Dean Pottert -nyugodjon békében- idézem:"Ha le akarsz ugrani az El Cap tetejéről basejumppal, akkor veszel egy ernyőt és leugrasz. Nem kell foglalkoznod a rendőrökkel, a büntetéssel. Ha akarod megcsinálod és kész." Majd módosítanám, átvinném az aktuális helyzetbe: -Ha a nemzetközi mezőnyben a topon akarsz lenni, akkor NEM AZZAL kell foglalkoznod, hogy mekkora a termed, más országokban milyen magasak a falak, mekkora a potenciál. Nem, AZZAL kell foglalkoznod, hogy TE jobb legyél a többieknél, benned égjen a legnagyobb lánggal a motiváció. Azzal kell foglalkoznod, hogy megtegyél mindent, ami tőled telik, nem a belefektetett energiát és időt kell számolgatnod, latolgatnod a lehetőségeket. Nem. Fel kell készülnöd, készen kell állnod. Majd üvöltő tigris módjára kiadni magadból mindazt, ami benned van. Megmutatni a többieknek, hogy te vagy a legjobb. És neked kell a legjobbnak lenned.
Itt nincsenek kitérők, kibújók. Minden összejátszik, minden számít. Tökéletesnek kell lenned. És ahhoz, hogy tökéletes légy, folyamatosan kell a tökéletességen dolgoznod. A tökéletesség felé tartó ösvényen kell járnod, és erről az ösvényről nincsenek kitérők. Vagy végigmész rajta, vagy megállsz. És ha megállsz, onnantól csak egyre nehezebb újra elindulni. Ha pedig hátráltatod magad, akkor sose fogsz az ösvény végére érni.
Itt, kérem szépen, nincsenek trükkök. Csak a kőkemény és megfontolt munka számít. Mindig a tökéletesség felé.
Magyarországon - meg kell hagyni - nincsenek végtelen lehetőségeink. Lehet, de az elménk sem végtelen. Egyszerűen lekorlátozzuk magunkat. Egyes emberek elhiszik, hogy emiatt nem ők a legjobbak. Pedig ez nem igaz. Amiatt nem ők a legjobbak, mert feladták. Nem tesznek meg érte MINDENT.
Régebben még én is hittem abban, hogy ez tényleg számíthat, hogy mondjuk Ausztriában azért másznak ilyen jól az emberek, mert sok a szikla, sok a nagy fal. Igen, ez tényleg közrejátszik. De minden a mentalitás. És ez nagyon meglátszik. Például Ausztriából, és mondjuk Franciaországból is vannak gyengébb mászók, gyengébb akaraterővel. De vannak mondjuk egész(?!) erős versenyzők, konkrétan ott, a világ élvonalában, Ukrajnából, Oroszországból. Ők nem adják fel, és végül igenis célba is érnek.
Szóval szerintem csak az számít, hogy mennyire tesszük oda magunkat, ha eleget dolgozol, célba érsz.
Mindenkinek megvan a saját célja, ezt el kell érni.
***
Szóval ismételten nem volt versenyző Magyarországról, aki beszállt volna hozzánk a kocsiba. Jó, boulder versenyen Európa Kupán azért majd leszünk már többen, de egyenlőre nehézségi Európa Kupára nem jön el más. Meilinger Noémi szállt be hozzánk még a kocsiba, eljött szurkolni.:) Köszi a supportot neked is. Péntek reggel 8-kor az iskolapad helyett a kocsiba ülök be, VÉGRE, most már mindjárt szünet...9:20-kor Rábacsécsény, Noémit még felvesszük 16:10-kor érkezés Imstbe. 2 év után ismét találkozok a kinti fal-monstrummal. Már nagyon meg akarom "hódítani" a 2011-es és 2013-as kisebb-nagyobb kudarcok után.
