Egy mozgalmas április 2/1

Ez tényleg az volt. Sok minden történt ebben az egy, másfél hónapban, ami nem szeretném hogy csak úgy a múlté legyen, úgyhogy most igyekszem leírni, bár nem biztos, hogy jól vissza fogom tudni adni.

Úgy kezdődött az április, hogy elhatároztuk, az Európa Kupa szezon előtt az itthoni edzések mellett a versenyek mellé be kell rakni külföldi mászásokat is - bármilyen furán hangzik, teremben - hogy jobban menjenek a "versenyboulderek". Ezek hétvégére eső programok, amelyek általában egy egész napot felemésztenek. De legalább tényleg minőségi bouldereket lehet mászni. Először Pozsonyban voltunk a Vertigoban, még március közepe felé, majd két héttel rá egy új helyre látogattunk. Osztrák barátoktól kaptuk a bétát, hogy merre vannak az erre legalkalmasabb termek, köszi nekik. Mivel nem csak én voltam erre motivált, sikerült leszervezni az első "közös" edzést Stark Döncivel, április első szombatján a grazi Bloc Houseban edzettük kb 5 órát. Itt tényleg a legújabb fogáskészletekkel, a legjobb gyártóktól, profi útépítők által van felrakva kb 300 boulder. Csak jót tudok mondani a teremről, nem hiába ők rendezik majd a júniusi EYC-t. 

Egy héttel erre végre elkezdődött a Magyar Kupa szezon, a Monkey Boulder Clubban. Végre ott volt az egész krém, prémium boulderek, hangulatos döntő, ami által sikerülhet megszokni a versenystresszt. A második selejtező csoportban indultam, de már reggel kilencre odamentünk, ugyanis a többi elvetemült veszprémi az első csoportban indult, majd átugrottak Visegrádra, hogy lenyomjanak egy Spartan Race-t, én pedig sok-sok levelezés és egyeztetés után végre megkaphattam az első Mad Rock szponzor-csomagom! Köszönöm, Székely Sára, hogy ennyit segítettél ennek lebonyolításában :). Ő Hollandiában, a Mad Rocknál dolgozik, és ő keresett fel azzal, hogy szeretnének Magyarországon is árusítani, és ezt megelőzően pár magyar mászót szponzorálni. Szóval csak köszönet ezért! 

Még aznap nem a Mad Rock cuccokban másztam, azt csak a következő hétvégén avattam fel, de ne menjünk ennyire előre.

Monkey. 26 selejtező kunszt volt, 1-2 könnyebben rontottam csak (talán csak 1-ben), ami nem flash ment, és emellett még 4 darab nehéz volt. 2 óra mászási időnk volt, valahogy pont belecsúsztam, hogy a 4 nehezet közvetlen egymás után próbáltam először, így kicsit el is bizonytalanodtam, hogy ennyi nem megy...

Aztán gyorsan megmásztam a maradék könnyűt, és miután beakadt az első top-on kicigizős narancssárga nehéz boulder, körülbelül 5 percen belül sikerült megmásznom a maradék kettő esélyet bouldert. Egyet senki sem tudott megmászni, négyen másztunk -1-et, és ketten -2-t.

Hegedűs, Stark, Strommer, Kucsera, Komjáti, Farkas, ez volt a döntő indulási sorrendje, de előttünk még lement a lányok döntője. 

Az izolációban campus, izotóniás italok, energia szeletek, és Play Station(!) vártak ránk, úgyhogy azért sikerült eltölteni azt a 1,5-2 óra várakozási időnket. Nagyon felpörögtem a döntőre, nem tudom, hogy ez a Red Bull-sportital-energiaszelet trió eredménye volt-e csupán, vagy az éljenző közönség, és a csúcs hangulaté, de szerintem inkább az utóbbié. Az első boulder egy traverz után függőleges egyensúlyozós felmenetellé vált, amit csak nekem és Döncinek - a "kölyköknek" :) - sikerült abszolválnunk, ő elsőre, és egy kézlepattanás után csak másodikra másztam meg. 

Azt hittem, hogy ez könnyebb lesz, de talán az is pörgetett felfelé, amikor sorra hallottam a maradék három versenyzőt - Bálintot, Zolit, Tomit - potyogni a szivacsra...

