Cold Summer

Igen, az elmúlt napokban, így nyár végefelé meglehetősen hideg napjaink voltak. Ennek mi, mászók örülünk is, így nem is akartam tétlenkedni. Vasárnap este hívom Balázst, mikor tudunk elmenni mászni a héten. Azt mondja necces, nem tudja. Pár perc múlva visszahív: holnap- hangzik a válasz. Mondom, jó- és ezzel már túl is vannak tárgyalva a dolgok.
Nekem nagyjából az egész hetem szabad volt, Balázsban volt a reménységem, akkor megyünk mászni, amikor ő mondja. Most mással nem is tudtam volna elmenni, Pisti a nyár végét jobbnak találta Frankenjuraban tölteni, Gergőnek és a többieknek meg ugye tanár-meló, ilyenkor már be kell járniuk dolgozni.
Szóval ott voltunk ketten, motivációni, hova, merre. Balázsnak délután 5 körül vissza kellett érnie, Kis-Gerecsébe nem volt érdemes elmenni. Meg nekem amúgy is, több kedvem volt boulderezni. Most, hogy megjöttek hozzánk az új HRT fogások, nekiálltam egy picit komolyabban, többet edzeni: és változatosabban. Meg amúgy is, patent hideg volt, a boulderes fogások is tartanak ilyen időben (persze csak a nyárhoz képest: mondjuk októberben egy ilyen mászóidőbeb a fejünket fognánk) szóval akkor legyen valami kötél nélküli bohóckodás. Dudar mellett döntöttünk először, közel is van, meg a Biutiful-t is valamikor csak be kell adni, mikor máskor, ha nem most. Hát igen, nem most: odaérve tapasztaltuk: itt vizesek a dolgok.
Semmi gond, nézzünk át Ördög-árokba. Megnyugtató, hogy itt már pár lépést levéve szárazak a dolgok.Bemelegítésnek pár "könnyű", átvágás, felvágás, Hangyás (5c+,6a+,6a). Elég szépek, sikerül mind flash is. A Lowriderhez (7A+/b) pakolok át, a jó lépések zőme vizes, így csak egy másik bétával tudok átmenni a traverzen. Elég szép, de poros is volt, meg kicsit szárítgatni kellett, így mindenestől azért kellett hozzá egy fél óra biztos. Ez sajnos egy minusza Ördög-ároknak, hogy ha nem nagyon szezonban is kijössz, akkor már jó ideje nem mászott itt senki, Úgyhogy olyan, mintha szűz sziklán tolnád, vagyis néha hajlandóak a fogások beporosodni, esetleg mohásodni is. A félelem bére 7A-ban szopunk is emiatt, egyszerűen nem tudod letisztítani a kunszt fogásait, lévén highball, bár azért próbálkozunk persze, sajna sikertelenül. Továbbsétálgatunk, a Leo&Fred tömbjéhez érve. A Niagara állóstartját tolom sajna csak másodikra (6A+), az ülőre nem nagyon feszülök rá. Majd talán kicsit hidegebb időben jobb lesz. A Leo&Fredben (7C) fárasztom magam, de nem jövök rá a jó bétára. Egy videóban (Pistike) később otthon megnézem, úgy már nem is tűnik annyira keménynek, biztos hogy fogom még úgy próbálni.
Végül lecammogunk a fő tömbhöz, a Blitzkrieghez. Pár dolog vizes, a Blitzkrieg Bop-ot próbálgatjuk (7C+), most, hogy kicsit nedvesek a lépések: majdnem esélytelen is, inkább békén hagyjuk most. Balázs a Tűz van, babám! (7B) próbálgatja, én összerakom a Der blonde Hans (7B+) mozdulatait. Kicsit új bétával tolom, egészen alul, a Mackó fogasaiból már átnyúlok a Frank beszállójához. Balázs mondja, hogy ez cheat, de felvilágosítom :))) hogy azokat a fogásokat amúgy is fogod, és kapsz egy nagyon nehéz mozdulatot. Annyiban jobb, hogy így pár mozdulattal kevesebbre redukálod le az egészet, de a fokozat mit sem változik, sőt.
Szóval felváltva dobjuk az éles tryokat, többször esek a végéből is, Balázs is. Végtére ő beadja, én eldurranok. Érzem, most meglehet ez, csak kell egy kis huzamosabb pihenő. Sétálunk egy kicsit, vizitálom a Mé' nem hoztá' pálinkát megaprojektet, a kollega azt mondja, télen Pistivel már tervezik tolni. Én esélyt sem látok rá, de azért majd persze belepróbálok, de khmm...meredek. Egy függőleges fal miliméteres peremekkel, egyik sincs centis szerintem. A fontainebleaui Duelhez (8A) tudnám hasonlítani, és a fokozatokat is egyezőnek sejtem. De ezt majd eldönti az első megmádzó.
Szóval vissza. Kicsit melegítek. Kamera élesítve, mehet. Messze nem a legtökéletesebb próba, de egyáltalán nem durranok el, 7B+ - ezaz!
                                                Megmászós videó link: ITT!!!
Visszamenet kezd el jó idő lenni, haza már rövidgatyában buszozok.
Asszem ki tudtuk hozni a maxot magunkból, végre le is tettünk valamit az asztalra. Most rengeteg potenciált véltem felfedezni az árokban magamnak, asszem télen küldeni fogom itt a bouldereket. Addig is meg: edzés, edzés, edzés.....

Németek Topon, avagy a 2014-es IFSC Boulder VilágBajnokság!

Jule Wurm 1990. december 15-én született Halle-ban (GER). Versenymászó pályafutását nagyrészt nehézségi versenyeken kezdte el kamatoztatni, első komolyabb eredménye Ifjúsági Világbajnokságról, Pekingből a 3. hely, 2005-ben. Hazája Ifi-bajnokságában 2004-től 2009-ig senki sem tudta legyőzni, ez is elég komoly eredménynek számít. A felnőtt világversenyeken nem ment annyira jól neki, a 2009-es Xining-i (Kína) Világkupa után nemzetközi nehézségi versenyzését nagyjából abba is hagyta. A nehézségi mellet párhuzamosan űzte addig is a boulder szakágat, ám ezután tért át rá igazán. Udo Neumann kapitány irányítása alatt 2010-ben már Európa Bajnok lett, és Világ Kupán is többször volt dobogós (Eindhovenben 2., Vail-ben pedig 3. lett).

Chongqing, 2014

2011-ben harmadik lett Arcoban a Világ Bajnokságon, majd a müncheni Világ Kupa fordulón 2., így az év végi összesítésben a 6. hely jutott neki. Az első Világ Kupa győzelméig 2013-ig várnia kellett, ám Innsbruckban ez sikerült neki. Idén is diadalmaskodhatott, a kínai Chongqing városban állhatott fel a dobogó legfelső fokára, és egyszer az "alsóra" is: Grindelwaldban 3. helyet szerzett.

Grindelwaldban sajnos a Topról esett le az utolsó kunsztban a döntőben...

Ő az, aki szépen egy biztos alapról építette fel karrierjét, szinte minden világverseny döntőjében ott van, és nagyon kitartó, persze mindig mosolyog, és lássuk be, a fájdalomküszöbe is egész magasan van (a 2010-es Eindhoven-i verseny LiveStream-je közben azt találgattuk, hogy milyen képhiba által pirosak a lány ujjbegyei, ám a végén egy közeli képről kiderült: Jule végig vérző ujjakkal küzdött az elemekkel). Sziklán is ott van, idén 10 darab 8A-és nehezebb, mindenképp jár neki a taps.
Az idén már a 8 Világ Kupából 6-szor döntős volt, és rendületlenül készült a 2014-es müncheni Világ Bajnokság-ra. Frissen érkezett, és ráadásul hazai pályán is versenyezhetett: meg is hálálta: a selejtezők után a csoportjából 2. helyen jutott a középdöntőbe, ahol egyedüliként Topolt minden bouldert, így elsőként várhatta a döntő izgalmait.

A selejtezőben...

Az első három boulder után holtversenyben állt az első helyen az amerikai Alex Puccio-val. A negyedik problémának kellett döntenie: egy hatalmas zsebből kellett jobbra futni egy elemen vagy 3 métert és onnan felugrani másik kettőre. Puccio 6 próbából mászta csak meg, így Jule-nak is volt 6 (döntőbeli holtverseny esetén is ő nyert volna, mert az elődöntőben jobbat mászott).
 Látszott, hogy egyre közelebb van a sikerhez, és 5.-re meg is fogta az érkező fogásokat, majd a topon nyugtázta, hogy Ő az, Ő nyert, Ő az VILÁGBAJNOK!

 Örömkönnyekkel a szemében integetett a dobogó legfelső fokáról, majd  a saját facebook-oldalára ezt írta ki:

DREAM. CAME. TRUE. 
no words to describe my feelings...
thank you to everybody who supported me!!!

Jule, a GYŐZTES

A másik győztesről, Adam Ondraról és a versenyzéséről: HAMAROSAN....

Nagy Utazás part 2&3/3 -Csak tömören

Fúúú....kicsit tömör leszek (mármint a bejegyzés), mert őszintén bevallom, kedvem sem volt annyira megírni ezt a részt.
Szóval ott hagytam abba, hogy Tabiék kiraktak Nagykanizsán, és családostul másnap (hétfő -12h-2014.08.28.) elindultunk a lakókocsival Olaszországba. Így kicsit általánosságban: sok-sok szép várost néztünk meg [Velence, Ravenna, Firenze, Róma{több napig}, majd hazafelé Siena, San Gimignano], futkoráztam a tengerparton (igaz, csak kétszer), és rájöttünk, hogy az olaszokhoz nem feltétlenül a tengerpartjuk miatt kell elmenni (no comment). Szóval sok-sok élménnyel tértünk haza, jártunk egy új országban is (Vatikán-haha) és még sok más. Személyes kedvencem lett építmény kategóriában a Szent Péter Bazilika, láttunk egy öreg olaszt, aki a lakókocsiját távirányítóval parkolta be a parcellájukba, és találkoztunk egy kolozsvári román csákóval Rómában, ahol a pizzázójában aztán európa-mix nyelven próbált haverkodni. Szóval ez a nyaralás elég nagy dream volt, biztos hogy kulturálisan |___________________| -ekkorát fejlődtünk. Szavak helyett a kirándulást inkább mutassa be pár kép:

Velence 1

a város, ahol a rágódat nem kell a földre dobnod

gondola-megmérik az árát-ki is hagytuk inkább

mi is tudunk vízen járni...

mit néztek? :D

Firenze-sajnos csak 3 képben

Bridge Level Up

Róma- Angyalvár

Colosseo

Így szórakoztak régen- és még hogy műveltek voltak :)))

Spanyol lépcső és környéke: építés alatt...

Vatikán

Hádemennyirejó

Kupola

Siena- Erősen ajánlott!!!

A város, melynek részeit állatokról nevezik el...

***

Szóval Olaszországból is hazatértünk. 1 nap itthon, pakolás, és hétfő reggel indultunk Kis-Geribe. Első nap pusztulatosan fostos, Feri útjait másszuk a Nulladik-udvarban, majd Teri, Karate, Lidérc, Teri, 23 karát-utóbbit levéve mindegyik gyalázatosan megy. Keddre nem is tudom, valahogy kicsit megjön a csí, asszem a Zedet próbálgattuk. A 2. köztesnél esek. Semmi bíztató, bár egy kis javulást vélek felfedezni. Szerda: délelőtt esik, 4 körül megyünk fel. Kár is érte- gyaszatos, hogy példát mondjak rá: nem megy a Teri eleje, csak több próbából. Csütörtök: esik-fel se megyünk, slacklineozás és tollasozás a program. De egy nap kb. 2,5 órát toltuk, szóval ennek is volt azért sportértéke. Pénteken egész jól megy, megcsinálom a Zed (8b/+) kunsztjának a mozdulatát (elvileg a legnehezebb mozdulat az egészben), és már egybe elmegyek a pineőig (út közepe). Szombatra valahogy megtáltosodom, 2 üléssel sikerült felmenni rajta, ennek nagyon örülök. Balázs is dobja eközben az éles próbákat, sajnos nem sikerült megmásznia...de egyszer úgy is megfogja, de akkor nagyon! Vasárnapra mindenki hazaszivárog, csak mi maradunk. Felmegyünk mászni. Kétszer megszorongatom a Nazgul (8a) fogásait, és mikor még 2 mozdulat is hiányzik, realizálom, hogy ehhez túl kevés a bőröm is, meg az erőm is. A Szilfid megy 3 próbából (7c) ennek örülök, mert még nem volt meg. Bandiék is kijönnek keménykedni, nem tudom, hogy mi lett belőle, mert korán ott hagytuk  őket sajna, de mentünk rokonokhoz még egy kicsit, úgyhogy aznapra is volt program. 

