Helló! Na, szóval megint jelentkezem. A nyárból szinte teljesen kimaradt a blogolás, pedig annyi minden történt. Gyönyörű helyek, országok, tripek, versenyek, megmászások, edzés, nyaralás, minden. Lesz majd erről bejegyzés, ennyi mindent nem fogok kihagyni. A jövőben pótolva lesz...
Szóval szeptember első hetében véget ért számomra az ifjúsági világversenyszezon Arco-ban, majd elkezdtem én is egy hét elmaradással a többiektől a tanévet. Szóval induljunk ettől a héttől. Kelés, busz, suli, suli, suli, kaja, busz, tanulás, tanulás, és jó esetben edzés. Nagyjából ennyiből áll egy napom, nincs ebben a félévben olyan sok időm edzeni, mint a nyáron. Azért nem hódolok be teljesen a sok képletnek, meg a német nyelvű tantárgyaknak, úgyhogy a heti 4 edzésben minimalizáltam a dolgot. Annyi, amennyit nem szabad elhagyni, a megengedhető minimum, hogy ne fejlődjek vissza. Sajnos, ilyen gyatra most a felhozatal. Úgyhogy le is szerveződött, hogy vasárnap Geri.
Szóval a nagyon bézöl hét után végre eljött a hétvége. Péntek esti buliban sikerült Pistike sörösdobozon egyensúlyozós projójának beadása közben akkorát borítani, mint a ház, így a könyököm másnap kicsit fájt, de a szüretelés szombaton biztos jót tett neki, de éreztem, hogy nem zavar. Szóval, 8 óra busz, fél 9 Ford Galaxy, aztán indulás. Pistivel ketten csapatjuk most, a Gerecse szívébe. Nincs nagyon hideg, de fasza szél van, és árnyékban azért jók a kondíciók, úgyhogy ez nem is kérdés többé: ma, Legyintgető, Titánok.Még augusztusban volt benne 3 próbám, akkor nem ment rajta olyan jól, ma a bemelegítés után már a Küklopszon érzem, hogy lazán mozgok benne, pont mint Márk, akinek már készségszinten megy az egész. Kurvára egyszerű az egész, flowba vagyunk. Érzem, a titánok fenti peremes, már-már campusozós része is fasza, az alsó kunsztban pedig tart a reibung. Pistike jön, jól mozog benne, pedig ez az első próbája, már évek óta. Márk, aki arra ment rá, hogy megismételje, amit már korábban ezelőtt is véghezvitt. Ugyanis tudniillik keményen edz, már szombat óta! :)
Szóval én jövök. Visszamelegítés, majd beöltözködés. Csend a bányában, Krizsán Vera a 'snottingot tolja, meglehetősen jól. Az első részt hamar ledarálom, 6- a párkányig kb. Az elsőt nem is akasztjuk. Pihenek a párkányon, átgondolom még egyszer az egészet. Elindulok, a kunszt aljában még egy kis felesleges idő elmegy ziázással, de ez muszáj. Reibung jobb kézre, segítő, kilendülés, majd a perem, ami nem olyan rossz, de akasztani azért egy kicsit kellemetlen belőle, majd perem, perem, perem. Mellé kell nyúlni a segítőnek, nem tart elég jól a jobbos perem, a jobb lábam már nem tudom elég pontosan felrakni, kicsit el is fagytam, kiesek az utolsó előtti nehéz mozdulatból. Nem vagyok mérges, sőt, talán egy kicsit boldog is, érzem, ez menni fog. szóval egy üléssel megvan, ma pontot kell tenni a biznisz végére, Andersen meghalt, nincs mese!
Megint rámennek a többiek is, majd beszáll Barabás Gabó is, egy-két üléssel felmegy rajta. Neki is esélyes lehet ma. Eltelik legalább egy óra. És elindul megint a folyamat. Átmozgás, lógás, bemelegedés, majd öltözködés, cicáskodás. Kell ez a kis szeansz, annyi idő van ilyenkor egy kicsit elgondolkodni. Bármiről, az szinte mindegy is, csak kicsit az agyat is "be kell melegíteni", mert annyi inger fogja érni a következő negyed órában, nagyon sok mindenre oda kell figyelni. Még kapok egy bétát arra, hogy hogyan tudjak kevesebb mozgással ziázni az alsó kunszt alatt a reibungokon, aztán elindulok. Párkány, pihenő, repedés, zia, perem, reibung, zia, akaszt, kunszt. Az első kunszt utáni közepes peremet nem fogom olyan jól, nehézkes most nagyon az akasztás. Beszűrődik, hogy Márk mond valami olyasmit, hogy innen már csak koncentrálj, és -bár én nem éreztem- Pistike szerint sokkal lazább lett a mászásom, a légzésem is lenyugodott, szívtam kettő nagyot, és egyből tovább is indultam. Klappol minden, jól tudom megfogni a jobbos peremet, úgy hogy majd a segítőből rá tudjak igazítani zártra, pontos a lépés is, majd sikerül a nyúlás, amiből az előbb estem. Az utolsó nehéz mozdulatnál feltör belőlem egy hangos ordítás, és mikor megérkezik a jobb kezem a nagy peremre, akkor már tudom, hogy megvan. Innentől már hallom a többiek hangját is, érzem a sikert, megakasztom a standot, és aztán már csak örülök. Negyedik 8b vagy nehezebb utam ez az idén, már csak egy kell a célnak kitűzött öthöz, de ez nem is olyan fontos, inkább csak egy irány. Élvezem inkább a jelent, hogy kinn vagyunk a természetben, és még megy is a mászás dolog. Pisti most már 1-2 üléssel szintén felmegy, Márk standard 1-gyel (az alsó kunsztot a nehezebb, régi bétával tolja direkt) majd, hogy ne legyek egyedül, aznapi második próbájára Gábor is megmássza az utat. Gratulációk neki is, még utána megy a mászás, sikerült OS a Kyberiáda (7a+), meg Feri útja a Zsákmányállat (7a) szintén elsőre. Kisit poros volt, így mindent atom kellett szorítanom, nem ez a mászás esett a legjobban a nap folyamán, de annyira nem volt rossz a mozgása, kár, hogy az útban két kunszt között tulajdonképpen csak fell kell gyalogolni a párkányon. De nem akarom elvenni mások kedvét tőle, úgyhogy másszátok, szerintem, ha nem is szériázós a probléma, de egy próbát azért megér.
Hazafelé beszélgetések, az őszi projókról, meg, hogy Pistike megint kimegy Felbertalba! Van ám elszántság, emberünket is fűti a motiváció, úgyhogy ez nem jelenthet mást: ez az ősz nem lesz tartalmatlan. Várjuk a fejleményeket, meg a megmászásokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése