2015. április 24., péntek

Aki Mogyoródra akar menni, az legyen spártai!

Az első Spartan Race futamom története.
Tudtommal tavaly robbant be a Spartan Race Magyarországon is a köztudatba, az első hazai versenyt Eplényben rendezték, körülbelül egy éve. Több mint ezren álltak akkor is rajthoz, és teljesítették a 7 km-es sprint kategóriájú távot. Nem tudom, hogy mennyire hivatalosan, de voltak még tavaly is fellendülések, annak érdekében, hogy legyen még egy futam itthon. A Hungaroringen rendeztek is valamit, de nem kerítettek nagy feneket neki, nem is tartozott a jegyzett Spartan Race futamok közé.
Az eplényi verseny előtt tavaly én nem is tudom, mintha a mászók teljesen megőrültek volna. Szinte sokkolt, hogy mennyire komolyan vették, minden edzésen lepcsőztek, súlyokat emeltek, feladatokat csináltak, egyszóval full motiváltan készültek. Izzadtságcseppek tengere hullott alá, már-már kínzásnak tűnhetett. Először nem is értettem mit vehetnek ilyen komolyan ezen...
2014. április Eplény, Spartan Race
Még a kocsiban sem értettem, mi hajthatja ennyire ezeket a srácokat. Aztán odaértünk a sípályához, több ezer ember, dübörgő zene, emberek, szemükben a düh és a motiváció tüze. Ez a verseny nem akárkiknek való, ha valaki ott akart lenni a legjobbak között, annak igenis oda kellett tennie magát, nem is kicsit. Még aznap meg is bántam egy kicsit, hogy nem indultam el, és elhatároztam, hogy egyszer majd én is.
Aztán jegelődött a dolog, a többiek hosszabb távokra mentek, hatalmas szintekkel, kevés akadállyal. Semmiképp nem így akartam "elkezdeni" a dolgot, így hagytam, hadd érlelődjön.
Végül is most jött meg az inger, hogy a Hungaroringen el kéne indulni, mert hát milyen jó is lenne az, több szempontból is. Januárban amúgy is elkezdtem rendszeresen futni, voltak és vannak is terveim, úgyhogy a mostani race-t egyfajta vizsgaként fogtam fel. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, mert a futáson kívül nem csináltam a többiekkel edzés közben a gyakorlatokat, hiába van azért jó fizikumom a mászásnak köszönhetően.
Mogyoród, Hungaroring. 2015.04.18
Úgyhogy bármiféle elvárások nélkül ültem a kocsiban Mogyoródra menet. Mindenki felment már péntek délután/este a környékre, a többiek szállásokra mentek, mi lakókocsival küldtük. Péntek délután és szombat reggel figyeltem, hogy szénhidrát dúsan egyek, muszáj volt egy kemény hét után feltölteni a tartalékokat. Másnap reggel 9-kor indult a mi futamunk, igyekeztem kialudni magam, ez többé-kevésbé sikerült is. Valami eszméletlen fless volt a rajt előtt állni, egészen más inger, mint mondjuk egy boulderjam előtt. Mindegyiknek meg van a maga hangulata, nekem most ez bejött. Azért figyeltem, hogy ne "kezdjek be", nem úgy, mint a mezőny nagyrésze. Az első 100 méteren az utolsó 10 versenyző között lehettem, aztán persze hirtelen két akadály, meg egy fél kilométer futás, és máris lehagytam vagy 20-25 embert. Az akadályok nem voltak vészesen nehezek, de a futást most könnyebbnek éreztem. Az első vizes akadály után (itt le is kellett bukni a felszín alá) kellett egy zsákot cipelni, ami 20-25 kg között lehetett, számomra ezt éreztem a legmegterhelőbbnek, pláne, hogy előtte kicsit össze is rándultak az izmaim.
Fukya

Végig élveztem a race minden pillanatát, nagyon nagy élmény volt. Integettem a szurkolóknak, kamerába mosolygás, biztatás. Végül egyedül a legutolsó akadálynál kellett csak 30 burpee-t csinálnom, mert nem találtam a gerellyel bele a szalmazsákba (sajnos nem ember méretű) így a 8,5 km-es távot a kisebb-nagyobb szintekkel, meg a 15 akadállyal 56 perc alatt sikerült lenyomnom. A csapatunkban a negyediknek értem be, az első négyet számolják a csapatversenyben, az elitben hatodikak lettünk. Gergő, Máté, Fater 49 perc alatt értek be, a többiek utánam, pontosan most nem tudom az ő idejüket is, de a Spartan Race hivatalos Facebook oldalán  ott van, ha nagyon kíváncsiak vagytok. Egyébként a verseny napján végig szél és hideg volt, nem kerítek, kurva hideg, kabátos idő. A futam közben nem is fáztam igazán, csak akkor amikor beértem, a szervezetem nem dolgozott tovább, a pulzusom visszaállt, nem fűtött többé. Valami embertelen fázás jött rám (meg másokra is), az izmaimat is csak úgy húzta össze :p. Na de ezt levéve az egészet maximálisan élveztem.
Máté 
itt még nem tudtam, hogy mi az akadály...
Na ez volt az!
Gergő balance



A délután folyamán még négyünknek sikerült nyernie 4 darab ingyen jegyet az idei eplényi futamra, Máté és én a húzódzkodó versenyen nyertünk, Vater és Gergő pedig a burpee challenget húzták be. Úgyhogy a végén azért eléggé jól jártunk.
Árpi - itt még őszinte a mosoly...
Én már várom a következő Spartan Race-t, és persze csak ajánlani tudom mindenkinek, de azért annyit hozzáfűznék, hogy jobban örülnék, ha legközelebb egy kicsivel melegebb időnk lenne...
SPARTAN TEAM 2015

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése