Are you gonna be my girl?

avagy felcsillant a remény...

Pisti hazajött a hihetetlen Zillertal tripről zsebeiben 5, azaz öt! 7C-vel. Balázs lekente a Szent Péter esernyője 7c+ első ismétlését. A tarvisioi verseny után hullámvölgybe kerültem...

Ezen változtatni is akartam, a hétvégén mindenképp tolni akartam valami sziklát. Egyszerűen pár napig képtelen voltam bemenni bármiféle terembe, így egy kicsit pihentem. Eredetileg négy nap kihagyását terveztem, majd vasárnap egy sziklázással való visszatérést. Nem lett belőle annyi, Pistike motivált volt, pénteken (is) ki szeretett volna nézni AZ árokba. Befejeztem a sulit, majd a lehető leggyorsabban el is rongyoltunk Csesznek felé. Beséta az erdőbe, a levelek a talajon vizesek, de a fal természetesen száraz. Kottás szelünk van, tartanak a fogások, nem lehet panaszkodni. Nem igazán voltam előrelátó, nem volt elég köztesünk ahhoz, hogy a Szent Péter esernyője 7c+ út legtetejében is legyenek. Valahogy aztán kilogisztikáztuk, hogy mi legyen, ha van egy jó éles próbám, és túljutok a nehezén, legyen elég vasam. Nem feszültem rá, ezért nem is dobtam rá éles próbát. Háromszor mozogtam végig a nehéz részét (~15 méter). Pisti mozgott a projektjében, ami egy If változat lesz, egész logikus, és nem is a direkten megy végig, hanem az eredeti If-en. Igazi csemege lesz majd, annyi szent. Még ott, kinn az árokban lebeszéltük, hogy másnapra szervezünk egy nagyobb csapatot, és megint kijövünk. Így pénteken már nem volt nagyobb feszengés, nyugodtság, fless, chill. Azért nem nyomtuk trógerba, nem volt megmászásunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne ment volna rosszul. Párat dobtam a Mikrokozmosz beszállójára is, hogy szokjam. Az utolsó próbáim egész jók voltak, de akartam hagyni bőrt rá másnapra is, úgyhogy jegeltük a továbbiakban a témát. Sötétben mentünk vissza, a Padányiban épp elcsíptük az edzés végét, motiválóbeszélgetések, beszámolók, majd megvan az esti program is. Balázsékkal tovább nyomjuk a beszélgetést, ciderek, sztori, tervek, majd fél tíz körül haza. Sokat alszom, későn kelek, van időm, a 11:48-as busszal megyek be. Balázs, majd az utolsó pillanatban Gergő is becsatlakozik a csapatba, végül fél egy körül meg is indulunk. 

Mire kiérünk, már mások is másznak a falakon, kicsit meg is ijedünk a parkolóban a három kocsi láttán, másznak mások is itt? "De hisz ez a mi partunk, itt mi szörfözünk!"

Szóval a viccet félretéve, a fehérvári crew csapatja a falakat, illetve további lelkes kezdők ostromolnak valami hatosokat, szerintem valahonnan a Felvidékről jöhettek, vagy nemtom...Beke Barni, Gabó, Vajóczki Gabi nyomják a Vágási Feri 7b+/c-t, a nap végére akad is kötél a standba. Mi bemelegítünk valami 6c+ környéki úton, közös a vége az 'esernyővel. Elsőre kifog rajtam a reibungtábla, de rossz irányból mentem először bele, a jó bétával azért megy. 