Benevezünk, még az elsők között majd elmegyünk a szállásra. Most kemping, ha nem feltétlenül szükséges a hostel, akkor nem kell az. Az időjárás elég bajos, 15 percenként változik, hol csöpög, hol fúj, hol süt, de a sátrat mindenesetre sikerül szárazan felállítani. Egészen megnyugszik az idő is. Technikai értekezlet, elég poén az egész, azért eljön az összes ország edzője, poénkodnak, hogy az angol csapat kedvéért kinyitják fél órával korábban a termet, de ha nem lesznek ott, ők fizetik a többi edző sörét. Az útépítők is szólnak pár szót, izgalmasan hangzik. Megvan a maga hangulata az egésznek. Megkapjuk a startlisteket. Annak Örülök, hogy csak 33-ként mászom az első úton a 44 indulóból, az viszont kicsit bosszant, hogy csak a 37. helyre rangsorolnak. Aztán átértékelem, még egy indok, hogy megmutassam nekik, mit tudnak ezek a magyar legények. Kiadós a vacsoránk, Aznap már csak a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelre figyeltem. Másnap reggel kicsit nehéznek éreztem a hasam, a mogyorót úgy látszik nem tudja teljesen megemészteni, erre többszöri alkalom után most kezdek igazán rájönni. Azért egy morgen toilet segít rajtam, most már fitt vagyok. Szigorúba odamegyünk pontosan a 8:30-as útbemutatásra, akkor is, ha ez 7 órás kelést jelent, pedig csak dél körül mászom először. Nem akarok ilyenekről lemaradni. Sem most, sem máskor. Szóval a Jan Zbranek (CZE) vezette útépítő brigádtól kaptuk a finomságot, ő is mássza be. Nem tűnnek nagyon nehéznek a mozdulatok, de egyet beleül. Inkább az állóképességre megy rá, meg technika a csövön, enyhe áthajlásban, ennek most örülök, most ez elég jól megy.
Egész kemény mászásokat lehet látni az elején, senki nem jön el felkészületlenül, a leggyengébbek is -sajnos ezt kell mondanom- bőven megállnák a helyüket egy magyar versenyen. A bemelegítésnél igyekszem rámenni a nyújtásra is, meg a keringésfokozásra. Egy 7a+-t is mászok kötéllel melegítésnek a benti teremben, vissza a nagy falhoz, még ketten vannak előttem. Nem ülök le, pörögve megyek oda az úthoz.
Nem volt az elején a legtökéletesebb mászás, de az a rész nem volt gáz, sikerült majdnem kimaxolni az utat. 6 fogással a top előtt esek le, szám szerint 36+. Holtversenyben 17. helyen állok egy holland gyerekkel és egy spanyollal, akit előzetesen 8. helyre rangsoroltak. Akkor tényleg nem lehetett ez olyan rossz...
Másodiknak azt másszuk amit a juniorok elsőnek, ők pedig a miénket. Ugyanaz a procedúra, most sajnos nem tudok sok bétát végignézni, mert tizediknek indulok, így a második mászás után el kell mennem melegíteni, pedig ha egy melléfogást még látok másoktól a második kunsztban, akkor lehet, hogy úgy mehetett volna. Szóval elindulok megint, ez kevésbé veretős, az alján nagyon kicsi csipik és peremek vannak, illetve a súlypontot kell át-áthelyezgetni. Aztán beleérsz az áthajlásba. Pár veretős mozdulat, és máris az út kétharmadánál vagy, de még ott egy boulder. Ballal fogsz egy nagy reibit, jobbal föl egy alsósba és ballal nagyon magasra felléptek sokan, úgy csinálták. Nekem nem adta ki, több sanszot láttam a lábcserére, majd jobb sarkat felhoz, de már ehhez fáradt voltam. Ez most eddig ment, a további részén tudtam volna még menni, mert nem voltam annyira eldurranva, de ez a kunszt túl boulderes volt ahhoz, hogy minimál eldurranással is áttold. Kicsit rosszabb a részeredmény, érzem, ebben még azért voltegy kevés valamennyi. Az első úton a saját véleményem szerint 90%-t és a másodikon 75%-t kiadva, ez most összesen a 21. helyhez volt elég.
