Csökkennek az adósságok...

Hol is hagytam abba? Már alig emlékszem, utána kell keresnem, kicsit majdnem szégyellem is magam...ja igen, a Racen, április 19-én!
Hát, az bizony több mint egy hónapja volt, azóta pedig történt egy s más. Tökéletesen nem is tudok visszaemlékezni, így nem írok le mindent teljesen pontosan, inkább teszem ezt majd akkor, ha utolérem magam. Mindenesetre az edzés közel sem volt kellemesnek mondható, a rengeteg körözés a boulderfalon, meg sokszor csak a lógás. Volt, hogy egy 3 órás edzésnek a nagy részét erősítéssel töltöttem, és az is csak állóképességre ment. A végén Pistike már azzal poénkodott, hogy mindig csak így húzom ki magam a boulderezés alól. Hát, ez azért nem így volt teljesen, néha sokkal szívesebben beálltam volna hozzájuk "hármasozni", de az edzésterv nem engedte.
Mindenesetre az érettségi szünetben mászni mentünk volna, de sehogy sem akart ez összejönni. Három nap szabadságból egy fél délutános Dudart sikerült összehozni. Abszolút nem volt kellemes, azért belejöttem a mászásba, de nagyon idegesített a sok szúnyog, meg az, hogy a Biutiful 7C/+ végéből 4-szer, azaz négyszer estem ki. Mindegy, a végén inkább hagytam az utat, kicsit már ráfeszültem, amit nem is akartam. Most hagyom. Legközelebb szerintem ősszel találkozunk, addig ebbe maximum egy night session szólhat bele. Máskor egyszerűen nem találom érdemesnek próbálgatni.
Eljött a hétvége, nyolcadika, és beültünk a kocsiba, hogy utazzunk 11 órát Dornbirn-be. Ifjúsági Európa Kupa, 1. állomás. Rémisztően szikkadt alakok vannak, de én is dolgoztam. Most ide nem akarom még egyszer leírni a történteket, dióhéjban annyi, hogy az első selejtezőben kijött a sarkam a cipőmből, így 42 indulóból azon az úton a 35. helyen végeztem, a második selejtezőn való 17. helyezésem pedig nem bizonyult elégnek, hogy ezt feljavítsa. 30. helyhez volt ez most elég, természetesen semennyire sem sikerült kihozni a maxot magamból, a második úton viszonylag már elfogadhatót toltam, de a sportban nincsen "ha". Megtörtént, előre kell nézni, teljesen megmotivált látni a többiek arcán, hogy hány ezer óra munka van a teljesítményük mögött, úgyhogy Imstre már én is rendesen fel vagyok készülve. Most pénteken (29.) el is indulunk oda, de az majd még egy másik sztori lesz.
Szóval hazajöttünk, már a hazafelé úton megírtam az edzéstervet a maradék 3 hétre. Eddigi legkomolyabban felépített edzéstervemnek érzem, sikerült mindenre figyelni, de azt majd még meglátjuk, hogy mire lesz ez elég egy hét múlva.
A következő hétvégére sikerült teljesen megszikkadni, azon a héten teljesen kimaxoltam az edzést. Bigwall, Magyar Kupa, nehézségi, 1. forduló. 6 selejtező, kicsit érthetetlen szabályok, de minőségi utak, és végre nagy fal! Egy selejtezőt elrontok, egyen én mászom a legjobbat, 4-et simán letoppolok. Épphogy becsúszok a döntőbe. Tudom, ez nem jelent semmit, úgyhogy nem is stresszelek, viszont most nyerni szeretnék, nagyon. Kihozom a maximumot a döntő úton, Tamáska még megtartja, amit én mínuszolok. Akkor most ez 2. hely. Elkeseredés nincs, lesz még ebből majd győzelem. Másnap a Kletterhalléban ér, Bécsben, délután itt edzünk egyet, nem hiányozhat a felkészülésből ez sem. Több mint 10 utat mászok 6c+ és 7c között, mindenre egy próbát dobva. A legjobbak 7b+ OS és flash. A flasht elvittem a küldés városába, a végén már kutyáztam a hatalmas reibungokon, de megtartottam magam. Mentálisan is fejlődtem. Az onsightot teljesen precízen viszem véghez, nem is vártam volna ezt magamtól, na erre mondom azt, hogy majd így kell mászni az EK-kon is!
Csütörtökön megcsinálom az utolsó heavy beat finger rolling sessiont, meg a szokásos hangboard húzódzkodás felülés kombó. Előtte fingerboard. Mostmár csak ki kell hegyezni a teljesítményt, formaidőzítés, semmi másról nem szól. 100% kell. Pénteken már csak mászom. 23-án szombaton esik, ezért Battára megyünk versenyre. Balázs Pistike a kocsiban. Van mezőny, realizálom. A 40 selejtező boulderből Tomika 39-et sittel, Drusza is nagyon kemény, aztán Csé, Bajusz és Márk még a döntőben. Másodiknak kerülök be, 39 toppal. Nem jön nagyon a motiváció a döntő boulderekre, elég lassan haladunk sajnos, pedig jók az utak. Mindegyiket mászhatónak érzem, az elsőt másodikra tolom. A másodikon a 2nd Go-nál megfogom egy kézzel a topot, de nem sikerül leduplázni. Na ez kicsit elveszi a kedvem. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom, pedig biztos, hogy ment volna. A harmadikat mindenesetre letolom. Ez most egy osztott 2. hely Druszával, Tomi az első, Bajusz, Csanádi és Zengő. A többiek továbbmennek bulizni, mi most hazaindulunk. Lekésem a buszomat, és a következőig még 2 órát kell várnom...ennek az eredménye Pistikével egy fejtágítás, az ember felfoghatja egy átlagos kocsmai beszélgetésnek, de ennek most szerintem nagyobb jelentősége volt,  a jövőben pedig ezt bele lehet fordítani a mászásokba is.
Most pedig itt vagyunk. 5 nap Imstig, majd utána letudom az utolsó vizsgámat a suliban, utána remélem már kicsit lazább lesz. Aztán itt a nyár, jöhet a sziklás szezon java, meg GI boulder jam, Zsombó, és valahol a kettő között remélhetőleg egy pár nap Ziller. Céljaim vannak, és az embernek mire nem jó a nyár, ha leginkább a céljai megvalósítására. Úgyhogy stay psyched, work less és climb more! Csákó