Boiling sending

Szombaton Kis-Gerecsében voltunk, Pisti, Balázs, én. Rekkenő hőség, az elmúlt 2 hét melegfrontja most tetőzik, mi meg most megyünk mászni...Na mindegy, tudjuk, az Eső-fal árnyékos, és bízunk egy kis szellőben. Végül is nem olyan rettenetesek (először) a kondíciók, boulderrel melegítünk, nincsenek sokan a bányában. Megpróbálok felmenni a Teri pluszon, a Harangozó Teri utolsó előtti akasztása után balra megkerülöd a nagy pikkelyt. Nem igazán vágtam először, hogy akkor mi is van, a Teri elég stabil volt, de a végén kiszopódtam. Mindegy, aztán rájöttem, hogy mi hogy van, a nap végére megtartottam levezetőnek. Balázs bepakolt a Zedbe 8b/+, valami okból kifolyólag egyre kevésbé megy neki a beszálló mozdulat, de azt levéve megint jól halad az úttal 10 hónap utáni első találkozásra. A bástyáig simán elverette, az út közepétől külön fel tud menni egyben. Már csak egyszer meg kell mászni.

Felelevenítem a mozdulatokat egy toprope próba során, az út közepéig egyben megyek, majd még egy-két üléssel fel. Simán mennek a mozdulatok, akár tavaly is megmászhattam volna, ha nem 2 hét nyaralás után megyek az egyhetes táborba. Most sokkal stabilabbak a mozdulatok, pihenek, majd visszamelegítek, és a tavalyi próbák alapját használva a mai második próbámra meg is mászom. Ez most kiadta, örülök neki, mindenképp egy mentális szintlépésnek tekintem. Király volt végigmászni rajta, egyben, és talán az is segített egy kicsit, hogy nem paráztam rá.
Pistike valami oldschool projektet nézeget, beereszkedik, de inkább csak sörözget ma, majd Zillerben. Egyébként mázlim van a Zeddel, körülbelül az az egyetlen nehéz út a bányában, amit ilyen körülmények között, ma érdemes mászni. Komjáti Zoliék is kinn vannak, ő a Deadlineban 8b+próbálkozik, a reibung nyilván semennyire sem adja ki most. Hidegebb időben egész más a mászás, itt is. Vajóczki Gabinak is rezeg most a Metavad, inkább chillezés megy a nap további részében, pláne, mert megáll a levegő, és még melegebb lesz. Most már konkrétan létezni is szar. Mindenkinek megvan a maga projektje, mint mindig, de most azért egész más. Azért kétszer átmozgom a Mátrixot 8b, legközelebb akár kiadhatja egyben is, de most nagyon meleg van, a második mászás már szenvedés, a felpuhult bőrömmel olyanok ezek a fogások, mintha el akarnák törni az ujjaimat. Balázs még dob egy-kettőt a Zedre, felmászom akkor a Teri pluszon, mert ki kell szerelni, de nem esik olyan jól, pedig szerintem így elég szép útvonal. Megyünk haza, mert Balázs 7-től dolgozik, ennyi mászás bőven elég is, tán még sok is, szóval Bajna felé repesztünk le, mert Héreg felé még elhelyeztek egy sorompót (miért?!!!), Zámolynál beújítunk, visszaérünk időben, és én is elérem a fél hetes Pápára menő buszomat.
Este Kiscsillag koncert a főtéren, csak ott derül ki, hogy tegnap Tankcsapda volt, úgyhogy sajnálkozom egy sort, de ez van, pontosabban valami városi fesztivál. Másnap strand, leégések maximálon, kaja nincs, mert túl sok az ember a strandon, úgyhogy délután nagy bekajálás, este komákok, aztán már otthon pihenés. Kép megint kb semmi, ez most a mi hibánk, majd igyekszünk egy remélhetőleg minél korábbi alkalommal ezen szépíteni. Csákány

Szigeti flessek

Szeretek Magyar Kupákon mászni, de azt én is tényleg sajnálom, hogy nem komoly versenyrendszer szerint vannak lebonyolítva. Na mindegy, nem sajnálkozom, jobb lenne a komolyabb, de ez van, most ezt kell szeretni.

A tavalyi Gi Magyar Kupa annyira magasra tette a lécet, nekem nagyon bejött, a kedvenc magyar versenyemmé vált (Zsombó a kedvenc műfalas eseményem - szakzsargon: "jam"). Így hát érthetően eléggé vártam már az idei eventet is. Rengetegszer néztem meg LabiGabi és Varga Tibi videóit, Imst után már egész héten napi kétszer rám jött, hogy mennyire jó lesz ez már. 

A forma nem száz százalékos -még- boulderben, ezzel tisztában voltam, de azért voltak reális céljaim. Mondható, hogy kipihent voltam, edzésben pont egy átvezető hét után voltam az állóképességes és a maxerős edzés között, ennek köszönhetően csak másztam, meg a felülés. A futást most egyébként teljesen elhagytam, ilyen melegben nem szeretek, illetve nem is megy jól, inkább még jobban figyelek ilyenkor az étkezésemre, kardiót meg máshogy is lehet szerezni.  

Szóval, a szombat esti utcabulinak 11-kor búcsút mondva mentem haza, másnap verseny, ilyenkor nem fér bele a dínom-dánom (meg amúgy se nagyon). Éreztem, hogy több pihenésre van szüksége a szervezetemnek, ilyen melegben nem alszik jól az ember, ergo több időre van szüksége, hogy kipihenje magát, mint akkor, amikor "csak aludnod kell". Szóval fél 10-kor kelés, laza összepakolás, Gergőt, Balázst, majd a cipőimet is felvesszük, és a tervezetthez képest máris egy órával el vagyunk csúszva. Egy fél óra bele is volt kalkulálva, de időnk még így is annyi, mint a tenger. A verseny is egy 10 percet csúszik, úgyhogy semmi gáz. Az út valami eszméletlen bézöl, el se hiszem, tönkrement a klíma, rosszabb mint egy 20 órás út Franciaországba, vagy egy egysegges Tirol.
A Margit-híd alatt megváltással határosnak érzem a kiszállást, legszívesebben ugranék egy fejest a Dunába. Az első csoport már javában mászik, amikor megérkezünk a helyszínre, az ideiglenesen összerakott fal elég nagy, és az utak is jól néznek ki, így hamar visszajön a kedvem a mászáshoz (bár egy strandolás még mindig jó lett volna).
Fejben eltervezem a sorrendet a boulderek között, egypár könnyű, az 5 legnehezebbnek tűnőből 2-t minél hamarabb, aztán a nehezek, majd levezetésnek még hagyok pár könnyűt. A legnehezebbek közül 2-t azért tettem az elejére, mert az egyik elég bőrigényes volt, és szorítani kellett benne a dolgokat, aztán egy másik pedig fárasztó. A maradék 3-ből őszintén megmondom kettőre nem láttam sok esélyt, nem is lett meg senkinek, az utolsó pedig egy elemes nehéz slab, azt elég a végén is próbálgatni, csak kell rá hagyni időt, mert elég ráérzős. Itt megjegyezném, hogy az ilyen versenyeken én fontosabb taktikának tartom a "kevés próba" taktikáját, mint azt, amit sokan csinálnak, hogy a bemelegítés után a legeslegnehezebbekre mennek. Lényegesebbnek tartom én azt, hogy amíg friss az ember, mérje fel, hogy mit tud a végén is megmászni flashre, azt hagyja a végére, de ami nehezebb, de még mászható elsőre, azt mássza is meg előbb elsőre, amíg van erő. Ez nem vesz el rengeteg energiát, ezen a versenyen nem volt több 12 ilyen bouldernél. Ezeket nyomtam is flashbe, és utána a java.
A gimnasztikás, nyújtós bemelegítés után nyomtam is, a végére a nagy meleg miatt kicsit elkezdett fájni a bőröm, de sikerült elég jól nyomni. A legvégén beadtam a ráérzős slabet is, első férfi megmászóként.
3. helyen kerültem a döntőbe, Tomika és Komjáti Zoli mögött, 4-6. helyen Róth Barni, Simon Bence, Király Bandi. Nem voltak rosszak a döntő utak, bár szerintem 2 kicsit könnyű lett, de a színpadias megjelenés mindenképp a helyén volt. Kár, hogy késéssel.
Kicsit rontottam, a második bouldert csak 5. kísérletre sikerült megmásznom, a negyediket senki nem mászta meg, a maradék kettő flash, de ez most a negyedik helyre lett csak elég. Harmadik a battai erőműhely Barni, második Bandi, első Tomika, elég kemény mászással, ötödik Zoli, hatodik Bence. Jó lett volna dobogóra állni, de most ez nem sikerült, majd talán legközelebb. Azért a veszprémiek (VESE) is kemények voltak: Balázs nyerte a veteránt, Fater 3. hely a seniorban, Norci (igen, egy jó igazolás :D) megint fölényesen uralta a női mezőnyt, Süli Tomi ifi B-ben dobogó. Gergőnek szar napja volt, de mindig van legközelebb, úgyhogy bízzunk ebben :).