Bepakolok a mai projektbe, aztán lejövök pihenni. Nagyon szép út, de ma mindenképpen meg akartam mászni, mert mást is akarok még nyomni. Az első próbámon egy kicsit el vagyok fagyva, a harmadik akasztás megint nem adja ki, rohadt nagy szopás abból a pozícióból akasztani. A második próbámon is szenvedek vele, de addigra már bemelegedtek az ujjaim, úgyhogy a következő mozdulat is ment már. Ott vagyok a kunsztban, a nulla lépéseken kell tangózni, majd a végén 'ráesni' egy nagyobb fogásra. Atom jó boulder benne, a kedvenc mozdulatom az egészben. Nem a legsimábban, de most átmegy a kunszt, jön egy pihentető 5 méter, egy 2 mozdulatos 6C körüli boulder, kimászás, no hand, majd a táblamászás. Izgulok, nem akarok kiesni belőle, így nem is tökéletes minden mozdulat, tán még kicsit remegek is, ami a nagyon kis lépéseken nem túl előnyös, érzem, hogy akár ki is eshettem volna innen. De végül is megvan egyben, harmadik megmászás, második ismétlése volt ez az útnak kérem szépen, nem kevesebb, mint 6 nappal a "halálbrigád" után, Szent Péter esernyője. Fokozatot nem nagyon akarok mondani rá, de az beszéltük, hogy vagy egy kemény 7c+, vagy egy olcsó 8a. Úgyhogy legyen helyes a slashgrade, azaz 7c+/8a. Pistike motiváltba nyomja a projóra a próbákat, Balázs, Gergő is mozognak. Ágh Úrnak van egy nagyon jó próbája, Gabóék csak hümmögnek, mi is, mit tud ez a magyar srác, amit mi nem. Elmennek a többiek. Pisti dob mégegyet. Elmegyek próbálgatni a Mikro-t. Visszafelé jövök, és annyit látok, hogy Pistike ül a földön, hatalmas a csend, és a vállát fogja. Azt mondja, most valami elszállt. Nagyon sajnálatos ami történt, később kiderül, hogy egyszerűen leszakadt a bicepsze. Az orvosok szerint egy hónap kihagyás...Egy jó pihenő, utána úgyis megint le fogsz nyomni minket, ne izgulj Pista! A bicód így most meg sokkal csajozósabb lett, úgyhogy csak optimistán! Meglesz az a 8B még, megéri a munkát, szerintem ez kétségtelen :).

Szóval Gergő nagy szenvedések közepette kiszerel az utakból, szegénynek volt vele munkája rendesen. Én aznap átmozogtam a Mikrokozmoszt, a beszállójához most már egész reális közelségbe kerültem. Teljesen megigézett most engem ez az út, idén mindenképp le akarom veretni, de a legjobb lenne még most a nyári nagy melegek előtt. A fokozatát megkérdőjelezhetetlenül 8b+-nak érzem, ezen senki nem tud változtatni, igaz, a fokozata nem is nagyon érdekel most, csak az, hogy felmenjek rajta. Majdnem 6 évvel az első megmászás után, ez már majdnem oldschool. Jobban a magaménak is érzem ezt, mint mondjuk egy slágerutat valahol, bárhol. Nem baj, hogy rövid, hogy nagyon kicsik a fogások, olyan technikát és erőt igényel, hogy az valami hihetetlen. Valami hihetetlen titokzatosság ez, misztikum. Vonz, nincs mit tenni...Úgyhogy a következő alkalom már le is beszélve, kezdődjön a harc! Hamarosan folytatás...

Kérdéseinkre a válasz, érdemes átböngészni...

Compmode again

Nagyon rég zárult le a versenyszezon, már majdhogynem nem is emlékszem. Padányi Kupa, december vége. Egyszerűen kész voltam, kicsit sok is volt akkor a verseny egymás hegyén-hátán, örültem, hogy most egy-két hónap szünet következik, amikor "csak" a sziklamászásra és az edzésre tudok összpontosítani. Aztán eljött az újév, újra belecsaptam az edzésbe, komolyabban, tervekkel, étrenddel, kiegészítő edzésekkel.

Összejött különböző forrásokból (önköltség, támogatás) elegendő pénz, hogy idén az előző éveknél több Ifjúsági Világversenyre eljuthassunk, úgyhogy, meg is volt, hogy leginkább mire készüljek. Május 9-10. Dornbirn, Ausztria - Ifjúsági Európa Kupa, és onnantól már be is indul a nagy nemzetközi versenyszezon. Szokni akartam a nehézségis döntő helyzeteket, ezt sajnos Magyarországon nem lehet (még szabály is van nálunk arra, hogy ne lehessen két selejtezős-döntős rendszerben nehézségi versenyt lebonyolítani!), így valamilyen nemzetközi verseny után akartam nézni. Adott volt az idei Alpok-Adria interRegional Climbing Cup sorozat, amely öt állomást foglal magába. Nem akartam végignyomni az egészet, viszont egy-két versenyen el akartam indulni. Az első megálló február közepén Hermagorban, Ausztriában volt, több magyar induló is volt, én nem.

Lovassy NightVolleyball Championship

Nem érkeztem még el akkor arra a pontra az edzésemben, hogy kellően jó lett volna az állóképességem, akkortájt még alapoztam, és a sziklás korszakomat éltem (ami persze nem ért véget), 3-4 mozdulat maxerő a Bakonyban, inkább ezek voltak a dominánsak. A sorozat második fordulója Radovljica, Szlovénia volt, itt sem indultam, bouldert rendeztek déli szomszédaink, döntő nélkül, úgy éreztem, ez nem segített volna a "versenyszituációs ösztönök" leküzdésében. Nehézségire akartam csak menni, boulder nekem most annyira nem pálya. Március elején kezdtem bele az állóképességes edzésbe, az elmúlt három hétben fejlődtem is eldurranás, és az oxigénkihasználás terén. Csak márciusban 45 km-t futottam a versenyig, egészen megszerettem a sportot, remélem, lesz folytatás itt is.

Campus plusz, bőr minusz...

salátába-egészségbe

Edzős selfie - "örülnek a csajok" :)

eldurrant alkar+müzli kombó

Úgyhogy március 21-én szombaton kora délután beültem a Tarvisioba tartó Citroen bal hátsó ülésére. A sofőrködést Harcsa-Pintér Sanyiék vállalták, Harcsa-Pintér Andris, Süli Tomi még versenyzők, Süli Csaba pedig a másik lelkes apa. Azt mondom addig fog fejlődni a magyar versenymászás, amíg vannak lelkes szülők, akik látják a gyerekeikben a reményt, és tolják előre, cipelik versenyről versenyre, pénzt és időt nem kímélve. Ha ez abbamarad, akkor hiába lesznek itthon jó versenyeink, ha senki nem lesz erre motivált, hogy külföldön is megmutatkozzon, új célokat tűzzön ki, akkor a magyar versenyzés nem fog tovább fejlődni. Tényleg ilyen ez, kicsit tabu téma is ez egy kicsit, néha még úgy is látom/érzem, mintha egypár sziklás arc egyszerűen lenézi, semmibe veszi azokat, akiknek efféle ambícióik is vannak. Meg kell szerintem találni az aranyutat a két véglet között, sziklát is mászni, koptatni a köveket, de a versenysportot sem muszáj elhanyagolni. De legalábbis nem kéne lenézni. Bizony vannak olyanok, akik nem mennek el versenyre, mondván kell a francnak a tömeg, aztán kimegy egy zsírbányába, ahol egy nyári délután többen zajongnak, mint egy hazai versenyen, és után meg prédikál, hogy megtalálta a belső egyensúlyt, mert a természetben volt, és ő biza nem megy be egy zsúfolt terembe mászni. Akinek persze nem inge, ne vegye magára. 

Szóval ott tartottam, hogy a beszálltunk, majd lassan elhagytuk Veszprémet, középhegységünket, Kisalföldünket, majd egyszer csak átléptük az országhatárt, és Ausztriában találtuk magunkat. Egészen Hermagorig verettük, majd egy kis faluban, Tröpolachban szálltunk meg, ahol már a Riesing family várt, a magyar szállásadóknál. Igyekeztem tolni befelé a kalóriát, hogy vasárnap legyen energia. Csütörtöktől vettem vissza a szénhidrátban gazdagabb ételeket az étrendembe. Gyors hazaírások, facebook, majd egy poszt, miszerint Kassán Benus Adél nyert az U16 lányoknál a Szlovák Kupán. Gratula, motiváció is volt.
 Kényelmes elkészülődés, egy forró zuhany. Alapvetően sem állok keveset a zuhany alatt, de ez egy olyan adag volt, ami után elgondolkozik az ember, hogy mennyit utaljon a környezetvédők számlájára, vagy csak elültessen egy fát. Nos, egyiket sem tettem szemét módon, de ingyen volt, és amúgy is, verseny előtt nem szabad, hogy számítsanak az ilyenek.

Tröpolach Hotel

8 körül keltem egy nem túl nyugodt éjszaka után (szomszédok elég bulisok voltak, hajnali 4-kor még újjáéledt a party), de azért ki voltam pihenve. 10-kor átmentünk Riesingékhez, majd 1-2 órával később elindultunk Tarvisioba. Sajnos a helyi kebabos (még Hermagorban) nem volt nyitva, így az ebéd továbbra is hideg kaja volt. A csarnokban azért toltunk egy pizzaszeletet, de onnantól már csak apránként mehetett be a tápanyag a szervezetbe. Végül asszem kettőkor kezdtük el a mászást, az utakat a szlovén prof mászó Jure Bečan vállalta, egész jók voltak.

Route setter Jure Becan - az első utunk ott ment a nagy plafon bal felén...

Az első selejtezőm egy 5-6 méteres enyhe áthajlás után 7-8 méter plafonban elemeken mászás volt. Azt hittem, hogy könnyebben fog menni, a végén egészen szenvedtem, de végül is sikerült kimásznom. Más volt az az út, mint amikre készültem. Nem is az alkarom fáradt el, hanem a bicepszem. Lehet, hogy megint kéne nyomni egy hónap pullupchallenget? :)
A kategóriámban -H16- csak nálam idősebbek voltak, ebben a kupában az ifi B után a nyílt jön. Hárman sikerült megmásznunk az első selejtezőt, rajtam kívül még két szlovén tenyészbika volt. A többiekről sem mondanám, hogy nem voltak kigyúrva, de ők nem másztak annyira jól. Félreértés azért ne essék, mindegyikük elég kemény volt azért. A verseny oldalán 7c-ként volt feltüntetve az első út nehézsége, természetesen közel sem volt annyi. Egy könnyebb 7b+ mondanék rá, de inkább csak egy 7b.
A második selejtezőnk aztán meg végképp nem volt 7c+, egy figyelős 7a+-t tudnék megadni érte, de másztam már nehezebb 7a-t is. Igazából mindegy, most nem is azon volt a lényeg, csak mondjuk a verseny előtt kicsit ijesztő volt nézni, hogy az előző fordulón 8a-s selejtezőt majdnem mindenki kitolt. Mi a fjesz? De aztán megnyugtató volt látni, hogy kicsit azért másképp vannak a dolgok...
Szóval a következő egy 10-12 méteres enyhén áthajló fal volt, odafigyelés, full technika, mental game. Örültem neki, hogy az első kicsit izgulós mászás után végre kicsit ott voltam fejben is, jobb érzés volt mászni is. Szerencsére nem kellett izgulnom a döntő miatt, elsőként erültünk be hárman. Végtelen megment számot hallgatok az izolációban, sikerül maximál felmotiválódnom, majd falnézés. Kaptunk egy teljesen összetett utat, fejben is és fizikálisan is ott kell lenni nagyon, mindent precízen, de gyorsan kell végrehajtani. Szólítják az embereket, visszaszámolok. Bemondják a nevem és kikísérnek a közönség elé. Be vagyok kötve, ládában hozza egy srác utánam a kötelet, na erre már azt mondom, verseny. Valamikor régen a Magyar Kupák is hasonlítottak erre... Leellenőrzik a rajtszámomat, majd elindulok. Sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, belekerülök a "folyóba". Érzem a