A második bouldert senkinek nem sikerült megmásznia a döntőn belül, talán 3 vagy 4. próbára tudtam zónát elérni. A második boulder után elég érdekes sorrend alakult ki, és tudtam, hogy elég kedvező pozícióban vagyok, akármi is kisülhet ebből. A harmadik egy kétujjas lyukakból álló rettenet volt, sajnos az első próbám után egyre rosszabbak lettek a következők. Lement a max power, de még 1000%-osnak éreztem magam. Alig bírtam ülve maradni az utolsó tranzit zónában. Soha nem akartam még ennyire széttépni a falat. Talán "megéreztem a célvonal húzását". Az utolsó boulder egy elemekből álló hatalmasság volt, sarkazásokkal, ugrással a végén, egy kemény starttal. Az első próbámnál úgy próbáltam a második mozdulatot, ahogy a többiekkel megbeszéltük, hogy jó lehet - hát nem lett jó. Aztán rájöttem egy elég crazy, de vállalható metódusra. Jóval kéz fölé sarkazás, egy kis csapkodás, és máris a harmadik elemen voltam. Innentől minden mozdulatnál hallottam a többiek kiabálását, most meglesz! A top zsebre vetődni kellett, az ordítás is kijött belőlem, de TOP!

Innentől 5-6 percig nyitott volt a győzelem kérdése, ugyanis Tomika úgy ment ki a harmadik boulderhez - amikor én már 2 toppal végeztem - hogy nem volt még topja. Izgultam is egy kicsit, hogy megvédhetem-e a tavalyi címemet, ami végül nem sikerült, de csalódottság semmi, sikerült kihozni a maximumot, talán még egy kicsit többet is, és egy ilyen kemény mezőnyben nagyon örülök a szoros második helynek. Végül a sorrend: Farkas 2T/3, Strommer 2T/4, Stark 1T/1, Kucsera, Hegedűs, Komjáti. 

Az eredményhirdetés előtt még adtunk egy csoportos "interjút" a CS Entertainment-nek, aztán egy hamburger, hogy pótoljam az elvesztett rengeteg kalóriát. Későn, de elégedetten tértünk haza, különösen én. 

Az egyik legjobb Magyar Kupa volt ez. A szervezés patentnek bizonyult. A mezőnyről pedig annyit: rettenetesen megerősödött, és innentől már azt hiszem, nyílt kérdéssé vált, hogy 6-8 versenyző közül bárki nyerhet fordulót!

Folyt köv.

