Lesz ez még így se!

Ágh István - Lesz ez még így se! 8a+ - Kő-árok

Kő-árok, Part I.

Szombaton Kő-árokban küldtük az ipar, erről fog most szólni ez a bejegyzés....

Reggel nem kellett sehova sem sietni, még sajna arra is maradt időm, hogy dolgozzak egy kicsit a kertben. :D Eközben hívott Pistike, hogy 11 körül indulhatunk Veszprémből. Ez azt jelentette, hogy el kell érnem a 10:23-as buszt. Nem kellett sietnem, kényelmesen el tudtam rendezgetni a cuccaimat úgy, hogy kajástul-cuccostul-ruhástul-mindenestül be tudtam férni 1, azaz egy kisebb fajta hátizsákba! Rekord! Még egy kis (nem is olyan kicsi) séta a Jutasi-n, és már robogunk is Márkó felé a Ford-ban, hogy felvegyük a harmadik tagok, Balázst. Még egy kis cicamosdás, és indulhatunk is tovább. Három ember, két kötél, két crash pad (amiknek aztán nem is nagyon vettük hasznát. Ja de, döglöttünk rajtuk), sok-sok sling (nálam csak 4) az arány az autóban. Fél egy körül meg is érkezünk, majd a besétálás után azt tapasztaljuk hogy bitang meleg van a falaknál. Ami jó volt, az az, hogy néha jött egy-egy széllöket, ami mondjuk párszor túl nagy is volt, arcunkba fújva fejenként vagy fél kiló avart.

Balázs kezd, felviszi a kötelet az If-direktbe, minek nehézsége kétségbe vonható. Eredetileg 8a+-nak adták (Babcsán Gábor - első megmászó) de ezt lefokozták 7c+/8a-ra. A kunsztban ballal föl kell nyúlni egy kretén állású reibungra ballal, majd jobbal mellé egy másikra, és onnan kilendülni balra messzire még egyre, majd még arról is egyel tovább/feljebb csapni. Ez az original béta. Most mi (vagyis én, Egó) ma rájöttünk arra, hogy az utolsó nagyon nehéz mozdulatot nem muszáj megcsinálni, hanem a harmadik rejbiből fel lehet simán nyúlni jobb kézzel is. Így valószínűnek tartom, hogy az út nehézsége lefokozódott 7c+-ra.
Balázs után én megyek fel rajta, most próbálom először ezt az útvonalat, sikerül viszonylag hamar összeraknom a kunsztot is, az eleje még kicsit hiányos, de lefelé abba már nem próbálok bele, talán csak a lustaság, de érzek rá sanszot, hogy második kísérletre meglehet, beakadhat.
Most Pistike mozogja át, egészen kemény a csávó, majdnem letolja flash ismétlésben a dolgot, az első köztestől startolt, mindössze annyi volt a probléma. De ez annyira nem is vonzza a kollégákat, ők az If-direkt-direkt verziót akarják ma, ami azt jelenti, hogy a jobb oldali beszálló repedés sehol sincs, az út elejére még direktben rá kell veretni egy ~7B/+ bouldert egy kisebb áthajlásban. Pisti először azt gondolta, hogy 8a, de aztán Ő is megvilágosodott, meg én is mondtam neki, hogy az azért túl szigorú lenne, inkább 8a+. Ha UIAA fokozatokat használunk, akkor két 9+-os részt tartalmaz, és még az út legtetejéből is le lehet pottyanni. Majd meglátjuk...

Balázs az első mozdulatban

Én kötöm be magam a kötél végébe. Megindulok, az eleje könnyen megy, a második akasztás kicsit nehezen jön össze, de nem nagyon fáraszt le. És már a kunsztnál is vagyok. Az első két reibung uralása nem okoz gondot, de tudom, hogy a következő mozdulat....És megvan az is. Innen már különösebb nehézségek nélkül sikerül feljutnom, azt leszámítva, hogy eléggé eldurranok, és egy kicsit el is vagyok fagyva. De sikerült kihoznom magamból mindent, 7c+ second go, akár haza is mehetünk! Persze ez nem történik meg, hanem maradunk tovább, folytatódik a csapatás.
A pihenőben felvetek egy nevet az új lehetőségre: Lesz ez még így se! .Ez egy filmnek a címe, a nagynéném személyes kedvence egyébként, és ha már az út eredeti neve is ,,Ha (If)" , akkor ez valahogy passzolhat.

 Mikrokozmosz első megmászása videón

Pistike és Balázs folytatják a projektjüket, én pedig hátrahúzódom egy kicsit, az előbbi által nyitott, a helyiség (és az ország) egyik legnehezebb (Kő-árokban a legehezebb) út beszállójához, a Mikrokozmosz 8b+-hoz. Két félujjperces perembe beszállsz, majd ballal megfogsz egy  semmit sem érőt, onnan pedig egy egy-kétujjas lyukba kell felcsapnod egy nulla lépésről. Egyelőre csak ezt a mozdulatot próbálom, a többit majd máskor. Egyébként a közhiedelem (Izer Bálint) szerint csak ez az egy mozdulat font fokozatban mérve 7C+/8A! Ezért nem is megy...
Én is visszamegyek a Bélákhoz, majd a kamera és a szemünk láttára vereti le Pistike a projektet, elég jól néz ki az út a mozgása alapján. Azt mondja, hogy Ő ma többet nem is mászik. Mi Balázzsal fölváltva, kisebb pihenőkkel tarkítva ostromoljuk az utat. Van egy egész jó próbám benne, a második köztesig sikerül benne eljutnom, de tudom, hogy itt még lesznek bajok. Balázsnak is sikerül egyben átveretni a bouldert az elején, sajnos nekünk ma nem nagyon futotta többre, vagyis kemények voltunk, mert ez szerintem igenis elég sok.
Hazafelé még szedtünk egy kis medvehagymát, elég intenzív illata volt, és persze nagyon finom is.

No, mi ván?

Sajnos Pistike Lesz ez még így se megmászásáról még nem tudtam felrakni a videót, de a napokban ez is fel fog kerülni az internetre, úgyhogy majd mindenki megcsodálhatja, hogy mit is sikerült veretnünk a hétvégén.
Infók: egész kemény évnek nézhetünk elébe, mert Komjáti Zoli megmászta a Karnevál 8b+/c utat Kis-Gerecsében, ami igen szép teljesítmény. Gratula!

Megyünk haza...

Coming soon

Igen, már én is kezdem, mindig csak a coming soon...De sajna az elkövetkezendő napokban nem lesz időm megírni a bejegyzést a szombati Kő-árki mászásunkról, nem tudom mikorra is várható. Pedig végre fotóztam is, meg videón is van egy nem semmi kis megmászás, azt szerintem ma még fel tudom pakolni. Viszhall

 Balázs rákészül

 Hát ez nem ment...

 A kocsihoz érve

Go back to home

Moziznivaló az esősebb napokra....

Bár reméljük, ez nagyon nem fog sokáig tartani (bár a tavaly márc. 15-höz képest semmi), de azért itt van pár mászófilm, amit mostanában láttam, remélem tetszeni fog.

1. The swiss account

 

Carlo Traversi és barátai 2 hónapra Svájcba utaznak, hogy az ottani bouldereken küldjék az ipart. Sok-sok 8A, 8B megmászást láthatunk, de van pár könnyebbecske is, mint például az elején, amikor Traversi nem tud elsőre megmászni egy 6B-t....Aztán meg felfut (szó szerint) rajta utcai csukában. Egy alkalommal meg is büntetik a srácokat, de nem is lövöm le a poént.... 

2. Adam Ondra and 2 V16s

 

 Szerintem ez már sok embernek ismerős lehet, Ondra mászik benne két 8C+-t, ami a boulderezés eddigi legfelső határa, de majd meglássuk, hogy mi lesz még. A kisfilm a Reel Rock Tour 8 filmsorozat extra kiadásából való, szerintem érdemes letorrentelni az egész filmet, egész könnyen rá lehet találni (nekem pesze most nem sikerül megtalálni a linket) még van benne pár izgalmas rész. Többek között a La dura dura megmászásai.... :D

3. Petz Roctrip Argentína Ungarische Languague

https://www.youtube.com/watch?v=XHaWc4QN0Qo&list=UUUaJHPSAxres2R_v_uI-4Qg

Pár szorgalmas srác vette a fáradtságot és lefordította magyarra az egész kisfilmet, ami a nyelvek sokasága és kavalkádja miatt igen tiszteletre méltó. A film önmagában kicsit furcsa, de azért a hely eléggé hívogató.