mozdulatokat, jól megy. Sajnos kicsit előbb elfáradok, mint amit terveztem, de a kunszt legvégén esek ki. Elsőre nem igazán vagyok elégedett, már megint becsúszott egy hiba. Kikötöm magam, aztán megkérdezem Csabát, hogy mit nyomtak a többiek. Azt mondja, első vagy második helyen állok, nem emlékszik pontosan az előző mászóra. Végül szólítják az utolsó mászót is, ugyanonnan esik ki ahonnan én. Az a nagy kérdés, hogy most akkor megnyertem végre az első iRCC versenyemet, vagy második vagyok holtversenyben. Mielőtt odamegyek az eredményjelzőhöz, magammal beszélek. Igyekszem helyre rakni fejben is a dolgokat, mindegy hogy hányadik leszel, légy elégedett a teljesítményeddel, jó volt a mászásod, dolgoztál keményen érte, és az utazás még csak most kezdődik...Majd rámegyek a linkre: Strommer Soma 16. fogás, Peter Jereb 17. Ez most nem jött be, büszke (!) második hely, a másik tenyészbikával, Gregok Sprukkal egyetemben. Mindketten 96-osok, azaz 3 évvel idősebbek nálam, semmi kétségem nincs, hogy nem kell annyi idő nekem, hogy jobban másszak náluk, bár az sem biztos, hogy most gyengébb lennék, de azért nem akarok elszállni magamtól, most az övé az aranyérem, gratulációk stb. Egy keresztbe nyúlásból hullottunk ki, amit az első megtartott. Én mínuszoltam, ha még sikerül uralnom, akkor más a helyzet. Oly közel voltam hozzá most, de mégse. De ez most nem kudarc, csak folyamat. A legbölcsebb és legoptimistább mondás, amit valaha hallottam. A verseny előtt nem tudtam, hogy mire számítsak, 3 éve nem voltam iRCC-n, úgyhogy most nem is voltak elvárásaim. Csalódottság nincs, elégedettség majdnem 100%, azért úgy érzem, még egy kicsivel többet is sikerülhetett volna kihoznom a döntőből, de nem baj, szezonkezdő versenynek teljesen jó. Nagy eredményhirdetés, majd lassan elindulunk haza. Este 7 van és még 6 órás út vár ránk, illetve Sanyiékra még több. A hétvégét már Ausztriában zárjuk egy gyors vacsorával, mi Burger Kinget választunk, Andrisék a Marché-t, nekem most nem tetszett a kínálat ott. Az árakat nem nagyon jellemezném most inkább, annyit mondok csak: nyugati. Fél egykor érünk vissza Veszprémbe, fél kettő körül ágyba is kerülök - otthon. Nekem tetszett a verseny, most úgy vagyok, hogy április 12-én nem hiszem, hogy elmegyek a grazi boulder fordulóra, viszont május 16-án lehet, hogy beszállok a többiekhez Zágrábba, mert most motivál a nehézségi versenyzés, de ez még sok mindentől függ. A magyar csapat kis létszámmal, de továbbra is töretlen, és nyomja a versenyzést, úgyhogy respekt. Most sajnos a többieknek nem ment annyira jól, Tomi a 10. helyezett lett, Eszter rontott a második selejtezőn, így 11., Andris került még döntőbe a magyarok közül, de most a 6. helyig mászott. Mindenesetre gratuláció nekik, és sok sikert a még hátralévő fordulókhoz is...

nyereményék

News: Balázs szintén kemény mostanában, februári Blitzkrieg után most lebüntette sok év után az első ismétlését a Szent Péter esernyője 7c+-nak Kő-árokban. Idén már csak meg lesz az a Zed! ;)

további képek hamarosan

Kezdetek -1

Magyar Versenymászó Válogatott Keretedzés

Szóval, történt az, hogy Tabi idejét látta visszavonulni MHSSz Versenymászó szakág elnökségi tisztségétől, és ekképp is cselekedett. A helyére Radics Mátét találták az okosok megválasztani, így mostantól ezt a szerepet ő tölti be. Nem is kellett más, "csak" egy motivált csapat, segítők, megszervezés. Így lett az ötletből valóság, kezdetnek március idusán, azaz 15-én, nemzeti ünnepünk napján nemzeti összetartást rendezett a szakág. Helyszín a Monkey Boulder terem, a résztvevők a magyar versenymászó válogatott tagjai lehettek, de szülőknek, edzőknek, kísérőknek is ingyenes volt a belépés. A Monkey délelőtt 10-től 1-ig bezárta kapuit a nagyközönség előtt, miénk volt az egész kóceráj. Hümmögtem, nem is rossz, sőt egész németes...

Sok beszédnek sok az alja, így nem akarom elhúzni a szót. Van még hová fejlődni ennek rendezésében, de ha soha sem próbáljuk meg, akkor nem lesz semmi. Szóval köszönet a szervezőknek, becsülendő az optimizmusok. Sajnálom, hogy sokan nem jelentek meg az eseményen, nem igazán volt így összetartás hangulata, de akik jelen voltak, szerintem nem csalódhattak. Közös bemelegítés, ugrálás, poén feladatok, pizzázás, majd a végén egy plusz csapatás. Legyen még ilyen, én amondó vagyok...

Videó Benus Tibitől: 

***

Magyar Versenymászó Válogatott 2015

da movie is kámin'

Szóval, remélem, ki vagytok éhezve egy ilyenre, még ha csak tudat alatt is. Ugyanis! Következzen a felvezetője a produkciónak, amely eget rengető, mindent magába foglaló, a komolyságot néha megvető, és a legeslegeslegeslegjobb lesz. Hogy mi is ez?
Ez, kérem szépen egy film, egy, a jövőben érkező film, amely hogy miről szól, részben még titok, de egyet s mást elárulok: nem egy komoly megmászás lesz benne, sztorik, trippek, versenyek,  interjúk, a mászásról, mászásokról, edzésről, bármi másról.Valamit igyekszünk vele visszaadni abból, hogy mit is jelent nekünk ez a sport, a szemléletünket akarjuk vele megmutatni. Rengeteg eddig kimaradt jelenet, meglepetés pillanatok, sztorik, és még nem is filmszalagon lévő megmászások. Sok óra vágás és rengeteg kattintás, felvétel és munka eredményeként fog ez majd megszületni, remélhetőleg még idén nyáron. Mindenesetre, hogy motivált legyek a filmvágásra, megcsináltam a film trailer-ét, amely közel sem a legtökéletesebb, de össze tudja foglalni, hogy mire is lehet számítani. Már csak azért is vágtam össze, hogy egyfajta ígéretként felmotiváljam magam a vágásra, mely nem mindig könnyű feladat. Figyelem: örömmel elfogadnánk segítséget a film elkészítéséhez, ha bárki segíteni szeretne, akkor légyszi, ne légy bátortalan, jelentkezz!
Nem is húznám tovább a szót, álljon itt eme bejegyzés végén, maga, a várva várt, a Kőtenger Media-tól, a The Big Climb OFFICIAL TRAILER! :D Jó szórakozást! Soma

Ismét Bakonying

Nem is tudom, hol kezdjem, kicsit elvesztettem a fonalat, majdnem egy hónapja írtam utoljára. Azóta toltunk egy mini jamet Ezüst-hegyen, aztán úgy döntöttem, egy-két hétvégét kihagyok a sziklázásban. Nem mintha nem lett volna hozzá kedvem, de az életben vannak más dolgok is, és ezekre is szentelni akartam egy kis időt. Kicsit átértékeltem a dolgokat, egyfajta fontossági sorrendet állítottam fel.

Itt ez a versenysport, ehhez rengeteget kell edzeni, ha az ember jó eredményeket akar elérni. Nyilván lehet élvezetből is csinálni, de rég nem úgy tekintek egy versenyre, hogy azért menjünk oda, mert de jó lesz mászoGATni egyet. Nem, kőkemény küzdelemre gondolok, csalódásra és örömre, melyet csak az eredmények nyújtanak, ha a versenyzésre gondolok. A sziklamászás az, amire azt mondom, na akkor ma menjünk ki délután, élvezzük a természetet, a sziklát, az élővilágot, másszunk szépet, jót és ne az eredmények hajtsanak. Az év első két és fél hónapját ezzel az elfoglaltsággal akartam eltölteni, mindig változást, új célokat, motivációt hoz a mászásba ez az első két hónapja az évnek. Ekkor semmilyen verseny nincs, el lehet gondolkodni, hogy mit akarok az idén elérni, és ehhez milyen utat kell bejárni. Kint lenni, a falevelek közt, a napsütésben, sziklát érinteni. Most ez volt az egyik fő motivációs forrásom. Nem erre edzettem külön, de mégis ezzel a tudattal tudtam edzeni...