Képek nincsenek (még), mert mi nem csináltunk, a neten meg még nincsenek nagyon jók. 

Peace

European Youth Cup - 2nd Stop @Imst, Austria

Rá kellett jönnöm, a magyar mászótársadalom le van ragadva. Egyszerűen ilyen a népünk mentalitása, kishitűek a magyarok, nem tesznek meg mindent, ami tőlük telik, aztán keresik a kifogásokat.
Dean Pottert -nyugodjon békében- idézem:"Ha le akarsz ugrani az El Cap tetejéről basejumppal, akkor veszel egy ernyőt és leugrasz. Nem kell foglalkoznod a rendőrökkel, a büntetéssel. Ha akarod megcsinálod és kész." Majd módosítanám, átvinném az aktuális helyzetbe: -Ha a nemzetközi mezőnyben a topon akarsz lenni, akkor NEM AZZAL kell foglalkoznod, hogy mekkora a termed, más országokban milyen magasak a falak, mekkora a potenciál. Nem, AZZAL kell foglalkoznod, hogy TE jobb legyél a többieknél, benned égjen a legnagyobb lánggal a motiváció. Azzal kell foglalkoznod, hogy megtegyél mindent, ami tőled telik, nem a belefektetett energiát és időt kell számolgatnod, latolgatnod a lehetőségeket. Nem. Fel kell készülnöd, készen kell állnod. Majd üvöltő tigris módjára kiadni magadból mindazt, ami benned van. Megmutatni a többieknek, hogy te vagy a legjobb. És neked kell a legjobbnak lenned. 
Itt nincsenek kitérők, kibújók. Minden összejátszik, minden számít. Tökéletesnek kell lenned. És ahhoz, hogy tökéletes légy, folyamatosan kell a tökéletességen dolgoznod. A tökéletesség felé tartó ösvényen kell járnod, és erről az ösvényről nincsenek kitérők. Vagy végigmész rajta, vagy megállsz. És ha megállsz, onnantól csak egyre nehezebb újra elindulni. Ha pedig hátráltatod magad, akkor sose fogsz az ösvény végére érni. 
Itt, kérem szépen, nincsenek trükkök. Csak a kőkemény és megfontolt munka számít. Mindig a tökéletesség felé. 
Magyarországon - meg kell hagyni - nincsenek végtelen lehetőségeink. Lehet, de az elménk sem végtelen. Egyszerűen lekorlátozzuk magunkat. Egyes emberek elhiszik, hogy emiatt nem ők a legjobbak. Pedig ez nem igaz. Amiatt nem ők a legjobbak, mert feladták. Nem tesznek meg érte MINDENT. 
Régebben még én is hittem abban, hogy ez tényleg számíthat, hogy mondjuk Ausztriában azért másznak ilyen jól az emberek, mert sok a szikla, sok a nagy fal. Igen, ez tényleg közrejátszik. De minden a mentalitás. És ez nagyon meglátszik. Például Ausztriából, és mondjuk Franciaországból is vannak gyengébb mászók, gyengébb akaraterővel. De vannak mondjuk egész(?!) erős versenyzők, konkrétan ott, a világ élvonalában, Ukrajnából, Oroszországból. Ők nem adják fel, és végül igenis célba is érnek. 
Szóval szerintem csak az számít, hogy mennyire tesszük oda magunkat, ha eleget dolgozol, célba érsz. 
Mindenkinek megvan a saját célja, ezt el kell érni. 