Érezhetően jobban ment a dornbirni versenyhez képest, a felkészülés is jobban ment, és mostmár szerintem nem végtelen hosszú az út a döntőhöz. Idén majd még meglátjuk :). Ez most ultimate projekt, nem akarok rébuszokban beszélni: idén döntős akarok lenni ifjúsági világversenyen. Abszolút látok rá sanszot, úgyhogy most úgy megy az edzés. Vannak persze kisebb, kézzel foghatóbb célok, de most ez a végállomás. Talán a legnagyobb sikerem lenne...talán.
Aznap már nem csinálunk sok mindent, Apáék még másztak a két selejtezőm között egy másfél órát, másnap megnézzük a döntőket, majd még edzünk egyet. 2 óra alatt 7a OS, 2 db 7c OS, 7b+ OS, 7c+ egy üléssel, meg még pár ilyen nehezebb mászás, ellenére annak, hogy elég alacsonyan fokozták az utakat, egész jól ment.
Éjjel fél 1-kor érkezünk Nagyvázsonyba, még belenézünk a torontói Világ Kupa döntőjébe, de hétfőn nem megyek suliba, ahhoz azért nem vagyok elég kipihent. Most csütörtök, jönnek a maxerős, testerős edzések, boulder a következő állomás, Ötztal július 2-án. Addig most vasárnap Margitsziget, Zsombó, Ziller, és a következő. Szóval stay psyched, hamarosan folytatjuk! :)
A szép fotókat (ritkaság a blogon) Meilinger Noéminek lehet köszönni!
 |
| Noémi kedvence |
 |
| Pszichééknél |
Benevezünk, még az elsők között majd elmegyünk a szállásra. Most kemping, ha nem feltétlenül szükséges a hostel, akkor nem kell az. Az időjárás elég bajos, 15 percenként változik, hol csöpög, hol fúj, hol süt, de a sátrat mindenesetre sikerül szárazan felállítani. Egészen megnyugszik az idő is. Technikai értekezlet, elég poén az egész, azért eljön az összes ország edzője, poénkodnak, hogy az angol csapat kedvéért kinyitják fél órával korábban a termet, de ha nem lesznek ott, ők fizetik a többi edző sörét. Az útépítők is szólnak pár szót, izgalmasan hangzik. Megvan a maga hangulata az egésznek. Megkapjuk a startlisteket. Annak Örülök, hogy csak 33-ként mászom az első úton a 44 indulóból, az viszont kicsit bosszant, hogy csak a 37. helyre rangsorolnak. Aztán átértékelem, még egy indok, hogy megmutassam nekik, mit tudnak ezek a magyar legények. Kiadós a vacsoránk, Aznap már csak a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelre figyeltem. Másnap reggel kicsit nehéznek éreztem a hasam, a mogyorót úgy látszik nem tudja teljesen megemészteni, erre többszöri alkalom után most kezdek igazán rájönni. Azért egy morgen toilet segít rajtam, most már fitt vagyok. Szigorúba odamegyünk pontosan a 8:30-as útbemutatásra, akkor is, ha ez 7 órás kelést jelent, pedig csak dél körül mászom először. Nem akarok ilyenekről lemaradni. Sem most, sem máskor. Szóval a Jan Zbranek (CZE) vezette útépítő brigádtól kaptuk a finomságot, ő is mássza be. Nem tűnnek nagyon nehéznek a mozdulatok, de egyet beleül. Inkább az állóképességre megy rá, meg technika a csövön, enyhe áthajlásban, ennek most örülök, most ez elég jól megy.
