek. Izzadtságcseppek tengere hullott alá, már-már kínzásnak tűnhetett. Először nem is értettem mit vehetnek ilyen komolyan ezen...
2014. április Eplény, Spartan Race
Még a kocsiban sem értettem, mi hajthatja ennyire ezeket a srácokat. Aztán odaértünk a sípályához, több ezer ember, dübörgő zene, emberek, szemükben a düh és a motiváció tüze. Ez a verseny nem akárkiknek való, ha valaki ott akart lenni a legjobbak között, annak igenis oda kellett tennie magát, nem is kicsit. Még aznap meg is bántam egy kicsit, hogy nem indultam el, és elhatároztam, hogy egyszer majd én is.
Végül is most jött meg az inger, hogy a Hungaroringen el kéne indulni, mert hát milyen jó is lenne az, több szempontból is. Januárban amúgy is elkezdtem rendszeresen futni, voltak és vannak is terveim, úgyhogy a mostani race-t egyfajta vizsgaként fogtam fel. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, mert a futáson kívül nem csináltam a többiekkel edzés közben a gyakorlatokat, hiába van azért jó fizikumom a mászásnak köszönhetően.
Mogyoród, Hungaroring. 2015.04.18
Úgyhogy bármiféle elvárások nélkül ültem a kocsiban Mogyoródra menet. Mindenki felment már péntek délután/este a környékre, a többiek szállásokra mentek, mi lakókocsival küldtük. Péntek délután és szombat reggel figyeltem, hogy szénhidrát dúsan egyek, muszáj volt egy kemény hét után feltölteni a tartalékokat. Másnap reggel 9-kor indult a mi futamunk, igyekeztem kialudni magam, ez többé-kevésbé sikerült is. Valami eszméletlen fless volt a rajt előtt állni, egészen más inger, mint mondjuk egy boulderjam előtt. Mindegyiknek meg van a maga hangulata, nekem most ez bejött. Azért figyeltem, hogy ne "kezdjek be", nem úgy, mint a mezőny nagyrésze. Az első 100 méteren az utolsó 10 versenyző között lehettem, aztán persze hirtelen két akadály, meg egy fél kilométer futás, és máris lehagytam vagy 20-25 embert. Az akadályok nem voltak vészesen nehezek, de a futást most könnyebbnek éreztem. Az első vizes akadály után (itt le is kellett bukni a felszín alá) kellett egy zsákot cipelni, ami 20-25 kg között lehetett, számomra ezt éreztem a legmegterhelőbbnek, pláne, hogy előtte kicsit össze is rándultak az izmaim.
Fukya
Végig élveztem a race minden pillanatát, nagyon nagy élmény volt. Integettem a szurkolóknak, kamerába mosolygás, biztatás. Végül egyedül a legutolsó akadálynál kellett csak 30 burpee-t csinálnom, mert nem találtam a gerellyel bele a szalmazsákba (sajnos nem ember méretű) így a 8,5 km-es távot a kisebb-nagyobb szintekkel, meg a 15 akadállyal 56 perc alatt sikerült lenyomnom. A csapatunkban a negyediknek értem be, az első négyet számolják a csapatversenyben, az elitben hatodikak lettünk. Gergő, Máté, Fater 49 perc alatt értek be, a többiek utánam, pontosan most nem tudom az ő idejüket is, de a Spartan Race hivatalos Facebook oldalán ott van, ha nagyon kíváncsiak vagytok. Egyébként a verseny napján végig szél és hideg volt, nem kerítek, kurva hideg, kabátos idő. A futam közben nem is fáztam igazán, csak akkor amikor beértem, a szervezetem nem dolgozott tovább, a pulzusom visszaállt, nem fűtött többé. Valami embertelen fázás jött rám (meg másokra is), az izmaimat is csak úgy húzta össze :p. Na de ezt levéve az egészet maximálisan élveztem.
Máté
itt még nem tudtam, hogy mi az akadály...
Na ez volt az!
 |
| Gergő balance |
 |
 |
| Árpi - itt még őszinte a mosoly... |
 |
| SPARTAN TEAM 2015 |
2015. március 31., kedd
Are you gonna be my girl?
avagy felcsillant a remény...
Pisti hazajött a hihetetlen Zillertal tripről zsebeiben 5, azaz öt! 7C-vel. Balázs lekente a Szent Péter esernyője 7c+ első ismétlését. A tarvisioi verseny után hullámvölgybe kerültem...
Ezen változtatni is akartam, a hétvégén mindenképp tolni akartam valami sziklát. Egyszerűen pár napig képtelen voltam bemenni bármiféle terembe, így egy kicsit pihentem. Eredetileg négy nap kihagyását terveztem, majd vasárnap egy sziklázással való visszatérést. Nem lett belőle annyi, Pistike motivált volt, pénteken (is) ki szeretett volna nézni AZ árokba. Befejeztem a sulit, majd a lehető leggyorsabban el is rongyoltunk Csesznek felé. Beséta az erdőbe, a levelek a talajon vizesek, de a fal természetesen száraz. Kottás szelünk van, tartanak a fogások, nem lehet panaszkodni. Nem igazán voltam előrelátó, nem volt elég köztesünk ahhoz, hogy a Szent Péter esernyője 7c+ út legtetejében is legyenek. Valahogy aztán kilogisztikáztuk, hogy mi legyen, ha van egy jó éles próbám, és túljutok a nehezén, legyen elég vasam. Nem feszültem rá, ezért nem is dobtam rá éles próbát. Háromszor mozogtam végig a nehéz részét (~15 méter). Pisti mozgott a projektjében, ami egy If változat lesz, egész logikus, és nem is a direkten megy végig, hanem az eredeti If-en. Igazi csemege lesz majd, annyi szent. Még ott, kinn az árokban lebeszéltük, hogy másnapra szervezünk egy nagyobb csapatot, és megint kijövünk. Így pénteken már nem volt nagyobb feszengés, nyugodtság, fless, chill. Azért nem nyomtuk trógerba, nem volt megmászásunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne ment volna rosszul. Párat dobtam a Mikrokozmosz beszállójára is, hogy szokjam. Az utolsó próbáim egész jók voltak, de akartam hagyni bőrt rá másnapra is, úgyhogy jegeltük a továbbiakban a témát. Sötétben mentünk vissza, a Padányiban épp elcsíptük az edzés végét, motiválóbeszélgetések, beszámolók, majd megvan az esti program is. Balázsékkal tovább nyomjuk a beszélgetést, ciderek, sztori, tervek, majd fél tíz körül haza. Sokat alszom, későn kelek, van időm, a 11:48-as busszal megyek be. Balázs, majd az utolsó pillanatban Gergő is becsatlakozik a csapatba, végül fél egy körül meg is indulunk.
Mire kiérünk, már mások is másznak a falakon, kicsit meg is ijedünk a parkolóban a három kocsi láttán, másznak mások is itt? "De hisz ez a mi partunk, itt mi szörfözünk!"
Szóval a viccet félretéve, a fehérvári crew csapatja a falakat, illetve további lelkes kezdők ostromolnak valami hatosokat, szerintem valahonnan a Felvidékről jöhettek, vagy nemtom...Beke Barni, Gabó, Vajóczki Gabi nyomják a Vágási Feri 7b+/c-t, a nap végére akad is kötél a standba. Mi bemelegítünk valami 6c+ környéki úton, közös a vége az 'esernyővel. Elsőre kifog rajtam a reibungtábla, de rossz irányból mentem először bele, a jó bétával azért megy.
Bepakolok a mai projektbe, aztán lejövök pihenni. Nagyon szép út, de ma mindenképpen meg akartam mászni, mert mást is akarok még nyomni. Az első próbámon egy kicsit el vagyok fagyva, a harmadik akasztás megint nem adja ki, rohadt nagy szopás abból a pozícióból akasztani. A második próbámon is szenvedek vele, de addigra már bemelegedtek az ujjaim, úgyhogy a következő mozdulat is ment már. Ott vagyok a kunsztban, a nulla lépéseken kell tangózni, majd a végén 'ráesni' egy nagyobb fogásra. Atom jó boulder benne, a kedvenc mozdulatom az egészben. Nem a legsimábban, de most átmegy a kunszt, jön egy pihentető 5 méter, egy 2 mozdulatos 6C körüli boulder, kimászás, no hand, majd a táblamászás. Izgulok, nem akarok kiesni belőle, így nem is tökéletes minden mozdulat, tán még kicsit remegek is, ami a nagyon kis lépéseken nem túl előnyös, érzem, hogy akár ki is eshettem volna innen. De végül is megvan egyben, harmadik megmászás, második ismétlése volt ez az útnak kérem szépen, nem kevesebb, mint 6 nappal a "halálbrigád" után, Szent Péter esernyője. Fokozatot nem nagyon akarok mondani rá, de az beszéltük, hogy vagy egy kemény 7c+, vagy egy olcsó 8a. Úgyhogy legyen helyes a slashgrade, azaz 7c+/8a. Pistike motiváltba nyomja a projóra a próbákat, Balázs, Gergő is mozognak. Ágh Úrnak van egy nagyon jó próbája, Gabóék csak hümmögnek, mi is, mit tud ez a magyar srác, amit mi nem. Elmennek a többiek. Pisti dob mégegyet. Elmegyek próbálgatni a Mikro-t. Visszafelé jövök, és annyit látok, hogy Pistike ül a földön, hatalmas a csend, és a vállát fogja. Azt mondja, most valami elszállt. Nagyon sajnálatos ami történt, később kiderül, hogy egyszerűen leszakadt a bicepsze. Az orvosok szerint egy hónap kihagyás...Egy jó pihenő, utána úgyis megint le fogsz nyomni minket, ne izgulj Pista! A bicód így most meg sokkal csajozósabb lett, úgyhogy csak optimistán! Meglesz az a 8B még, megéri a munkát, szerintem ez kétségtelen :).
Szóval Gergő nagy szenvedések közepette kiszerel az utakból, szegénynek volt vele munkája rendesen. Én aznap átmozogtam a Mikrokozmoszt, a beszállójához most már egész reális közelségbe kerültem. Teljesen megigézett most engem ez az út, idén mindenképp le akarom veretni, de a legjobb lenne még most a nyári nagy melegek előtt. A fokozatát megkérdőjelezhetetlenül 8b+-nak érzem, ezen senki nem tud változtatni, igaz, a fokozata nem is nagyon érdekel most, csak az, hogy felmenjek rajta. Majdnem 6 évvel az első megmászás után, ez már majdnem oldschool. Jobban a magaménak is érzem ezt, mint mondjuk egy slágerutat valahol, bárhol. Nem baj, hogy rövid, hogy nagyon kicsik a fogások, olyan technikát és erőt igényel, hogy az valami hihetetlen. Valami hihetetlen titokzatosság ez, misztikum. Vonz, nincs mit tenni...Úgyhogy a következő alkalom már le is beszélve, kezdődjön a harc! Hamarosan folytatás...
 |
| Kérdéseinkre a válasz, érdemes átböngészni... |
2015. március 23., hétfő
Compmode again
Nagyon rég zárult le a versenyszezon, már majdhogynem nem is emlékszem. Padányi Kupa, december vége. Egyszerűen kész voltam, kicsit sok is volt akkor a verseny egymás hegyén-hátán, örültem, hogy most egy-két hónap szünet következik, amikor "csak" a sziklamászásra és az edzésre tudok összpontosítani. Aztán eljött az újév, újra belecsaptam az edzésbe, komolyabban, tervekkel, étrenddel, kiegészítő edzésekkel.
Összejött különböző forrásokból (önköltség, támogatás) elegendő pénz, hogy idén az előző éveknél több Ifjúsági Világversenyre eljuthassunk, úgyhogy, meg is volt, hogy leginkább mire készüljek. Május 9-10. Dornbirn, Ausztria - Ifjúsági Európa Kupa, és onnantól már be is indul a nagy nemzetközi versenyszezon. Szokni akartam a nehézségis döntő helyzeteket, ezt sajnos Magyarországon nem lehet (még szabály is van nálunk arra, hogy ne lehessen két selejtezős-döntős rendszerben nehézségi versenyt lebonyolítani!), így valamilyen nemzetközi verseny után akartam nézni. Adott volt az idei Alpok-Adria interRegional Climbing Cup sorozat, amely öt állomást foglal magába. Nem akartam végignyomni az egészet, viszont egy-két versenyen el akartam indulni. Az első megálló február közepén Hermagorban, Ausztriában volt, több magyar induló is volt, én nem.
Nem érkeztem még el akkor arra a pontra az edzésemben, hogy kellően jó lett volna az állóképességem, akkortájt még alapoztam, és a sziklás korszakomat éltem (ami persze nem ért véget), 3-4 mozdulat maxerő a Bakonyban, inkább ezek voltak a dominánsak. A sorozat második fordulója Radovljica, Szlovénia volt, itt sem indultam, bouldert rendeztek déli szomszédaink, döntő nélkül, úgy éreztem, ez nem segített volna a "versenyszituációs ösztönök" leküzdésében. Nehézségire akartam csak menni, boulder nekem most annyira nem pálya. Március elején kezdtem bele az állóképességes edzésbe, az elmúlt három hétben fejlődtem is eldurranás, és az oxigénkihasználás terén. Csak márciusban 45 km-t futottam a versenyig, egészen megszerettem a sportot, remélem, lesz folytatás itt is.
Úgyhogy március 21-én szombaton kora délután beültem a Tarvisioba tartó Citroen bal hátsó ülésére. A sofőrködést Harcsa-Pintér Sanyiék vállalták, Harcsa-Pintér Andris, Süli Tomi még versenyzők, Süli Csaba pedig a másik lelkes apa. Azt mondom addig fog fejlődni a magyar versenymászás, amíg vannak lelkes szülők, akik látják a gyerekeikben a reményt, és tolják előre, cipelik versenyről versenyre, pénzt és időt nem kímélve. Ha ez abbamarad, akkor hiába lesznek itthon jó versenyeink, ha senki nem lesz erre motivált, hogy külföldön is megmutatkozzon, új célokat tűzzön ki, akkor a magyar versenyzés nem fog tovább fejlődni. Tényleg ilyen ez, kicsit tabu téma is ez egy kicsit, néha még úgy is látom/érzem, mintha egypár sziklás arc egyszerűen lenézi, semmibe veszi azokat, akiknek efféle ambícióik is vannak. Meg kell szerintem találni az aranyutat a két véglet között, sziklát is mászni, koptatni a köveket, de a versenysportot sem muszáj elhanyagolni. De legalábbis nem kéne lenézni. Bizony vannak olyanok, akik nem mennek el versenyre, mondván kell a francnak a tömeg, aztán kimegy egy zsírbányába, ahol egy nyári délután többen zajongnak, mint egy hazai versenyen, és után meg prédikál, hogy megtalálta a belső egyensúlyt, mert a természetben volt, és ő biza nem megy be egy zsúfolt terembe mászni. Akinek persze nem inge, ne vegye magára.
Lovassy NightVolleyball Championship
Campus plusz, bőr minusz...
salátába-egészségbe
Edzős selfie - "örülnek a csajok" :)
eldurrant alkar+müzli kombó
Szóval ott tartottam, hogy a beszálltunk, majd lassan elhagytuk Veszprémet, középhegységünket, Kisalföldünket, majd egyszer csak átléptük az országhatárt, és Ausztriában találtuk magunkat. Egészen Hermagorig verettük, majd egy kis faluban, Tröpolachban szálltunk meg, ahol már a Riesing family várt, a magyar szállásadóknál. Igyekeztem tolni befelé a kalóriát, hogy vasárnap legyen energia. Csütörtöktől vettem vissza a szénhidrátban gazdagabb ételeket az étrendembe. Gyors hazaírások, facebook, majd egy poszt, miszerint Kassán Benus Adél nyert az U16 lányoknál a Szlovák Kupán. Gratula, motiváció is volt.
Kényelmes elkészülődés, egy forró zuhany. Alapvetően sem állok keveset a zuhany alatt, de ez egy olyan adag volt, ami után elgondolkozik az ember, hogy mennyit utaljon a környezetvédők számlájára, vagy csak elültessen egy fát. Nos, egyiket sem tettem szemét módon, de ingyen volt, és amúgy is, verseny előtt nem szabad, hogy számítsanak az ilyenek.