Így 5 hét után most már kezdek kicsit visszaállni a megszokott tempóba, szerencsére nem sietünk sehova, még 10 nap nyári szünet (csaaaaak!!!!). Így már a nyárra nincsenek konkrét terveim, még egy Kis-Gerecsét terveztünk Balázzsal, de nagyjából ennyi, őszre pedig nem is akarok. Új lesz a suli, nem tudom, hogy mennyi szabadidőm lesz, de azért remélem, hogy minél több fog jutni a mászásra.

Képek most nem készültek, egy videó van egy Zed-próbáról, majd felrakom Zsátubra, onnan meg ide, addig is: olvassátok!!!

A Nagy Utazás part 1/3 - FRANCE

Már Olaszországban elkezdtem írni a bejegyzést a telefonomon, gondolva a betűk, szavak, mondatok sokaságára, az információözönre, a rengeteg eseményre, amelyet tulajdonképpen egy bejegyzésben kell összegeznem.

A most csatlakozók kedvéért: életem legutóbbi 25 napja egy nagy kirándulás (trip) volt, melyet most megpróbálok szavakba önteni...a történetet három részre osztom majd, az első Farnciaország (ez lesz a leghosszabb), a második Olaszország (ez egy rövidke), és majd azután Kis-Gerecse (ennek hossza nagyrészt megmászásaink mennyiségétől függ). Hát hadd szóljon!

Az egész egy hétfői napon kezdődött, már nyáriszünet volt, az egész napomat otthon töltöttem. Már régóta szerettem volna eljutni Tabi TAB táborába [facebookeventlink]. Először a másik irányba billegett a mérleg, ám jól érveltem és sikerült meggyőzőnek hatnom, így szülői engedéllyel is: elmehettem!!!

a napi 2 edzés néha kicsit bünti volt...

a fingerboard ballagási ajándéknak elég jó ötlet ;)

Útra készen...

A programban szerepel rengeteg mászás plusz egy ifi Európa Kupa (boulder), amire úgy gondoltam, jó lenne egy kis plusz is, így megfejeltem a régi edzéseket: délelőtt fingerboardoztam meg erősítettem, legtöbbször -mivel úgy hallottam, ez a legjobb edzés a testerő fejlesztéséhez- melső lefüggésben, majd esténként, amikor kicsit lehűlt az idő, bouldereztem.  Egész jól sikerült felkészülnöm, edzegettünk Tardoson is. Az indulás keddi (júli 15.) napján akartam ezt tesztelni, a szokásos módon: hogy mennek a boulderek a Betekintsben. Nos, elég pozitív volt, harmadik nekifutásra megmásztam a Trapped under Ice 7B+ traverzt, egész könnyűnek éreztem, pedig tudtam, hogy nem az...

a kültéri boulderezések és a tardosi szeriázásoknak meglett az eredménye...

Tabiék "kis" :) késéssel megérkeztek a Padányihoz olyan 10 körül,majd elindultunk 5-en a Skodával, cuccokkal telve, nyakunk a lábunk közt, seggünk alatt hálózsákok, élvezetes út volt. A Bécsi-erdőben álltunk meg, egy csövezős éjszaka, majd másnap reggel még másztunk egy kicsit, Kópé pruszikozott, majd továbbindultunk. Egész sokáig robogtunk, hágókon át. Átvágtattunk a Furkapasson, ahol egy Életed Top 10 Hugyozása díjjelölt eseményben is részünk volt, majd számomra a középső ülésen egy Táborosi-perpatvarban is. Svájcban már a francia részen álltunk meg ismét, egy camping mellett hunytuk le a szemünket, majd korán tovább is álltunk,mert ebben az országban nem a csövezést tolerálják leginkább. 

láttuk a Mont Blanc-t is

Top10Hugy

de azért a másik oldal sem olyan rossz

aaaaaahhhhh

hegy-hegy-hegy

Csekkoltunk egy Dorénaz nevű helyet (ahol sajna nem másztunk-igaz,én döntöttem így), és újabb zötykölődések után (plusz még egy, nem várt hágó) koradélután meg is érkeztünk a kempingbe, Freissinéresbe. Előtte még megnézegettük Argentiére főterén az épülőfélben levő kunsztokat. Tabi szeretett volna pacsizni a rendezőkkel, de nem találkozott egyel sem, és nem is Micky Fuselier volt a chiefroutesetter. A boulderek persze így is elég prémiumok lettek, akárki is pakolta fel őket, nem rossz a szakmában.