Egész kemény mászásokat lehet látni az elején, senki nem jön el felkészületlenül, a leggyengébbek is -sajnos ezt kell mondanom- bőven megállnák a helyüket egy magyar versenyen. A bemelegítésnél igyekszem rámenni a nyújtásra is, meg a keringésfokozásra. Egy 7a+-t is mászok kötéllel melegítésnek a benti teremben, vissza a nagy falhoz, még ketten vannak előttem. Nem ülök le, pörögve megyek oda az úthoz.
Nem volt az elején a legtökéletesebb mászás, de az a rész nem volt gáz, sikerült majdnem kimaxolni az utat. 6 fogással a top előtt esek le, szám szerint 36+. Holtversenyben 17. helyen állok egy holland gyerekkel és egy spanyollal, akit előzetesen 8. helyre rangsoroltak. Akkor tényleg nem lehetett ez olyan rossz...
 |
| Percek kérdése... |
 |
| pihenő... |
 |
| és aztán elkezdődik...úgy igazán :) |
Másodiknak azt másszuk amit a juniorok elsőnek, ők pedig a miénket. Ugyanaz a procedúra, most sajnos nem tudok sok bétát végignézni, mert tizediknek indulok, így a második mászás után el kell mennem melegíteni, pedig ha egy melléfogást még látok másoktól a második kunsztban, akkor lehet, hogy úgy mehetett volna. Szóval elindulok megint, ez kevésbé veretős, az alján nagyon kicsi csipik és peremek vannak, illetve a súlypontot kell át-áthelyezgetni. Aztán beleérsz az áthajlásba. Pár veretős mozdulat, és máris az út kétharmadánál vagy, de még ott egy boulder. Ballal fogsz egy nagy reibit, jobbal föl egy alsósba és ballal nagyon magasra felléptek sokan, úgy csinálták. Nekem nem adta ki, több sanszot láttam a lábcserére, majd jobb sarkat felhoz, de már ehhez fáradt voltam. Ez most eddig ment, a további részén tudtam volna még menni, mert nem voltam annyira eldurranva, de ez a kunszt túl boulderes volt ahhoz, hogy minimál eldurranással is áttold. Kicsit rosszabb a részeredmény, érzem, ebben még azért volt
 |
| Mennyire jóóó :D |
 |
| brutál megzárósba |
Érezhetően jobban ment a dornbirni versenyhez képest, a felkészülés is jobban ment, és mostmár szerintem nem végtelen hosszú az út a döntőhöz. Idén majd még meglátjuk :). Ez most ultimate projekt, nem akarok rébuszokban beszélni: idén döntős akarok lenni ifjúsági világversenyen. Abszolút látok rá sanszot, úgyhogy most úgy megy az edzés. Vannak persze kisebb, kézzel foghatóbb célok, de most ez a végállomás. Talán a legnagyobb sikerem lenne...talán.
Aznap már nem csinálunk sok mindent, Apáék még másztak a két selejtezőm között egy másfél órát, másnap megnézzük a döntőket, majd még edzünk egyet. 2 óra alatt 7a OS, 2 db 7c OS, 7b+ OS, 7c+ egy üléssel, meg még pár ilyen nehezebb mászás, ellenére annak, hogy elég alacsonyan fokozták az utakat, egész jól ment.
7c on sight után
Éjjel fél 1-kor érkezünk Nagyvázsonyba, még belenézünk a torontói Világ Kupa döntőjébe, de hétfőn nem megyek suliba, ahhoz azért nem vagyok elég kipihent. Most csütörtök, jönnek a maxerős, testerős edzések, boulder a következő állomás, Ötztal július 2-án. Addig most vasárnap Margitsziget, Zsombó, Ziller, és a következő. Szóval stay psyched, hamarosan folytatjuk! :)
 |
| A versenymászás Biblája...most már az enyém :) |
A szép fotókat (ritkaság a blogon) Meilinger Noéminek lehet köszönni!
Rendíthetetlen akarat, víztiszta cél. Ritka az ilyen..
VálaszTörlésMinden tiszteletem a tied!
Maximál respekt! Keményen!
VálaszTörlés