8 körül keltem egy nem túl nyugodt éjszaka után (szomszédok elég bulisok voltak, hajnali 4-kor még újjáéledt a party), de azért ki voltam pihenve. 10-kor átmentünk Riesingékhez, majd 1-2 órával később elindultunk Tarvisioba. Sajnos a helyi kebabos (még Hermagorban) nem volt nyitva, így az ebéd továbbra is hideg kaja volt. A csarnokban azért toltunk egy pizzaszeletet, de onnantól már csak apránként mehetett be a tápanyag a szervezetbe. Végül asszem kettőkor kezdtük el a mászást, az utakat a szlovén prof mászó Jure Bečan vállalta, egész jók voltak.
Az első selejtezőm egy 5-6 méteres enyhe áthajlás után 7-8 méter plafonban elemeken mászás volt. Azt hittem, hogy könnyebben fog menni, a végén egészen szenvedtem, de végül is sikerült kimásznom. Más volt az az út, mint amikre készültem. Nem is az alkarom fáradt el, hanem a bicepszem. Lehet, hogy megint kéne nyomni egy hónap pullupchallenget? :)
A kategóriámban -H16- csak nálam idősebbek voltak, ebben a kupában az ifi B után a nyílt jön. Hárman sikerült megmásznunk az első selejtezőt, rajtam kívül még két szlovén tenyészbika volt. A többiekről sem mondanám, hogy nem voltak kigyúrva, de ők nem másztak annyira jól. Félreértés azért ne essék, mindegyikük elég kemény volt azért. A verseny oldalán 7c-ként volt feltüntetve az első út nehézsége, természetesen közel sem volt annyi. Egy könnyebb 7b+ mondanék rá, de inkább csak egy 7b.
A második selejtezőnk aztán meg végképp nem volt 7c+, egy figyelős 7a+-t tudnék megadni érte, de másztam már nehezebb 7a-t is. Igazából mindegy, most nem is azon volt a lényeg, csak mondjuk a verseny előtt kicsit ijesztő volt nézni, hogy az előző fordulón 8a-s selejtezőt majdnem mindenki kitolt. Mi a fjesz? De aztán megnyugtató volt látni, hogy kicsit azért másképp vannak a dolgok...
Szóval a következő egy 10-12 méteres enyhén áthajló fal volt, odafigyelés, full technika, mental game. Örültem neki, hogy az első kicsit izgulós mászás után végre kicsit ott voltam fejben is, jobb érzés volt mászni is. Szerencsére nem kellett izgulnom a döntő miatt, elsőként erültünk be hárman. Végtelen megment számot hallgatok az izolációban, sikerül maximál felmotiválódnom, majd falnézés. Kaptunk egy teljesen összetett utat, fejben is és fizikálisan is ott kell lenni nagyon, mindent precízen, de gyorsan kell végrehajtani. Szólítják az embereket, visszaszámolok. Bemondják a nevem és kikísérnek a közönség elé. Be vagyok kötve, ládában hozza egy srác utánam a kötelet, na erre már azt mondom, verseny. Valamikor régen a Magyar Kupák is hasonlítottak erre... Leellenőrzik a rajtszámomat, majd elindulok. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, belekerülök a "folyóba". Érzem a mozdulatokat, jól megy. Sajnos kicsit előbb elfáradok, mint amit terveztem, de a kunszt legvégén esek ki. Elsőre nem igazán vagyok elégedett, már megint becsúszott egy hiba. Kikötöm magam, aztán megkérdezem Csabát, hogy mit nyomtak a többiek. Azt mondja, első vagy második helyen állok, nem emlékszik pontosan az előző mászóra. Végül szólítják az utolsó mászót is, ugyanonnan esik ki ahonnan én. Az a nagy kérdés, hogy most akkor megnyertem végre az első iRCC versenyemet, vagy második vagyok holtversenyben. Mielőtt odamegyek az eredményjelzőhöz, magammal beszélek. Igyekszem helyre rakni fejben is a dolgokat, mindegy hogy hányadik leszel, légy elégedett a teljesítményeddel, jó volt a mászásod, dolgoztál