A kemping elég remek hely volt, mellette folyt a friss hegyipatak, puha aljnövényzet, bármerre nézel 

sziklafalak. Elképesztő ez a látvány, egyszerűen nem lehet eleget nézni, mindig fedezel fel benne valami újat. A recepción egy kedves, vékony francia nő, kicsit rondácska, de legalább 1-2 szót tud angolul. Ami nekem ebben az egész kemping-mizériában leginkább tetszett, az az, hogy minden reggelt friss baguettel lehetett kezdeni. Odamentél a recepcióra, és megmutattad a lapon, hogy ebből és ebből ennyit és annyit kérek holnapra, és ez teljesült is.  A baguett a Boursin Cousine-féle sajtkrémmel és gépsonkával az egyik favorit reggelimmé nőtte ki magát a trip ideje alatt.

Na de az események pörögtek tovább és hopp-kopp, máris péntek van! Benus Tibiékkel (Adél lánya 13)  mentem mászni, egy supercompact limestone jelzővel illetett helyre. Tabiék standépítés és társait mentek gyakorolni egy másik helyre a többi edzőjelölttel és szakmaissal. Egy 6c/+ melegítőnek, adja is a pofont, csak másodikra megy. De elég szép, meggyőz. Rámegyek egy 7a+ -ra. Máig nem értem, hogy miért, de másodikra TopRope megyek bele, így azert elég simán megvan. Egy 7a Onsight majd egy 6c Os, mászok egy 5b-t is,majd továbbállunk, helyesebben vissza a kempingbe, mert átfordul a nap, és a szikla felforrósodik. Így lehetetlen bármit is mászni. Sajna egy 7a+-ba nem mentem bele, pedig elég szépnek nézett ki, és egy 8a+-t is simogattam volna, de a kis peremei árnyék nélkül már csak illúzió voltak.

A kocsiban felkészültünk, hogy ha Tabi a kempingben talál minket, nagy fejmosást kapunk, hogy miért csak ennyit másztunk...ám meglepetésünkre, ők már régesrég ott főzőcskéztek. Nekik úgy látszik,hamarabb lett elegük a nagy sárga fényes szarból. Este mentünk vissza a szektorukba: 3a-6b a skála. Van kb 10-12 út, úgy gondoltam l, végigmászom mindet, de aztán találtam egy másik utat, ami nem volt benne a kallerban és nehezebbnek tűnt. 7a körülinek néztem. Na, ez akkor jó lesz, már másztam előtte 2 5b-t. Aztán nem lett jó:letörtem egy lépést az elején, borítottam egy jót, aztán el is ment a kedvem. Másztam egy 6a-t, aztán már csak hédereztem (ahogy mindenki más).

Mire visszaértünk a kempingbe, megjött a Bodó-busz, frissen, erősen Magic Woodból. Utóbbit bizonyítandó: a kisbusz társasága 3 nap alatt 7 db 7C-t tolt le (Bandi 4db, Androvics-Jack the Chipper, Bodó és Zsombor-Intermezzo). Továbbá egy másik kocsiban Norci 1 hét alatt 3 7C...a csaj nem gyenge. Zsombor az új tag, 17, Pannonhalmán tanul, szabadidejében StreetWorkout-ozik és mászik. Intermezzo az első 7C-je. Bármikor megcsinálja a Front- és a Back lever-t is. Dajesd! Továbba Kalmár Sára 7A, Novák Nóri 6C, Hodossy 7A flashes, Harcsa-Dyno don't dynos (7B/+), Joskó 7B.

Másnap, azaz szombaton a társaság javarésze elhúz Tour-t bámulni, ám 4 motivált tag (Norci, a barátja Tibi, Joskó, Jómagam) elindul Ailefroide gránittömbjei közé boulderezni egy nagyot. Hogy ebből mi lett? Leginkább semmi...