Év elején eldöntöttem, hogy idén komolyabban, precízebben akarom csinálni azt, amit szeretek. Elkezdtem jobban beosztani az időmet, többet edzeni, hatékonyabban, változatosabban. Ahhoz, hogy bele tudd élni magad, és a legjobbat tudd kiadni magadból, az életmódoddá kell, hogy váljon a sport. Elkezdtem rendszeresebben futni, komoly edzésnaplót vezetni, mely ciklusokra van bontva, jógázni, odafigyelni az étrendemre. És elkezdtek jönni az eredmények. Nem kiemelkedően, de mondjuk könnyebben megy egy fokozat mászása, jobb a fizikumom, hajlékonyabb és fittebb vagyok, magabiztosabban mozgok a falon. És remélem ez csak így fog folytatódni, mert elég nagy terveim vannak, muszáj, ezek megvalósításához pedig le kell mondani dolgokról, áldozatot hozni. A befektetett munka pedig akkor éri meg igazán, ha a végén kifizetődik. 

***

Balázs segge sztárolva...

Szóval Ezüst-hegy után számomra lezárult a boulder szezon, idén a köteles mászásokat akarom preferálni. Nagyjából ugyanitt véget is értek a max/testerős edzéseim. Jó pajtássá vált a MetoliusBoard flat slopere, a maximal hang sorozatok, az áthajlásban körmászások, és a HeavyBeatFingerRolling, amely megmutatása miatt végtelen köszönettel tartozom Pistikének, az egyik leghatékonyabb edzés véleményem szerint az alkarerő növelésére. Két hét állóképesség-edzés után elérkezettnek láttam az idejét, hogy ismét elkezdjük a köteles szezont, Kő-árokban. Négyen a kocsiban, Pádre, Balázs, Pistike és én. Az időjárás, mintha két hónappal a naptár előtt járna, a Haszkovón trikóban a kocsi motorház tetején ülve várom/várjuk, hogy lejöjjön Pistike.

Pistike osztja a bétákat, meg néha az észt is... :)

 Majdnem délután egy óra van, mire a parkolóhoz érünk Cseszneknél, de nem zavar, élvezni akartam csak a mászást, és nem görcsösen hajtani. A kocsiban ismét mennek a legmegmentebb poénok, szeretem az ilyen mászós kimeneteleket. Pistike a falaknál kifeszít egy slackline-t, chilles nap elé nézünk. Mi Balázzsal egész sokat másztunk, mégsem éreztem erőltetettnek a menetet. Balázs a Szent Péter esernyőjét (7c+) próbálta, jól ment neki, legközelebb sucess lesz (egyébként ez még nem szivárgott ki a világhálóra, de itt csendesen megjegyezném, hogy a kolléga így 40 fölött kezdett bele a 7C+ mászásokba, ugyanis még februárban megnyomta Ördög-árokban a Blitzkrieg bop-ot). Pistike megnyomta a tavalyi projektjét, ami balra végződik a Lesz ez még így se 8a-ból indulva. Fokozat marad, a gyönyör még tovább nő. Jóapám elhatározta, hogy megmássza az If direkt 7c+-t (original 8a, csak valami paraszt lefokozta, jól meg kéne verni :D), közelebb is került hozzá, mint legutóbb, és pedig befejeztem két kisebb volumenű helyi projektemet, a Ha lenne 10000 Ft-om és a Lesz ez még így se!-t, mindegyik 8a-ért.

The Masters of snotting

Motiváltak voltunk, ismét sötétedésig kinn voltunk. A kő-árki hazamenetelek mindig elindítanak bennem egy ilyen "miért nem csak ezt kell csinálnunk" folyamatot, hiszen olyan szép a Bakony, és megannyi lehetőség van benne, azt hiszem, bátran kijelenthetem, a mi Bakonyunk nem más, mint a agyar Frankenjura!

Béke