Jó mozizást. S

Vádli Meló

Vádli Meló

2014.03.06-án, csütörtökön mászni indultunk, ugyanis nekem nem volt aznap suli, Balázs nem dolgozott, Pistike pedig el tudott szerencsére szabadulni. A közelgő meleg frontok ellenére még a boulder mellett tettük le a voksunkat a köteles mászás helyett, a helyet illetően pedig Babás szerköveket választottuk 

Das ist POTE

(Kővágószőlős, Pécs környéke).Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem 7C+- os alkotásra voltunk leginkább kíváncsiak.  Egy kis eltévedés +telefonbéta után meg is találtuk a tömböt, amely akkor még kicsit vizes volt. Azért zsepikkel letörölgettük a fogásokat, majd elmentünk sétálni, és mire visszaértünk már egész biztató volt a dolog, így hát neki is álltunk mászni.Project to the next generation 7B-t, majd nem sokkal utána a West side mutha fucka-t is, ami szintén ugyanolyan nehéz, bár Ő olcsóbbnak érezte. Mi Balázzsal eközben neki is vetjük magunkat a traverznek, Én az ugrással próbálkozom a végén, míg a kolléga előröl rakja össze a boudert. Végül aztán találkozunk, amiből ki is derül, hogy a végével vannak a legnagyobb bajok. Ám egyszerre csak megpillantok balos lépésnek egy kisebb peremet, amiről elugorva már csak 4-5 próba kell. Az elejét én is hamar összerakom, majd jöhetnek az éles próbák. Az első nem olyan rossz, az ugrásból esek ki. A második full-gáz, belefáradok, jön egy kis pihengetés. És újra indul a folyamat. Tuk-tuk-tuk, taf-taf-taf, jól megy minden, szívom be az oxigént, hogy csak na, és........a rejbungon találom magam. Nem hittem volna, hogy megakad, de mégis. Hállelúja! :D Elég gáz a kimászás, de azért nem borítok le. Örülök neki, mert tényleg, nagyon szép, de nincs 7C+, azért, mert két helyen is könnyebbé tudtuk tenni az átmenetet, mint ahogy régen Bálinték mászták. És az ugrást is jóval egyszerűbb lépéskombinációval csináltuk, de azért szerintem a traverz fokozatot is figyelembe véve megéri a 7C-t. Pistike ráver egy igen jó flash próbát, az utolsó mozdulatból esik ki, de majdnem azt is megtartja. Összesen (asszem) 3 próba kell neki a sikerhez. Már csak Balázson van a sor. A második próbája - külső szemlélőként - neki is elég jóra sikeredik, de aztán valahogy mindig elfárad. 

Izer-miszter, és a POTE

Egy kis melegítés után Pistike letolta az egymozdulatos

Ezen az áthajláson lesz valami brutál, az bizti

Izer Bálint és Zsigmond Árpi nyitották az eddigi boulderek nagy részét, mi leginkább a Bálint által nyitott

Egy nagyobb pihenőt szavazunk meg, felsétálunk a Sas-fészekhez, ami: vádli meló. Pistike visszamegy, mi viszont egy kicsit feljebb merészkedünk, mígnem egy kilátóból bámulunk le a Mecsek gyönyörű környékére. 

Ez volt az a kilátó...

Visszafele menet a domboldalon még megnézünk pár sziklát, amik aztán rendesen megizzasztanak minket, mondhatni: Nem erre fizettünk be. Kissé fáradtan érünk vissza, ahol Pistánk éppen leverette az eddigi Izer-projektet, az alsósból beszálló, peremre fölkapós, továbbcsapós darabot, ami a tömb legjobb oldalán található. Névnek az Aquapark-ot mondja, fokozatnak pedig vacilál a 7B+ és a 7C között. Még én sem tudom hogy mi lett a végkifejlet, nézzétek a 8a-t, aztán ott majd értesültök. Én nem igazán tudok mit kezdeni magammal, végül a tömb teljes traverzét nézem meg, persze csak a Rocky Bolboa 7A+ után. Az ugrásból esek le kétszer is, látok rá valamennyi sanszot a közeljövőben, persze csak frissen, pihenten. Balázsnak végül nem sikerül a POTE, de hát legközelebbre is kell hagyni valamit. 