Kis eltévedéssel találunk egy áthajló tömböt, bemelegítésnek egy 5+, majd egy 6B. Nekem csak 5 próbából sikerült! Na ez mi? Kicsit szarakodunk még pár órát, 7A-k nem mennek, 7Chez közöd sincs, 6C flash a napi legnehezebbünk. Otthon a többiek el se hiszik. Pedig de, nagyon szar idő volt, folytunk le a fogásokról, légmozgás nulla, hőfok 30. Boulderek befokozása szinte egy teljesen eltérő skála, Ailefroideban ha mászol egy 7A-t, az otthon kb felér egy 7B/+-szal.

ailefroide-pár gránit-kavics :)))

Vasárnap: éjszaka esett, délelőtt esik. Egyre jobb. Ma nem megyünk mászni. Bodó mester levezényel egy elég szikkadt edzést, 5 kili futás (fele gyors tempófutás) majd crosfitt, az Európa Kupásoknak (Bandi, Harcsa, Android, Zebe, Joskó, Én) nyújtás, majd chill, a többieknek Tabata majd Erőpiramis.

Mindenki motiváltan várja az aznap esti Világ Kupa finálét Brianconban, mindenki lemegy. A lehető legszikkadtabb döntősök. Vérre menő csata lesz itt! Az utak a lehető legjobban néznek ki.  7-kor ott vagyunk, lecsap egy vihar. Jégeső, káosz. Átrakják a kezdést, 9kor indulnak a csajok. Addig egy kávé stb plusz Joskó-féle TabletQuiz. Mindenkit fűt a motiváció, látni akarjak, ahogy a legjobbak küzdenek a győzelemért. 20:50-kor hirtelen mindenki feláll a kávézóban, döntőt akarnak. Visszaindulunk mi is a főtér felé. Belgák pogóznak a kocsijukban, jönnek ők is. Ám a kapu bezárva. Szomorú arcok visszafelé. Vége. Nem lesz döntő, törlik az egészet, elázott a fal. Hadd ne írjam le, hogy mit éreztünk ekkor. Másnap meg jött a jóidő.

brájenkonban kicsit csepegett 7kor

de utána ittunk egy fasszentos forró-csokit

Red Bull- szárnyakat ad...

Pávicsékkal indulunk el Freissinés fölé, majd Bodóék is csatlakoznak. Pogózunk mi is a kocsiban, dubstep maximal, a legesjobb francia rádió.

Két darab 6a után felfedezünk egy teljesen elhagyatott 7a+-t. Én mászom elsőnek, sokat szopok vele plusz mögötte van egy fa, bele is esünk. Ritka szép út, rövid, plafon, nagyon jó a mozgása. És senki nem mássza. Az aljára csak Norci segítségével tudom kitalálni a bétát, pontosabban az ő flash próbájából okulok, Köszi Norci, nélküled még most is ott csücsülnék. Végül én mászom meg elsőnek, Norci secondgo-ra, Joskó harmadikra, majd Bandi flash. Szegény Törpe-Harcsa szopott egy nagyot a kiszereléssel, de neki is jól ment, egy-két év és ő is simán megrakja a 7C-ket. 2002-es születési évvel....

Visszafelé a Carrefourban (bolt) feltöltöm a kosaram szénhidráttal, majd egész nap azt tolom.

És eljön a nagy nap reggele: 8-kor felkelek, 10:50-kor van kezdés. A legmotiváltabb slágereket hallgatom ébresztőnek. Ez kell, hogy AZ a nap legyen.  Tabival és Benus Lizivel megyek le Argentiérebe. A boulderek mászhatónak tűnnek, 2 easy,  2 nehezebb, 3 hűha, 1 nagyon kotta. A két könnyűn hamar túlesem, 10 perc, 2 flash. Sikerül a két nehezebbet is megraknom elsőre. A másodiknál magyar szurkolást hallok, lejött mindenki. Szurkolnak, mindenki ordítja a jól bevállt gyerünk fater, szikkadt vagy-ot.

                                                         szlovén csávó-ez volt nekünk is

a kis-tömb. ezen mindent flasheltem (2 boulder)

na ez volt az a mozdulat (olasz), ami kiborított, mert nem ment....

