Már február közepén felvetettük a négynapos mászás ötletét, március közepére, a négynapos 15-i ünnepnapi szünethez igazítva. Először Felbertal volt tervben. Aztán sajnos ott mínusz lett a helyzet, fél méter hóval, és még beígért szar idővel is. De a szünetet, és a mászás ötletét nem akartuk feladni, így jött képbe a csehek gránit gyakorlóhelye, a fotykosok és példányok erdeje, amelyben oly sok vad esett már el...Petrohrad. Tényleg durva dolgok vannak abban az erdőben... Kometa 7C-ben 6,5 méteren kapod a kunsztot, 9 éves kisdedek másznak 8A+-okat, amíg az apjuk, aki úgy néz ki izomzat tekintetében mint a "sarki hentes", nyitogatja munkásruhában a 8B bouldereket. Vagy például ott van az a Frodo Nakole, valami nyolc bé, bár ránézésre egy nehezebb 6C-nek tűnhet, és mégis olyan elcseszett nehéz a boulder, amikor beleszállsz a mozdulatokba, hogy lehetetlen. Vannak olyan 4+ slabek, amin nem látsz fogást, és alul lépésed sincs, az erdőben található boulderek nyitogatóinak egy része olyan fotykosan néz ki, hogy azt sem hiszed el, hogy fel tud trekkelni a tömbökhöz.A szociális élet kicsit lepukkant. Na erről van egy jó sztori: Pisti mondta, hogy mikor legelőször jöttek ide a Balázzsal, véletlen valami másik faluban kötöttek ki, ahol egy pizzériába tértek be útbaigazítást kérni. A hely persze inkább egy késdobáló volt, ahol is egy helyi fószert kérdeztek meg, aki - Pistikéék legalábbis ezt gondolhatták - életében nem hallott még a boulderezésről, nem hogy ilyen toporol felismert volna dolgokat. Persze az ég világon semmilyen más nyelven nem szólalt meg, mint ahogy a csehek nagy része, de ez egyáltalán nem zavarta. Nézegette hülyén, aztán egyszer csak felcsillant a szeme. Mondta, hogy kövessék, megitta a maradék sörét, beült a kocsijába, és elkezdett vezetni. Pisti azt mondta, hogy mikor meglátták a Petrohrad táblát, először hülyének érezték magukat, sziklamászóhelyeknek nyoma sem volt, viszont lerobbant régi épületek előtt hajtottak el, betört ablakokkal. Már azt nézegették, hogy merre van valami menekülő út, mert a faszi még a végén kiviszi őket az erdő szélére, és elássa őket. Aztán megálltak egy temető mellett. A fószer kiszállt, mormogott pár szót csehül, majd elhajtott. És végül láss csodát, a temető mögött, az erdő mélyén ott lapultak a mohás tetejű, zöldes színű gránit tömbök.(ez persze kissé kisarkítva, de a 90%-a realitás) Szóval ide akartunk menni. De azért mégis lehet benne valami, ha én másodszorra, Pistike pedig már körülbelül tizedszerre (!!!) látogat el a helyre!
Hogy egy kis jót is mondjak róla: a szállás olcsó. A kaja olcsó. A sör is olcsó. Nincs tele a hely mászókkal, és semmi nincs lemászva. Nagyjából mondjuk ennyi, de ez nekünk épp elég indok volt, hogy úticélként Petrohradot válasszuk.
Szombaton kora reggel indulás, próbáltam előző este úgy pakolni, hogy Veszprémig buszoznom kell -ergo elég szűkösen - de erre aztán nem volt szükség. Mondjuk hiány semmiből sem volt, a ziám fogyott meg az utolsó napra csak.
Prága előtt egy 80 km-rel még egy kiadós havas esőbe is belebotlottunk, de aztán mire Petrohradra értünk, elmúlt a szél, a hó, és patent 5 fok körül mozgott a hőmérséklet. Egyedül felhők voltak csak az égen...
A formát illetően voltak kétségeim. Nem különösebben edzettem maxerőre, a piramis alját építettem ki eddig, szóval máricusban már növekedett a boulder edzések száma, de például februárban a heti 1 boulder 2 köteles mászás nem igazán adta a maxerőt az edzések mellett. De jelentem, az alap tökéletesre sikerült. Szóval mostmár a piramis teteje felé tartok...