A hazaút ugyanolyan hosszú, mint odafelé, azaz nem rövid.. (agyf***) Veszprémben még elérem a 20:35-ös buszt, ami 20:50-kor jön, úgyhogy sikeresen haza is érek. 

Újdonságnak pedig: Kerényi Barna és Papp Máton (Manó) is letolták Pákozdon a Rücsökmátrix 8A-t, ami nem rossz teljesítmény azért. 

Ez az a Rücsökmátrix

Pacsi

Egy hét egy bejegyzésben

Igen tartalmas kis hetet zártam, ezt szeretném most pár sorba belesűríteni. Az edzés jól ment, bár a hét elején még nem igazán ürült ki a gyomrom a szombati bulit követően, ahol persze nagyon sok finom sütike volt, amit pusztulásra ítéltem. Szóval hétfőn nem ment a mászás. Bebüntettem magam egy ,,gyorsfáradással". Ez a következőt jelenti: perces indulással 10 húzódzkodás 10x, majd perces indulással 20 felülés 10x. Előbbi még nem is okoz olyan nagy problémát, bezzeg a második, ahol nagyon kevésnek tűnik a pihenőidő. De legalább azt éreztem, hogy el tudtam fáradni. A környéken sétálva találtam egy kisebb facsoportot, amit alkalmasnak véltem slacklineok kifeszítéséhez.

Kedden már kis is mentem. Azt kell tudni, hogy eddig a slacklineozás és én eléggé távol álltunk egymástól. Mostanáig! Egy 7-8 méteres szakaszra feszítettem csak ki a hevedert, amit aztán sikerült is legyűrnöm. Edzésnek aznap boulderrel és system boardozással fárasztottam le magam sikeresen.

Szerda'n bementem a Padányiba. A buszon kisebb félreértések is voltak, de ezek eléggé hidegen hagytak. Balázs volt még benn edzésen, neki aznap rosszul ment, viszont legalább lett 3 vérhólyag a kezén a campusozás miatt. Hármasoztunk, plafonra gyúrtunk (jöhet a Kávéfőző! :D), majd ismét lenyomtam egy "gyorsfáradás"-t.

Csütörtökön ismét voltam slacklineozni, most már nagyobb táv volt a cél, végül olyan 12-13 métert tehettem meg, aminek azért örültem is. Az otthoni garázs-edzésen már éreztem, hogy ki vagyok, mint a bili füle, ezért aznap csak másztam, tartalékolni szerettem volna a szombati napra.

Ennek érdekében pénteken pihenő napot is tartottam, hagytam, hadd jöjjön a csí :D. Sajnos nem sikerült kialudnom magam (~4 óra), de ez annyira nem szokott leszabályozni. Először a Március 15.-ös sportcsarnokba mentünk, ahol tesómnak volt táncversenye. Körülbelül 40 táncot kellett végigszenvednem olyan ülésen, ami egyrészt nagyon kényelmetlen volt, másrészt háttámlája sem akadt.

De aztán 11-kor jött a megváltás, megjöttek Haverék, és elindultunk velük mászni a Betekintsbe. Ők Apával köteles utakon koptatták a bőrt, míg én a hátsó Boulder-tömb felé vettem az irányt. Közeledek: látom valami civil ott szórakozik. Odaérek: Ja nem, ez a Molnár Gergő! Mint kiderült, ő már 20 perce kint volt, de nem tudott olyan sokáig maradni, mert ment meccset nézni. (hajrá MKB!). Mindenesetre azalatt a másfél óra alatt megmászta a Gauss elimináció 6B-t, igaz hogy csak több próbából, de nekem sem ment flashre, ami kicsit idegesített, mert nem szoktam (legalábbis eddig még egyszer sem volt rá példa) ilyen alacsony fokozatokból borítani. Ezen aztán felhergeltem magam, és sikerült flashbe lenyomni a Vidámpark 7A-t. Gergő sem volt rest, sőt! Első próbából sikerült abszolválnia a Surprise nevű 7B-t. Ez igen nagy meglepetés volt, mivel ilyen nehezet ő még sosem flashelt (és sajna még én sem). A Fekete János 7C-n próbálkoztam ezután, teljesen rákoncentráltam, tartottam a pihenőidőket, de valahogy most sem ment. Nagyon nehéz nekem az az ugrás, ami a végén van. A gigaprojektnek pihennie kellett, ugyanis vizes volt benne 1-2 kulcsfogás. A Papírtigris 7A+/B-vel is ez volt, ezért pár próba után ott is hagytuk. Gergő is otthagyott engem, hazament a törzsszurkoló. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne mászni. Végül aztán az Izer Bálint által kitalált problémára vetettem rá magam. Tudtam, hogy igen nehéz lesz, de azért elsőre 7B-nél többet nem gondoltam volna a nehézségéről. Ez azonban megcáfolódott, ugyanis abból az egyujjasból nem is lehet mit kezdeni, ami a boulder közepén található. De a pontos leírása (internetes béta) valahogy így néz ki: -Beszállsz a hatalmas alsósban ülőstarttal, majd megfogsz egy szar peremet, és onnan rálendülsz egy reibungra, amit nagyon meg kell szorítani (ez a Surprise kunsztja, idáig ~7A+) . Bal kéz a jobbos mellé, jobbal tovább fel. Most két, egy irányba néző függőleges peremet fogsz, amiket nagyon meg kell zárni. Ezután jön az egyujjas bal kéznek. Ebből a pozícióból kell bal lábbal kilépni egy nagyon homály reibungra, majd bal kézzel tovább csapni egy kis peremre egy kisplafonba. Innen estem ki a legtöbbször. Ez benn kell tartami, majd megy a jobbos a bal kéz mellé. Most két szar alaulhúzó alatt állsz, és nagyon rosszul vannak a lépések, nem lehet a beleállást kipipisgetni. Fújsz egy nagyot, majd kő keményen ki kell nyomnod magad a sziklától, és felhozni a bal lábadat minimum egy fél méterrel feljebb. Innen jön jobb kéznek egy nem olyan rossz rejbi, majd pár törősebb fogáson a könnyű kimászás a párkányig.

Nagyon sok próbám van benne, a beleállást abszolút nem érzem. De egyszer csak beakad. Ez az! Össze van rakva minden mozdulat, kb. már csak rá kell tenni az ülőstartot, ami még minimum plusz egy fokozat. Mennek az éles próbák. Most kb. az 5-6.-iknál tartok, amikor majdnem megmászom, az uccsó nehéz mozdulatból esek ki. Kamera bekapcs, van esély! Következő próbára technikai hibát vétek. Nagyot pihenek. Beszállok, most tart a balos perem is, a jobbos rejbi is, be tudok nyúlni az egyujjasba is meg minden, és hirtelen a két alulhúzó alatt találom magam. Megint. Nem az a pihenő hely fajta, de most fújok kettőt. Majd minden erőmet beleadom, és sikerül a beleállás! Megmenekültem. Hihetetlen fárasztó volt, de tudom, hogy a fokozat és a név ez lesz: Golden Coast, 7C. És én vagyok az FA, ami boldogsággal tölt el, bár azt hittem, hogy jobb lesz. Egyáltalán nem érzem azt, hogy én vagyok az egyetlen aki itt fel tud menni, szimplán én voltam az első, aki ráfeszült erre a vonulatra, ami igen jó döntés volt. Életem legnehezebb FA-ja, és egyik legnehezebb megmászása.

Végül aztán elégedetten megyünk haza, már a csütörtöki napot várom, ugyanis akkor nekem nem lesz suli, és (elvileg) Balázs se megy dolgozni, szóval valami kemény mászás lesz ennek a vége. Remélem Vidám vasárnap 7C+, de ezt majd még meglátjuk. :D

Videó a slacklineozásaimról meg a Betekints ,,sessionokról" még egy kis ideig várat magára, de képek hamarosan.

Sziasztok

Taknyos Napok

Taknyos Napok

MegaGIGAsztárok

Ahogy visszatekintünk az elmúlt kb. 1 hét időjárására, nem túl sok pozitív dolgot tudunk felsorolni. Szinte 168 órán keresztül szitált a pára vagy a köd (csütörtök délutánt levéve, mert akkor a héten egyedül jó idő volt), és gyakran kiadósabb esőknek is részesei lehettünk. Még szerencse, hogy erre a hétvégére A Padányis Mászóbuli volt betervezve, ugyanis kis mászófalunk 20 éves lett februárban! Ha már erre sodródtunk egy kis történelem: Strommer László volt ennek az egész falépítősdinek a kezdeményezője, az országban az elsők között. Célja a téli körülmények között is normálisnak tekinthető edzéskörülmények megteremtése volt. Simon Tamás (alias Csíra) és egy, akkor a környéken lakozó, mászófalépítési rutinnal rendelkező szlovén srác segített még a munkálatokban oszlopos tagként, de a munkából mások is kivették a részüket. 2000-ben azonban áttelepítették a falat a Padányi Bíró Márton (...) Gimnáziumba, ahol aztán lehetőség nyílt nagyobb mászófelületek kiépítésére is. Első nekifutásra nem végeztek minden fallal, de edzések már akkor is mentek. Végül aztán elkészült a mostani sárga, barna, piros, zöld és boró fal, valamit a mai natúr színű (Gép-Coop feliratos) fal plafonján a ,,Hajó" rész is. Azóta persze folyamatosan bővülnek a mászófelületek, és jelenleg kb. olyan 500 nm-en lehet gyűrni a falmászást. Rengeteg plafon van, boulder fal, egy hatalmas campus board és gyorsasági szabványfal is, ami teljesen nem tökéletes, de ez csak a 15m alatti belmagasságnak ,köszönhető'. 

Na szóval itt volt a buli. Szombat (febr. 22.) délután kettőre értünk be, majd pakolni kezdtünk, hogy 4-kor elkezdhessük a ,,verseny"t. Egy kis csúszással, de sikerült a terv. Rengeteg feladat volt, képtelenség lett volna mindet végigcsinálni, kiszámoltuk, ha mindenhol kihasználtuk volna a háromszoros ismétlésszámot, akkor 219-szer kellet volna vagy mászni (falat, akár sörpadot), campusozni, húzódzkodni, létrázni, és még sorolhatnám. A verseny végeztével egy kis vetítés következett, ami rengeteg videót és képet foglalt magában egyesületünk eddigi 20 évéből. A babérokat persze megint a Takarék (Láng Zoli) és a hátizsák nevű kisfilm aratta le, a poént előre nem lövöm le, aki látta, az már látta, aki még nem, annak csak ajánlani tudom, mindenesetre egy kis támaszpontként annyi, hogy az egész Kotečnik hegyes-dombos vidékéhez fűződik. 

Az eredményhirdetésre már mindenki átöltözött, viszont nem öltönybe és egyebekbe, hanem mindenki a saját RETRO stílusú jelmezébe! Végül a Cháá nevű csapat nyert, ami most nem mi voltunk, de sebaj, rendesen elfáradtunk. Végezetül egy hatalmas buli volt, amin nagyon sok megrogyott emberkével találkozhattunk, vicces volt, na. Rengeteg régi sláger csendült fel, amire mindenki eszeveszetten elkezdte ropni. A reggel nem telt mindenkinek túl fényesen, de hát sajnos az alkohol egyik mellékhatása bizony a másnaposság :D. Az összepakolás fáradt és lassabb volt, de hála az Égnek ezzel is végeztünk. Most aztán már jöhet egy kis pihenő mindenkinek. 

Itt már mindenki lábában benne volt a bugi :D

A következő hétvégén ismerősök fognak jönni hozzánk, de amíg a csajok táncversenyen lesznek, addig tervben van egy Betekints-völgy ,,session" , bár én a hét közben is ki szeretnék jutni egyszer minimum, hátha beakad a projekt, meg hát a Fekete János 7C-t minimum le szeretném tolni. Egyébként A Projektről annyit, hogy boulder (egy traverz+egy hatalmas dyno) és üti a 7C+ fokozatot. Hatalmas dream, eredetileg a Black power nevet terveztük neki, de én szeretnék élni a módosítás lehetőségével, a Metropolis-t találóbbnak tartom. De majd ha megmászom, arról úgy is lesz bejegyzés meg videó meg minden, úgyhogy készüljetek, mert valami JÖN!

Ui.: Nalle Hukkataival is lenyomta a világ legkeményebb boulderét, a Goia-t Varazzeben, Olaszországban, harmadikként. Juppííí!!!