Ecuadori Európa Kupán....hmmm....

 Utólag is Köszi srácok, habár a teljesítményemen nem is látszott, de nagyon sokat segített, hogy szurkoltatok. A kb 5. legnehezebb bouldert nem is értem, hogy miért nem másztam meg. Egy plafonban volt egy perem és az alján volt egy facsavaros, onnan kellett kiugrani egy másik, fedeles peremre. Ötödikre (összesen ötször próbálhatsz egy bouldert) megtartottam a fedeles peremet, de a balost zártra fogtam és nem csíptettem meg a micro-t hüvelykkel, így a bal kezem lepattant és leestem. Valahol itt adhattam fel fejben, innentől amatőr hibákat vétettem, kapkodtam. 4 flashsel és 3 zónával zártam a versenyt, nem is akartam tudni az eredményt. Egy jó napon jó formában 7 meglett volna. Taktikai hibák. 30 indulóból döntőbe akartam kerülni mert ismertem a mezőnyt, ezzel a teljesítménnyel viszont 20. hely fölé saccoltam magam. 13. lettem végül, papíron a legjobb eredményem eddig, de akkor is tudom, hogy tavaly mondjuk Grindelwaldban (SUI) sokkal jobban tudtam küzdeni a 15. helyért. Nem vigasztalt sajna az sem  hogy lemásztam az Alex Ventajast (boulder 8A köteles 8c), kár. De legalább van mire alapozni, észre tudtam venni a hiányosságaimat és most már tudom, hogy a jövőben mit kell fejleszteni, milyen edzés tök fölösleges, mik a hiányosságaim. Kicsit most már tudom, milyenfajta boulderekre számíthatok egy ilyen versenyen, milyen fogástípusokra satöbbi. Hogy pár konkrétumot mondjak: nem csak áthajlásban kell edzeni, kell reibungokra, kell fejleszteni az egyensúlyozós dolgokra is többek között függőleges falakon is. Ami még nagy tanulság, hogy sokkal többet kell nyújtani, ezek az utak bizonyos százaléka arról szól, hogy mennyire vagy hajlékony, milyen az egyensúlyérzeked, a súlyponthelyezés és a többi. A legfontosabb viszont szerintem a bicepsz. A verseny végére elfáradt a bicepszem, ez volt a legnegatívabb tényező. Egyszerűen, bután kell erre ráedzeni, húzódzkodás rúdon, és persze sokkal több mászás. Az ifi A és a junior lányokat (ahogy az ifi B-seket is) kívülállóként és nyálcsorgatva nézzük végig, majd Zoli, Joskó és Zebe elmegy melegíteni. Bevallásuk szerint mindegyiküknek szarul megy, Zebén az látszik, hogy izgul, Joskó 3szor esik le egy topról, ami már nem nehéz, Zé meg nincs ott fejben. Kicsit ők is összeesnek, de küzdöttek legalább. Harcsa meg Bandi is hasonlókép vannak, Bandi viszont nem esik össze fejben, vissza tud jönni, csak sajna elfárad, de 4 toppal egész jó, 21. lesz.

A verseny után mindenki levonta a tanulságokat, így nem is akartunk tétlenkedni, másnap ismét Ailefroidenek vettük az irányt. (Bandiék strandolni mentek).  Felmegyünk a legfelső tömbökhöz, az örök hóhatár környékére, gyönyörű a táj. Ma nem akarunk csalódni, itt csapatás lesz. 5+, 6A, 4A, 6B+ majd 6C. Utóbbi olyannyira nehéz, hogy vagy 20 percet pöcsölünk vele. De teljesen a helyén van a motiváció, nagy öröm megmászni. Sára egy egész vállalható 7A-t próbálgat, highball, nagyon szép. Mi is rámegyünk, megy-megy, nem is olyan nehezen. Sára rendesen megerősödött, tapasztaljuk, végre fejlődik a csajmezőny is. A következő tömbön egy iszonyatosan magas (8-10 méter!) 6B-t sikerül flashelni, az előzőn még Hodossyval nyitogatunk egy-két pozitív langyi bouldert. Végül egy 7B-re megyünk rá, Farki osztja a bétát, aki az Isten tudja honnan jött, hogy mindig megtalált minket, de végül nem megy meg senkinek, elég hard. Egy kis bohóckodás aztán egy szektorral lejjeb megyünk. Elég jók a tömbök, 6C+-t kezdünk el masszírozni, de elkezd esni, így sajna ennek a napnak is vége. 

a hóhatár felett...