***

Szóval ismételten nem volt versenyző Magyarországról, aki beszállt volna hozzánk a kocsiba. Jó, boulder versenyen Európa Kupán azért majd leszünk már többen, de egyenlőre nehézségi Európa Kupára nem jön el más. Meilinger Noémi szállt be hozzánk még a kocsiba, eljött szurkolni.:) Köszi a supportot neked is. Péntek reggel 8-kor az iskolapad helyett a kocsiba ülök be, VÉGRE, most már mindjárt szünet...9:20-kor Rábacsécsény, Noémit még felvesszük 16:10-kor érkezés Imstbe. 2 év után ismét találkozok a kinti fal-monstrummal. Már nagyon meg akarom "hódítani" a 2011-es és 2013-as kisebb-nagyobb kudarcok után. 

Noémi kedvence

Pszichééknél

Benevezünk, még az elsők között majd elmegyünk a szállásra. Most kemping, ha nem feltétlenül szükséges a hostel, akkor nem kell az. Az időjárás elég bajos, 15 percenként változik, hol csöpög, hol fúj, hol süt, de a sátrat mindenesetre sikerül szárazan felállítani. Egészen megnyugszik az idő is. Technikai értekezlet, elég poén az egész, azért eljön az összes ország edzője, poénkodnak, hogy az angol csapat kedvéért kinyitják fél órával korábban a termet, de ha nem lesznek ott, ők fizetik a többi edző sörét. Az útépítők is szólnak pár szót, izgalmasan hangzik. Megvan a maga hangulata az egésznek. Megkapjuk a startlisteket. Annak Örülök, hogy csak 33-ként mászom az első úton a 44 indulóból, az viszont kicsit bosszant, hogy csak a 37. helyre rangsorolnak. Aztán átértékelem, még egy indok, hogy megmutassam nekik, mit tudnak ezek a magyar legények. Kiadós a vacsoránk, Aznap már csak a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelre figyeltem. Másnap reggel kicsit nehéznek éreztem a hasam, a mogyorót úgy látszik nem tudja teljesen megemészteni, erre többszöri alkalom után most kezdek igazán rájönni. Azért egy morgen toilet segít rajtam, most már fitt vagyok. Szigorúba odamegyünk pontosan a 8:30-as útbemutatásra, akkor is, ha ez 7 órás kelést jelent, pedig csak dél körül mászom először. Nem akarok ilyenekről lemaradni. Sem most, sem máskor. Szóval a Jan Zbranek (CZE) vezette útépítő brigádtól kaptuk a finomságot, ő is mássza be. Nem tűnnek nagyon nehéznek a mozdulatok, de egyet beleül. Inkább az állóképességre megy rá, meg technika a csövön, enyhe áthajlásban, ennek most örülök, most ez elég jól megy. 
Egész kemény mászásokat lehet látni az elején, senki nem jön el felkészületlenül, a leggyengébbek is -sajnos ezt kell mondanom- bőven megállnák a helyüket egy magyar versenyen. A bemelegítésnél igyekszem rámenni a nyújtásra is, meg a keringésfokozásra. Egy 7a+-t is mászok kötéllel melegítésnek a benti teremben, vissza a nagy falhoz, még ketten vannak előttem. Nem ülök le, pörögve megyek oda az úthoz. 
Nem volt az elején a legtökéletesebb mászás, de az a rész nem volt gáz, sikerült majdnem kimaxolni az utat. 6 fogással a top előtt esek le, szám szerint 36+. Holtversenyben 17. helyen állok egy holland gyerekkel és egy spanyollal, akit előzetesen 8. helyre rangsoroltak. Akkor tényleg nem lehetett ez olyan rossz...

Percek kérdése...

pihenő...

és aztán elkezdődik...úgy igazán :)

Másodiknak azt másszuk amit a juniorok elsőnek, ők pedig a miénket. Ugyanaz a procedúra, most sajnos nem tudok sok bétát végignézni, mert tizediknek indulok, így a második mászás után el kell mennem melegíteni, pedig ha egy melléfogást még látok másoktól a második kunsztban, akkor lehet, hogy úgy mehetett volna. Szóval elindulok megint, ez kevésbé veretős, az alján nagyon kicsi csipik és peremek vannak, illetve a súlypontot kell át-áthelyezgetni. Aztán beleérsz az áthajlásba. Pár veretős mozdulat, és máris az út kétharmadánál vagy, de még ott egy boulder. Ballal fogsz egy nagy reibit, jobbal föl egy alsósba és ballal nagyon magasra felléptek sokan, úgy csinálták. Nekem nem adta ki, több sanszot láttam a lábcserére, majd jobb sarkat felhoz, de már ehhez fáradt voltam. Ez most eddig ment, a további részén tudtam volna még menni, mert nem voltam annyira eldurranva, de ez a kunszt túl boulderes volt ahhoz, hogy minimál eldurranással is áttold. Kicsit rosszabb a részeredmény, érzem, ebben még azért volt egy kevés valamennyi. Az első úton a saját véleményem szerint 90%-t és a másodikon 75%-t kiadva, ez most összesen a 21. helyhez volt elég. 

Mennyire jóóó :D

brutál megzárósba

Érezhetően jobban ment a dornbirni versenyhez képest, a felkészülés is jobban ment, és mostmár szerintem nem végtelen hosszú az út a döntőhöz. Idén majd még meglátjuk :).  Ez most ultimate projekt, nem akarok rébuszokban beszélni: idén döntős akarok lenni ifjúsági világversenyen. Abszolút látok rá sanszot, úgyhogy most úgy megy az edzés. Vannak persze kisebb, kézzel foghatóbb célok, de most ez a végállomás. Talán a legnagyobb sikerem lenne...talán.

Aznap már nem csinálunk sok mindent, Apáék még másztak a két selejtezőm között egy másfél órát, másnap megnézzük a döntőket, majd még edzünk egyet. 2 óra alatt 7a OS, 2 db 7c OS, 7b+ OS, 7c+ egy üléssel, meg még pár ilyen nehezebb mászás, ellenére annak, hogy elég alacsonyan fokozták az utakat, egész jól ment. 

7c on sight után

Éjjel fél 1-kor érkezünk Nagyvázsonyba, még belenézünk a torontói Világ Kupa döntőjébe, de hétfőn nem megyek suliba, ahhoz azért nem vagyok elég kipihent. Most csütörtök, jönnek a maxerős, testerős edzések, boulder a következő állomás, Ötztal július 2-án. Addig most vasárnap Margitsziget, Zsombó, Ziller, és a következő. Szóval stay psyched, hamarosan folytatjuk! :)

A versenymászás Biblája...most már az enyém :)

A szép fotókat (ritkaság a blogon) Meilinger Noéminek lehet köszönni!