Petrohrad - Kettő

Már február közepén felvetettük a négynapos mászás ötletét, március közepére, a négynapos 15-i ünnepnapi szünethez igazítva. Először Felbertal volt tervben. Aztán sajnos ott mínusz lett a helyzet, fél méter hóval, és még beígért szar idővel is. De a szünetet, és a mászás ötletét nem akartuk feladni, így jött képbe a csehek gránit gyakorlóhelye, a fotykosok és példányok erdeje, amelyben oly sok vad esett már el...Petrohrad. Tényleg durva dolgok vannak abban az erdőben... Kometa 7C-ben 6,5 méteren kapod a kunsztot, 9 éves kisdedek másznak 8A+-okat, amíg az apjuk, aki úgy néz ki izomzat tekintetében mint a "sarki hentes", nyitogatja munkásruhában a 8B bouldereket. Vagy például ott van az a Frodo Nakole, valami nyolc bé, bár ránézésre egy nehezebb 6C-nek tűnhet, és mégis olyan elcseszett nehéz a boulder, amikor beleszállsz a mozdulatokba, hogy lehetetlen. Vannak olyan 4+ slabek, amin nem látsz fogást, és alul lépésed sincs, az erdőben található boulderek nyitogatóinak egy része olyan fotykosan néz ki, hogy azt sem hiszed el, hogy fel tud trekkelni a tömbökhöz.A szociális élet kicsit lepukkant. Na erről van egy jó sztori: Pisti mondta, hogy mikor legelőször jöttek ide a Balázzsal, véletlen valami másik faluban kötöttek ki, ahol egy pizzériába tértek be útbaigazítást kérni. A hely persze inkább egy késdobáló volt, ahol is egy helyi fószert kérdeztek meg, aki - Pistikéék legalábbis ezt gondolhatták - életében nem hallott még a boulderezésről, nem hogy ilyen toporol felismert volna dolgokat. Persze az ég világon semmilyen más nyelven nem szólalt meg, mint ahogy a csehek nagy része, de ez egyáltalán nem zavarta. Nézegette hülyén, aztán egyszer csak felcsillant a szeme. Mondta, hogy kövessék, megitta a maradék sörét, beült a kocsijába, és elkezdett vezetni. Pisti azt mondta, hogy mikor meglátták a Petrohrad táblát, először hülyének érezték magukat, sziklamászóhelyeknek nyoma sem volt, viszont lerobbant régi épületek előtt hajtottak el, betört ablakokkal. Már azt nézegették, hogy merre van valami menekülő út, mert a faszi még a végén kiviszi őket az erdő szélére, és elássa őket. Aztán megálltak egy temető mellett. A fószer kiszállt, mormogott pár szót csehül, majd elhajtott. És végül láss csodát, a temető mögött, az erdő mélyén ott lapultak a mohás tetejű, zöldes színű gránit tömbök.(ez persze kissé kisarkítva, de a 90%-a realitás) Szóval ide akartunk menni. De azért mégis lehet benne valami, ha én másodszorra, Pistike pedig már körülbelül tizedszerre (!!!) látogat el a helyre!
Hogy egy kis jót is mondjak róla: a szállás olcsó. A kaja olcsó. A sör is olcsó. Nincs tele a hely mászókkal, és semmi nincs lemászva. Nagyjából mondjuk ennyi, de ez nekünk épp elég indok volt, hogy úticélként  Petrohradot válasszuk.
Szombaton kora reggel indulás, próbáltam előző este úgy pakolni, hogy Veszprémig buszoznom kell -ergo elég szűkösen - de erre aztán nem volt szükség. Mondjuk hiány semmiből sem volt, a ziám fogyott meg az utolsó napra csak.
Prága előtt egy 80 km-rel még egy kiadós havas esőbe is belebotlottunk, de aztán mire Petrohradra értünk, elmúlt a szél, a hó, és patent 5 fok körül mozgott a hőmérséklet. Egyedül felhők voltak csak az égen...
A formát illetően voltak kétségeim. Nem különösebben edzettem maxerőre, a piramis alját építettem ki eddig, szóval máricusban már növekedett a boulder edzések száma, de például februárban a heti 1 boulder 2 köteles mászás nem igazán adta a maxerőt az edzések mellett. De jelentem, az alap tökéletesre sikerült. Szóval mostmár a piramis teteje felé tartok...
Az első nap 1 körül értünk a sziklákhoz. Tipikus első nap a tripen, igyekeztünk darálni, kicsit talán keveset is pihentem az éles próbák közt, és másnap reggel a bőröm is meg volt büntetve. Mindenesetre mentek a próbák Rošáda 7C-re, ami nagyon érdekes 10/7-es boulder mondjuk, 7C+ peremes plafon adta az aznapi core edzést, és én még küldtem komolyabb próbákat a Karma 7C-re is, amit nagyon be szerettem volna fejezni a trip során, mert nagyon szép, érdekes, és nehéz is, de most nem sikerült. Azért egy-két 7A+ körüli boulder jött, és egy olcsó 7B flash is..Szóval sikerült összerakni pár projektet, amit majd be kell fejezni a közeljövőben. Aznap este még paráztunk is egyet azon hogy lesz-e szállásunk, vagy sem. Én se, és Pisti félig betegen pláne nem akart eltölteni egy éjszakát a kocsiban, hálózsák nélkül...De aztán megjöttek az otthoniak, és beköltözhettünk a panzióba. Az alapvető igényeket kielégíti, és a maga 250 koronás áráért jobbak keresve se tudnál találni.
Második nap igyekeztem eltolni az indulást a fájó bőröm miatt, de délben már megint másztunk :). Aznap pár bemelegítő boulder után bepadeltünk egy 7C alá, és viszonylag hamar mind a ketten bele is léptünk a finished this shit-be. Pistikének most 2 próba kellett hozzá, és nekem is ennyire lett volna szükségem, ha vágom, hogy mi hogy van, de a rossz landing miatt nem küldtem el az utolsó mozdulatot, így pár próbával el kellett tolnom a megmászást...de meglett, még ha nem is 2nd go, de azért valamit mégis visszaigazolt. Aznap másztunk még pár másik szektorban is, összességében elég szeles volt, ami nekem kicsit betett, csak a nap végére tudtam felébredni. A Zelezna Lady próbáim voltak még inkább figyelemre méltóak, a maga tekintélyt parancsoló 8A fokozata ellenére minden mozdulatot meg tudtam küldön csinálni, és két részletben is sikerült, még így, lekötött ujjakkal is. A következőn tripen legalább tudom, mire kell frissen rámenni, és akkor lesz egy szép nyolcasom :).
Hétfőn végre megláttuk a napot, és egy chilles bemelegítést követően be is tudtunk padelni a már említett 7C+ plafon alá, amit HD körülmények közt Pistike hamar le is csűrt. Én éreztem a chilles erőt, de valamiért a a Karma csak kiszopatott - megint. Úgy látszik még annál is nehezebb a boulder aminél képzeltem. Mindegy, azért az idő szép volt, jók voltak a fények, tapadt a zia, tartott a kéz. Aztán pár mantle és 7A után átmentünk a Brána szektorba, ahol most árnyék volt. Én pár szembevérzős mozdulaton kívül a tavaly itt hagyott 7C+-on nem tudtam rávenni magam. A bőröm már fájt, az ujjaimban nem volt vér a lekötések miatt, és a trekking alatt ki is hűltek. Pistike viszont közel került így még nap végén egy zorall 7C történelmi megmászása után egy 8A-hoz is, amit mondjuk legközelebb mindketten be fogunk húzni :) Otthon megettük az utolsó vacsoránkat -egyébként az egész tripet az esti bekajálások és BCAA bevitelek jellemezték - majd megint beájultunk.
Az utolsó napot a chillezésnek, napsütésnek, és a 7A fokozatnak akartuk szentelni....Havazásra ébredtünk, és viharos szélre. Még ellátogattunk azért a betervezett szektorhoz, ahol szerencsére sikerült lenyomnom még egy 7C-t, annak ellenére, hogy a próbák közti pihenők leginkább arra szolgáltak, hogy felmelegítsem az ujjaimat, ugyanis semmi más tömb nem volt száraz. Amúgy patent volt az út, Obivak Kenobi, vagy micsoda a neve, az ajánlottak listájára kerül.
A hazaúton próbáltam a fejembe verni a földrajz tudományának sajátosságait, meg azért meghallgattunk pár klasszikust is.
Nagyon élveztem a trip feelinget, annak ellenére, hogy viszonylag nem sikerült kihozni a maximumot. Kellenek ilyen túrák is. hogy igazán lehessen élvezni majd azt is, amikor akadnak a projók. Várom is már a következőt :))

Dupla bejegyzés 2/2

2. Monkey UV Night Boulder Jam

25 boulder, UV fények és jó hangulat, ezt ígérik a szombati (02.27) estére. A második versenyem a naptári évben, na és találjátok ki: megint nem vagyok fitt. Az alapozás 4. hete ugyanúgy kemény, mint az egyel előtti, így pénteken megint dupla edzés, majd szaladok éjszakai röpire a suliba. Reggel 6-ig nyomják a döntőt, sajnos mi kihullunk már a selejtezőben, de a többi meccset persze, hogy nézzük még. Egy fél-háromnegyed órát sikerül aludnom, majd reggel 7-kor, ahogy hazaérek, el is dőlök az ágyban. Jönnek hozzánk ebédre, úgyhogy addigra felébredek, jól bekajálunk, majd beszélgetünk, és még egy délutáni alvás is belefér. Este 6 után indulunk, megint Buda a cél, a Monkey Boulder Club, hárman nyomjuk a kocsiban. Veszprémig majdnem elütünk valami kretén alkoholistát, szerintem is este 7 előtt a sötétben tántorogjál az országúton hazafelé a jobb oldalon, és akkor biztos, hogy meghalsz. Bár sikerül elrántani a kormányt, és mindenki megússza a kb 3 másodperces esetet, azért ilyenkor el tudja kapni az embert az ideg...Mindenesetre további akadályozó tényezők nélkül érünk fel fél 9 körülre a Monkeyba, ahol már több, mint 150-en vannak. Egy közepesen hosszú bemelegítésre van időnk, majd egy bemutató, és elkezdjük a versenyt. Sok a könnyű, de minden adható, sanszos, hogy menni fog. Különösebb leírásokba nem bocsátkozom, de a boulderek patentek voltak, viszont túl sokan másztak egyszerre, és többen is a saját életüket veszélyeztették azzal, hogy különösebb odafigyelés nélkül mászkáltak fel-alá a teremben. Szerencsére sikerült megúszni baleset nélkül, amire nem fogadtam volna, úgyhogy plusz pont! Sajnos engem kicsit zavart a tömeg, meg, hogy kevés volt talán csak a LED-ek fénye, de összességében elég jó hangulatú volt a verseny.

Az utak zömét sikerül flashbe nyomnom, 3 sikerül másodikra, és egy harmadikra, de azt mondom, hogy ha nagyon odafigyeltem volna, és 100%-osan sikerül menni, akkor 25 flash is sikerülhetett volna. De szerencsére ez is elég az első helyhez, bár az is elég kemény, hogy mikor kimászom az utolsó boulder után a galériára, akkor Simon már majdnem végez egy campus session-nel. Viszonylag így is hamar végzünk az időkorláthoz képest, még van idő bőven lezuhanyozni és kajálni a tömeg előtt. Hajnali 1 után van az eredményhirdetés, Izer Bálint a harmadik, Simon a második, és az első helyet én tudom hozni. A jutalom egy 7C+ ziászsák, ami eléggé jól néz ki, egy Petzl fejlámpa, matricák, hűtőmágnesek, és ja, még egy karton Red Bull, amivel asszem sikerül leszponzorálni majd a márciusi edzéseket. Ismét sikerül 4-re hazaérni, ismét kidőlök, és most már sajgó izmokkal, de jóízűen álomba merülni. 

Jöhet a tavasz, a mászás, és hamarosan az év első tripje is. Stay tuned! 

Sziasztok

Dupla bejegyzés 2/1

1. Diákolimpia 2016

Szóval itt az ideje, gondoltam leírom, mi volt az elmúlt 2 hétvégén, miután a véleményemet leírtam a versenyről, jöhet a beszámoló is. :)

Január 20-án, szombaton volt a verseny, ami nekem az első volt az idén. Ez még bőven belelóg az alapozó hónapba, de mivel a májusi EK szezon kezdetig már bőven több versenyen akartam részt venni, mint tavaly, így az edzések közé befűztem ezt is a programba. Kezdésnek tökéletes, nincs rengeteg ellenfél, sikerélményt adhat, és szokom legalább a szitut. Szóval pénteken még dupla edzés volt, ami összesen 4 órát jelent, majd szombat reggel 7:30-kor keltem, hogy mindennel időben elkészüljek, és még pihenni is tudjak egy kicsit. 9-9:15 van mire elindulunk, de még így is bőven dél előtt odaérünk a Hűvösvölgybe. Sok az ismerős arc, de rengeteg a nem, a kicsik már javában küldik az ipart, a kis Boldizsár második az első útjuk után, ami jó, ő tényleg tehetséges is, mindenképp megérné a plusz foglalkozást. 

Még van idő köszönni mindenkinek, mielőtt elkezdenénk a megnyitót, és utána is egy kis szünet a melegítésig. Igaz, azt nem viszem túlzásba, most nem melegítek másfél órát, mint ahogy azt szoktam tenni versenyek előtt. 

Az első utunk nem lehet nehezebb 6c+/7a-nál, de kicsit boulderes, és mivel elég rövid a limitidő -összesen 3 perc- nem nagyon tudok közben pihenni, de így is sikerül megmászni. Érzem benne a durranást, de ha előző nap nem másztam volna, és pihent lennék, akkor azt mondom, biztosan sima. 

Na, a második utunk már nem az. Érdekes, hogy mi kaptuk a messze nehezebb utakat a selejtezők során, mint az egyel felettünk lévő korcsoport. Mindenki hasonló helyen potyog ki, én is kiesek, tulajdonképpen benne van az útban egy 7B+ boulder. Az elejét sikerül lenyomnom, de az utolsó mozdulatából kiesek. Nem probléma, egy mozdulattal így is én vagyok az élen szerencsére, így nyugodtan várhatom a döntőt. Ezt Papír építette, ez már egészen könnyű, sikerül hamar is lenyomni. Olyan 7a-7a+ nehézséget adnék neki, de ezen is úgy megyek végig, hogy nem nagyon pihenek. A végén már csak túl akarok lenni, teljesen fáradt vagyok, már csak pihenni szeretnék. 

A junioroknál négyen másznak szuperdöntőt, amit végül Zebegénynek sikerül megnyernie, a jobb ideje miatt. 