...pólóban a magyarok

a kilátás

Csütörtökön Jocóék korán kelnek, küldik már a TAB-ot, mire leérülnk. 35 kunszt kétszer 2,5 órára, a fiúknál GuiGui Mondet, Stephan Julien, lányoknál Melanie Sandoz, csak hogy pár nevet említsek. Mindenkinek tetszenek a boulderek, én is szívesen tolnám őket, de nem lehet, majd szombaton. Norci hatalmasat küzdve letol egy nagyon nehezet, mindenki gratulál, a speaker sörrel jutalmazza. Mindent kiadott magából, 13. hely nem rossz. A veteránok is nagyon kemények, olyanokat tolnak, hogy mi fiatal suhancok csak ámulunk. Összegezve ez a verseny már mindenkinek jobban ment, mint az Európa-Kupa.

Péntekre a tegnapi Tab-osok elfáradtak, teljesen szétküldték magukat, nagyrészt csak pihegnek. Hodossyval és Zsomborral tologatjuk a bouldereket Ailefroideban a szikla boulderversenyen. Csak Dávid nevezett be, mi, többiek úgy döntöttünk, ez nem ér meg ennyi pénzt, csak kívülállóként mászogattunk. Egy bitang 6C+ dyno nem ment, de ha akkor nem vagyunk ott, egy full belassult fószer meghal. 2 kis szaros padje volt, és egy plafont próbálgatott, amiből jobbra ki kellet csapni. Megjöttünk, lepakoltunk a 6C+ alá, ott volt egy nagy kő, letakartuk paddel. Azt mondja, szerinte nem kell az oda, úgy is mellé esünk. Utóbbiban igaza volt, előbbiben annál Kevésbé: kicsapott jobbra a plafonból, ám a bal keze lepattant, akkorát esett mint a ház, nekünk, spottereknek esélyünk sem volt elkapni, hengerbucskázott :D egyet, majd jól odaverte a padhez a fejét. Ha nincs ott, akkor neki ma vége van...szóval jól indult a nap, megmentettünk egy életet. Másztam egy plafonos 6C-t, ami nagyon szép volt, aztán egy áthajló 7A-t. Iszonyatosan testerőre megy rá. Dávidek feljebb mentek egy szektorral, én oda nem tartottam Velük, ott voltunk Norciékkal is, elég csalódás a hely. Inkább chilleztem a többiekkel :D. Mikor már eleget fetrengtünk, azt mondtam, még egy kicsit mászkáljunk ma. Egy kisebb tömbön találtam egy gyönyörű, nagyon tömör, 4 mozdulatos 7A-t. Wife of the Year. Méltó a nevéhez, pár gyönyörű francia lánnyal egyetemben egy fél óra alatt sikerül is abszolválni. Mára elég volt, holnap verseny, harcba kell szállni a crash-padért.

20 kunszt, jam 2 óra, csak top van, próba nem számít. Szeressük az ilyet. Sajna nem megy megint annyira jól, ahogy vártam, 19 sikerült, 20 kellett volna az első helyhez. Majdnem megvolt. Az elsőknél holtverseny, szkanderben döntik el a crashpad sorsát. Realizálom, hogy ezektől a srácoktól ebben a játékban úgy kikaptam volna, mint a szar. Sebaj, nyertem egy szaros kis beülőt, ami csak felsóvel mászásra jó. Majd beadom közösbe a Padányiba.

                                                          no comment....

A verseny után egy kis kerámiavásár Mont Dauphin-en, fürdés a Roche de Rame-i tóban, majd hazaindulunk. Így a túra végén még majdnem feltörték a kocsinkat, úgyhogy majdnem be is szoptuk.

Dorénazban pihenünk egyet, majd vasárnap este sikeresen kiraknak Nagykanizsán, innen indultunk tovább Olaszországba. De ez már egy másik történet, majd valamikor jön, valószínűleg Kis-Gerecse után.

Orevuár! 

Roche de Rame