keményen érte, és az utazás még csak most kezdődik...Majd rámegyek a linkre: Strommer Soma 16. fogás, Peter Jereb 17. Ez most nem jött be, büszke (!) második hely, a másik tenyészbikával, Gregok Sprukkal egyetemben. Mindketten 96-osok, azaz 3 évvel idősebbek nálam, semmi kétségem nincs, hogy nem kell annyi idő nekem, hogy jobban másszak náluk, bár az sem biztos, hogy most gyengébb lennék, de azért nem akarok elszállni magamtól, most az övé az aranyérem, gratulációk stb. Egy keresztbe nyúlásból hullottunk ki, amit az első megtartott. Én mínuszoltam, ha még sikerül uralnom, akkor más a helyzet. Oly közel voltam hozzá most, de mégse. De ez most nem kudarc, csak folyamat. A legbölcsebb és legoptimistább mondás, amit valaha hallottam. A verseny előtt nem tudtam, hogy mire számítsak, 3 éve nem voltam iRCC-n, úgyhogy most nem is voltak elvárásaim. Csalódottság nincs, elégedettség majdnem 100%, azért úgy érzem, még egy kicsivel többet is sikerülhetett volna kihoznom a döntőből, de nem baj, szezonkezdő versenynek teljesen jó. Nagy eredményhirdetés, majd lassan elindulunk haza. Este 7 van és még 6 órás út vár ránk, illetve Sanyiékra még több. A hétvégét már Ausztriában zárjuk egy gyors vacsorával, mi Burger Kinget választunk, Andrisék a Marché-t, nekem most nem tetszett a kínálat ott. Az árakat nem nagyon jellemezném most inkább, annyit mondok csak: nyugati. Fél egykor érünk vissza Veszprémbe, fél kettő körül ágyba is kerülök - otthon. Nekem tetszett a verseny, most úgy vagyok, hogy április 12-én nem hiszem, hogy elmegyek a grazi boulder fordulóra, viszont május 16-án lehet, hogy beszállok a többiekhez Zágrábba, mert most motivál a nehézségi versenyzés, de ez még sok mindentől függ. A magyar csapat kis létszámmal, de továbbra is töretlen, és nyomja a versenyzést, úgyhogy respekt. Most sajnos a többieknek nem ment annyira jól, Tomi a 10. helyezett lett, Eszter rontott a második selejtezőn, így 11., Andris került még döntőbe a magyarok közül, de most a 6. helyig mászott. Mindenesetre gratuláció nekik, és sok sikert a még hátralévő fordulókhoz is...
Kényelmes elkészülődés, egy forró zuhany. Alapvetően sem állok keveset a zuhany alatt, de ez egy olyan adag volt, ami után elgondolkozik az ember, hogy mennyit utaljon a környezetvédők számlájára, vagy csak elültessen egy fát. Nos, egyiket sem tettem szemét módon, de ingyen volt, és amúgy is, verseny előtt nem szabad, hogy számítsanak az ilyenek.
Tröpolach Hotel
Route setter Jure Becan - az első utunk ott ment a nagy plafon bal felén...
A kategóriámban -H16- csak nálam idősebbek voltak, ebben a kupában az ifi B után a nyílt jön. Hárman sikerült megmásznunk az első selejtezőt, rajtam kívül még két szlovén tenyészbika volt. A többiekről sem mondanám, hogy nem voltak kigyúrva, de ők nem másztak annyira jól. Félreértés azért ne essék, mindegyikük elég kemény volt azért. A verseny oldalán 7c-ként volt feltüntetve az első út nehézsége, természetesen közel sem volt annyi. Egy könnyebb 7b+ mondanék rá, de inkább csak egy 7b.
A második selejtezőnk aztán meg végképp nem volt 7c+, egy figyelős 7a+-t tudnék megadni érte, de másztam már nehezebb 7a-t is. Igazából mindegy, most nem is azon volt a lényeg, csak mondjuk a verseny előtt kicsit ijesztő volt nézni, hogy az előző fordulón 8a-s selejtezőt majdnem mindenki kitolt. Mi a fjesz? De aztán megnyugtató volt látni, hogy kicsit azért másképp vannak a dolgok...
Szóval a következő egy 10-12 méteres enyhén áthajló fal volt, odafigyelés, full technika, mental game. Örültem neki, hogy az első kicsit izgulós mászás után végre kicsit ott voltam fejben is, jobb érzés volt mászni is. Szerencsére nem kellett izgulnom a döntő miatt, elsőként erültünk be hárman. Végtelen megment számot hallgatok az izolációban, sikerül maximál felmotiválódnom, majd falnézés. Kaptunk egy teljesen összetett utat, fejben is és fizikálisan is ott kell lenni nagyon, mindent precízen, de gyorsan kell végrehajtani. Szólítják az embereket, visszaszámolok. Bemondják a nevem és kikísérnek a közönség elé. Be vagyok kötve, ládában hozza egy srác utánam a kötelet, na erre már azt mondom, verseny. Valamikor régen a Magyar Kupák is hasonlítottak erre... Leellenőrzik a rajtszámomat, majd elindulok. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, belekerülök a "folyóba". Érzem a mozdulatokat, jól megy. Sajnos kicsit előbb elfáradok, mint amit terveztem, de a kunszt legvégén esek ki. Elsőre nem igazán vagyok elégedett, már megint becsúszott egy hiba. Kikötöm magam, aztán megkérdezem Csabát, hogy mit nyomtak a többiek. Azt mondja, első vagy második helyen állok, nem emlékszik pontosan az előző mászóra. Végül szólítják az utolsó mászót is, ugyanonnan esik ki ahonnan én. Az a nagy kérdés, hogy most akkor megnyertem végre az első iRCC versenyemet, vagy második vagyok holtversenyben. Mielőtt odamegyek az eredményjelzőhöz, magammal beszélek. Igyekszem helyre rakni fejben is a dolgokat, mindegy hogy hányadik leszel, légy elégedett a teljesítményeddel, jó volt a mászásod, dolgoztál keményen érte, és az utazás még csak most kezdődik...Majd rámegyek a linkre: Strommer Soma 16. fogás, Peter Jereb 17. Ez most nem jött be, büszke (!) második hely, a másik tenyészbikával, Gregok Sprukkal egyetemben. Mindketten 96-osok, azaz 3 évvel idősebbek nálam, semmi kétségem nincs, hogy nem kell annyi idő nekem, hogy jobban másszak náluk, bár az sem biztos, hogy most gyengébb lennék, de azért nem akarok elszállni magamtól, most az övé az aranyérem, gratulációk stb. Egy keresztbe nyúlásból hullottunk ki, amit az első megtartott. Én mínuszoltam, ha még sikerül uralnom, akkor más a helyzet. Oly közel voltam hozzá most, de mégse. De ez most nem kudarc, csak folyamat. A legbölcsebb és legoptimistább mondás, amit valaha hallottam. A verseny előtt nem tudtam, hogy mire számítsak, 3 éve nem voltam iRCC-n, úgyhogy most nem is voltak elvárásaim. Csalódottság nincs, elégedettség majdnem 100%, azért úgy érzem, még egy kicsivel többet is sikerülhetett volna kihoznom a döntőből, de nem baj, szezonkezdő versenynek teljesen jó. Nagy eredményhirdetés, majd lassan elindulunk haza. Este 7 van és még 6 órás út vár ránk, illetve Sanyiékra még több. A hétvégét már Ausztriában zárjuk egy gyors vacsorával, mi Burger Kinget választunk, Andrisék a Marché-t, nekem most nem tetszett a kínálat ott. Az árakat nem nagyon jellemezném most inkább, annyit mondok csak: nyugati. Fél egykor érünk vissza Veszprémbe, fél kettő körül ágyba is kerülök - otthon. Nekem tetszett a verseny, most úgy vagyok, hogy április 12-én nem hiszem, hogy elmegyek a grazi boulder fordulóra, viszont május 16-án lehet, hogy beszállok a többiekhez Zágrábba, mert most motivál a nehézségi versenyzés, de ez még sok mindentől függ. A magyar csapat kis létszámmal, de továbbra is töretlen, és nyomja a versenyzést, úgyhogy respekt. Most sajnos a többieknek nem ment annyira jól, Tomi a 10. helyezett lett, Eszter rontott a második selejtezőn, így 11., Andris került még döntőbe a magyarok közül, de most a 6. helyig mászott. Mindenesetre gratuláció nekik, és sok sikert a még hátralévő fordulókhoz is...
nyereményék
News: Balázs szintén kemény mostanában, februári Blitzkrieg után most lebüntette sok év után az első ismétlését a Szent Péter esernyője 7c+-nak Kő-árokban. Idén már csak meg lesz az a Zed! ;)
további képek hamarosan
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)