Tőlünk a Leitold hetedik lesz, a Süli Tomi pedig 4., szóval lehet ez még jobb is, de hát majd legközelebb. A hazaúton egy maximál KFC, majd pihenés, alvás és pihenés. Véégre:)

Mindjárt jön a part 2

Tádámm!

Gyors helyzet...
Épp most jöttem meg a futásból, reggel köredzést toltam, újabb fajtát, majd este pedig megyek le a Padányiba, nyomjuk a köteles utakat. Ez az alapozó hónap utolsó hete, aztán kezdődhet a fokozatos visszaszoktatás a kemény mászásokhoz az első Európa Kupáig...
Ami viszont fontosabb: Ma elérte a blog a 10 000. oldalmegnyitást. Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de most már etikusan, még ha rövidebb bejegyzésekkel is, de jelentkezem. Köszi Nektek! Jó mászást😎 Stay tuned😁 💪

Diákolimpia 2016 - Elemzés

Nagy örömmel láttam még tavaly év végén, hogy idén lesz végre Diákolimpia, 4 év kihagyás után...A jobb központosítás érdekében idén Budapestre került az esemény a régebbről megszokott Kiskunfélegyháza helyett, amely a plusz 10 felvételi pont mellett valószínűleg még több tanulót bemotiválhatott. Ahogy a Facebook-on ment a promotálás, és kerültek szét a plakátok az iskolákban, úgy gyarapodott az előnevezők száma is szépen...mígnem a nevezési határidő lejártáig elérte a majdnem 300-at. Na, most elég nagy feladatot  kapott az MHSSz, meg a Klébi is. Nagyon érdekelt, hogy fogják megoldani, lehozni a szettet. Ennyien még nem indultak magyar köteles versenyen. Szóval erről szeretnék írni először: azt mondom, hogy kisebb hibák ellenére sikerült jól leszervezni a versenyt. Az időrend betartása -úgy tudom- sikerült. Ez egy nagyon fontos lépés, a gördülékenység a versenyrendszer működésének bizonyítványa. Emellett minden induló kapott egységes versenyzői pólót, rengeteg ajándékot kiosztottak a szponzorok jóvoltából, kinn volt a média, a programok közben tánc, monocikli bemutatókkal... Szóval volt pozitívum bőven.
Viszont kétségtelen, hogy nem sikerült hibátlanra az esemény, persze fából nem lesz vaskarika, a csodát nem várhattuk el. Lehetetlen 300 indulónak 2 selejtező utat építeni, úgy, hogy mindenki megtalálja benne a kihívást. Így hát nagyon hamar kipotyogott a mezőny jó része a feladatok elején. Látszott az igyekvés az útépítők munkájában, és az is, hogy próbálták igazítani a nehézséget a jobbak számára is kihívást jelentőnek bemérni. Ezzel én teljes mértékben egyetértek. nem azoknak kell kedvezni, akik életükben nem is láttak még mászóversenyt, és nincs is semmi szándékuk a mászással, mint versenysporttal. Nagyon sok olyan ember volt jelen, aki elhozta a klubjából, a városból az ottani "tehetségeket", akik aztán nem igazán tudták megközelíteni a versenyzőket. De szerintem az a helyénvaló, ha amellett, hogy persze, igyekszünk bemotiválni embereket a versenyekre, azoknak kell kedvezni, akik komolyan veszik a dolgot. Ergo nem ötös utat építünk mindenkinek. Én azt gondolom, hogy azért nem kell megtölteni a kategóriákat, hogy csak többen legyünk. Nem azokban van a versenymászás jövője, akik zokniban mászócipőben tollasoznak egész nap a tornacsarnokban. Szóval plusz pont az útépítőknek. 2 utunk volt, összesen tehát 20 métert kellett körülbelül mászni a selejtezőben. Ebből - a mi kategóriánkban- sikerült mindenkinek legalább 8-9 métert mászni, én azt mondom, ez összességében nem olyan rossz. Akinek ez után nem lesz kedve versenyekre járni, az nyilván egyáltalán nem is gondolja komolyan...
A másik, ami kicsit még zavart, hogy nem volt külön melegítő fal,  4-5db 1x1,5 méteres bordásfalra szerelt rétegelt lemezen nem lehet bemelegíteni. Szerencsére sikerült elkerülni az ujjsérüléseket, de erre a jövőben szükséges mindenképp figyelni: egy felhúzható áthajló boulderfal, vagy a versenyterület egy erre a célja elkerített része, megfelelő lehet, hogy a versenyzők 100%-san bemelegedve tudjanak a selejtező utakhoz állni. A klasszikus nehézségi versenyrendszer pedig nagyon bejött nekem, ha tehetném, minél hamarabb visszavezettetném az "egy utas" döntőket a gyermek kategóriákban is a selejtezők után. Ez a fiatalok külföldi versenyfelkészülése szempontjából lenne fontos, hogy itthon is biztosítsuk azt a korszerű versenyrendszert, amin később a világversenyeken találkozhatnak, hogy ne külföldre kelljen felkészülési versenyekre járni. Emellett szól az az ékes példa, hogy tegnap, egy 2 selejtezős és 1 döntős versenyre majdnem 300-an mentek el. Hogy ebből milyen következtetés vonható le? Az, hogy a versenyzők száma nem az utak számával van arányban, tehát nem attól lesz népes a magyar mezőny, hogy 3 út helyett 20-at kell megmászni, ami nem a mentális felkészültséget, és a versenyszellemet tükrözi, hanem azt adja eredményül, hogy kinek hol van a fáradásküszöbe, Ezt pedig edzésen kell kitolni, nem versenyen. A titok szerintem most az volt, hogy már decemberben elkezdődött a verseny szervezése, sikerült eljuttatni az információt a potenciális indulók felé, a netes oldalakon pedig nagy reklámfelületet kapott az esemény.
Összességében annyit tudok tehát elmondani a versenyről, hogy egy jó kiindulási pont a további sikeres versenyrendezések felé, csak tartani kell a pozítívumokat, és tökéletesíteni, kizárni a negatívumokat....


A versenyről, mint beszámolóról pedig később... :)

Döntések

Az alapozás második hetének vége felé járok. Az első hét nagyon fura volt számomra. A szerda kivételével a reggel 5 órás kelések, az állandó pörgés, a kevés szabadidő. Nem sok időm maradt tulajdonképpen semmire, csak a tanulás fér még bele. De ki lehet bírni. Azzal motiválom mindig magam, hogy igenis ez kell a célomhoz, és ha ez nem lesz meg, akkor a célt sem fogom elérni...Illetve még azzal, hogy közel s távol sem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen szempontból "nehéz" az élete. Hogy mire gondolok itt? Egy veszprémi úszó srácra, egy kajakos lányra, vagy akár Zupira, akivel most jelent meg egy interjú az mhssz.hu-n. Nagyon érdekes. Azt gondolná az ember, hogy azért mászott inkább sziklán, mert ott boulderezés közben célok nélkül lehet lebegni, azt mászod, ami megy, ami neked fekszik, és nem azt, amit KELL.Ennek ellenére a sorokból azt tudhatjuk meg, hogy az első 8C boulderéhez körülbelül egy évtizeden át dolgozott, és hozott rengeteg, komoly áldozatot. Egyáltalán nem volt fenékig tejfel Zupinak sem, a rögös, 8C-hez vezető út...De nem lehetetlen.
Semmi sem lehetetlen. Ezzel is motiválom magam. Ha elég jól, pontosan csinálom, akkor nem lehetetlen. Néha viszont ezt nehéz elhinnem. Hogy ez a munka, ez az edzés lehet a jó. Úgy érzem most már fejben kell erre átálnom. És most a tökéletességre törekszem...
Például a szerdai edzés után lebetegedtem. Tegnap nem edzettem, egyszer se. Ma - pénteken - is kihagytam a reggeli edzést, és a gyorsabb regenerálódás érdekében a sulit is kihagytam. Akkor van értelme az edzéseimnek is, ha 100%-osan mindent pontosan véghez tudok vinni. Így inkább ma este másztam csak először, ugyanis most már jobban érzem magam. És a sejtésem beigazolódott. Az év eddigi egyik legjobb boulder sessiönje van a hátam mögött. És állítom, ezzel most előrébb vagyok, mint azzal, ha csütörtkön és ma reggel is edzettem volna, fárdtan, félig betegen. Így egy fél héttel tovább fog majd tartani az alapozás, azért a kihagyott munkát bepótlom, de a lényeg mindig az, hogy próbáld megtalálni az egyensúlyt, a jó és a rossz döntések között...
Itt az ideje elkezdeni ismét blogolni? :)
....