Az első nap 1 körül értünk a sziklákhoz. Tipikus első nap a tripen, igyekeztünk darálni, kicsit talán keveset is pihentem az éles próbák közt, és másnap reggel a bőröm is meg volt büntetve. Mindenesetre mentek a próbák Rošáda 7C-re, ami nagyon érdekes 10/7-es boulder mondjuk, 7C+ peremes plafon adta az aznapi core edzést, és én még küldtem komolyabb próbákat a Karma 7C-re is, amit nagyon be szerettem volna fejezni a trip során, mert nagyon szép, érdekes, és nehéz is, de most nem sikerült. Azért egy-két 7A+ körüli boulder jött, és egy olcsó 7B flash is..Szóval sikerült összerakni pár projektet, amit majd be kell fejezni a közeljövőben. Aznap este még paráztunk is egyet azon hogy lesz-e szállásunk, vagy sem. Én se, és Pisti félig betegen pláne nem akart eltölteni egy éjszakát a kocsiban, hálózsák nélkül...De aztán megjöttek az otthoniak, és beköltözhettünk a panzióba. Az alapvető igényeket kielégíti, és a maga 250 koronás áráért jobbak keresve se tudnál találni.
Második nap igyekeztem eltolni az indulást a fájó bőröm miatt, de délben már megint másztunk :). Aznap pár bemelegítő boulder után bepadeltünk egy 7C alá, és viszonylag hamar mind a ketten bele is léptünk a finished this shit-be. Pistikének most 2 próba kellett hozzá, és nekem is ennyire lett volna szükségem, ha vágom, hogy mi hogy van, de a rossz landing miatt nem küldtem el az utolsó mozdulatot, így pár próbával el kellett tolnom a megmászást...de meglett, még ha nem is 2nd go, de azért valamit mégis visszaigazolt. Aznap másztunk még pár másik szektorban is, összességében elég szeles volt, ami nekem kicsit betett, csak a nap végére tudtam felébredni. A Zelezna Lady próbáim voltak még inkább figyelemre méltóak, a maga tekintélyt parancsoló 8A fokozata ellenére minden mozdulatot meg tudtam küldön csinálni, és két részletben is sikerült, még így, lekötött ujjakkal is. A következőn tripen legalább tudom, mire kell frissen rámenni, és akkor lesz egy szép nyolcasom :).
Hétfőn végre megláttuk a napot, és egy chilles bemelegítést követően be is tudtunk padelni a már említett 7C+ plafon alá, amit HD körülmények közt Pistike hamar le is csűrt. Én éreztem a chilles erőt, de valamiért a a Karma csak kiszopatott - megint. Úgy látszik még annál is nehezebb a boulder aminél képzeltem. Mindegy, azért az idő szép volt, jók voltak a fények, tapadt a zia, tartott a kéz. Aztán pár mantle és 7A után átmentünk a Brána szektorba, ahol most árnyék volt. Én pár szembevérzős mozdulaton kívül a tavaly itt hagyott 7C+-on nem tudtam rávenni magam. A bőröm már fájt, az ujjaimban nem volt vér a lekötések miatt, és a trekking alatt ki is hűltek. Pistike viszont közel került így még nap végén egy zorall 7C történelmi megmászása után egy 8A-hoz is, amit mondjuk legközelebb mindketten be fogunk húzni :) Otthon megettük az utolsó vacsoránkat -egyébként az egész tripet az esti bekajálások és BCAA bevitelek jellemezték - majd megint beájultunk.
Az utolsó napot a chillezésnek, napsütésnek, és a 7A fokozatnak akartuk szentelni....Havazásra ébredtünk, és viharos szélre. Még ellátogattunk azért a betervezett szektorhoz, ahol szerencsére sikerült lenyomnom még egy 7C-t, annak ellenére, hogy a próbák közti pihenők leginkább arra szolgáltak, hogy felmelegítsem az ujjaimat, ugyanis semmi más tömb nem volt száraz. Amúgy patent volt az út, Obivak Kenobi, vagy micsoda a neve, az ajánlottak listájára kerül.
A hazaúton próbáltam a fejembe verni a földrajz tudományának sajátosságait, meg azért meghallgattunk pár klasszikust is.
Nagyon élveztem a trip feelinget, annak ellenére, hogy viszonylag nem sikerült kihozni a maximumot. Kellenek ilyen túrák is. hogy igazán lehessen élvezni majd azt is, amikor akadnak a projók. Várom is már a következőt :))
