A fenevad-történet

Már 7-8 éves koromban is a Kis-Gerecsei edzőtáborokban, illetve a többi alkalmakkor is nagyon szemeztem az Esőfallal, de akkor még semmi esélyem sem volt bármit is mászni ott. 9 éves koromig koptattam a 23 karátos 6a+ és a Vörös sarok 6a utakat plusz a 23 karátos udvarban található UIAA 6-7-es utakat, mígnem beérett az akkori heti 3 edzéses munka: az Illúzió-falon kezdtem el tolatni a 7- 8- -os repedéseket. 

Há'de nem megy ez!

10 éves koromban nagy meglepetés ért: az akkor még számomra lehetetlennek hitt Küklopsz 7b utat sikerült 7-8 nap alatt abszolválnom. Ezt tekintem a legelső komolyabb mászásomnak, a ,,mászókarrierem" beindulásának. Ez volt 2010-ben.
Most már jöhettek a komolyabb dolgok. Legalábbis azt hittem. Mindenesetre nem sokkal maradtam le, egy évvel később megmásztam a Karate 7a, a Portland, Dorset 7a+ és a Harangozó Teréz extázisa 7a+ uatakat, mindet RP stílusban, ami azért nagy szó, mert ekkoriban még azért paráztam az esésektől, és a Küklopszot is csak Toprope másztam meg még akkoriban.

Az első megmászásra tervezett próba

2012-ben sikerült a limitátlépés, két 7b+-t is másztam, egyet a híres Frankenjurában, egyet pedig Čretán (SLO). Ebben az évben Gerecsében a Feketetán 7b-re voltam nagyon ráfeszülve, amit, be kell hogy ismerjünk, nagyon nehéz, pláne úgy, hogy akkoriban még át sem értem a 'Péter alsó kunsztjának egyik mozdulatát sem.
A 2013-as Frankenjura trip hozta meg az első 8a édes ízét, sőt, sikerült egy 7b+-t OS-elnem is. Az év további részében sikerült továbblépnem, Gerecsében ráadásul: Lélekharang és Laura, mindkét út 8a+. A Lélekharang megmászása előtt egy nappal sikerült abszolválnom a Metavad 7c+ variánst, amely a Metamorfózison indul, és a Fenevad felső kunsztját kapod meg benne. Ekkor vált számomra nyilvánvalóvá: ez csak idő kérdése, és meg fogom tudni mászni a Fenevadat. Az állóképességem megvan, az alsó boulderhez kell ujjerőre erősödni...

Októberben mentünk ki először, ekkor próbáltam először az alsó részt. Komjáti Zoli fogott benne, köszönettel tartozom neki azért, mert végigmondta a tökéletes bétát, nélküle lehet, hogy még most is megmászás nélkül ülnék itthon, és várnék a következő alkalomra, hogy mondjuk rossz lépésbétával esélyem se legyen az ugrásra. Szóval kösz, Zoli!
Ezután azonban kímélhetetlenül vége lett számomra a köteles szezonnak, jött a boulderezés ideje. 5 db 7C bouldert sikerült letolnom áprilisig, amikor is Kő-árokba mentünk ki, ahol csak úgy, szezonnyitónak second go sikerült lenyomnom az If direkt 7c+-os utat. Két héttel rá nem sikerült semmit se megmásznom, de elérkezettnek véltük az időt, hogy visszamenjünk Gerecse bányájába. 2014.04.12-én háromszor mentem fel az úton, így az összes mozdulatot sikerült tökéletesítenem. Még egy élsesebb próbám is volt rá, de az se rájt túl sok sikerrel. Éreztem, hogy közeleg a megmászás, de még azt hittem, minimum két nap kell hozzá

5 nappal később...

Ismét Kis-Geri! 

04.17.- csütörtök - A bányában: Pistike, Balázs, Kocsis Ricsi, Dede Laci. Én. És a projektek....Fölmentem pár üléssel a Metavadon, hogy beszereljek a projektbe, plusz hogy memorizáljam a mozdulatokat. Ekkor már az alsó kunsztban a dynot olyan szinten sikerült begyakorolnom, hogy kb. 5/5-ször ment is, amit jó jelnek véltem. Az ugrástól toprope elindulok, most addig megyek, ameddig csak bírok! Így történt meg az, hogy az első nehéz mozdulatot+ az alatta lévő 5-6 mozdulatot levéve felsővel megmásztam az utat. Ezt nagyon jó előjelnek vettem, de nem gondoltam a következő próba előtt még semmiféle sikerre. Bekötöm magam, bal lábamon a megszokott Evolv Talon, a jobboson  a fatertól csórt La sportiva Miura (csak ebben tudtam meglépni az ugrásnál a kis bütyköt). A kötél másik végén Balázs biztosít, Pistike videóz a (Super)Sony(c) Xperia-ával, ami majdnem olyan jó képet ad, mint egy HD-s GOPro, Ricsi tizedmásodpercenként süti el a fotókat, hallom, ahogy kattog a gépe. 

facebook profilkép :D

Tisztára, mintha én lennék Chris Sharma, és mindenki kussban figyeli, hogy megmászom-e a legnehezebb utamat, vagy sem. Elugrok, nagyon rosszul fogom meg az érkezőt, de megtart. Bal kéz mellé. Levegőt felszív. Megvan a nagy párkány.... És elhiszem. Elhiszem, amit előtte gondoltam (persze tök naivan - gondolhattam akkor), hogy csak meg kell hogy legyen az alsó boulder, és akkor az enyém. Továbbindulok. Minden tart, a fönti kunszthoz érek. Ziázok egyet. Nem pihenek itt túl sokat, mert nekem nem nagyon fekszik ez a pozíció (ez a Sorvadásban majd tuti, hogy megbosszulja magát! :D). Jobb kéz fel a háromujjasra. Érzem a pukkanást. Ballal mellé a segítőre, huhh, ez egész jól megtart, igazítok a jobb kezemen. Nagy levegőt, és bele a repibe...Jesszusom, itt vagyok és megtart, meg tudom mászni!!! A jobb láb nagyon nehezen megy fel, a Viktor-reibung sem tart igazán, de most bátran küldöm el bal kézzel a top alatti repedésbe. És megtart. 10 év mászás után értem el a 10-es fokozatig. 10-10, erre csak most jöttem rá. Milyen jó. Csak az az egy baj, hogy jövőre még nem fogok 11-est mászni, (az a 9a), az meg végképp enm, hogy 2016-ban 9b+-t azaz 12-est.Bár ki tudja :D. 

Rikkantás a standban, majd leeresztés. Huhh, de jó. Gratulálnak a többiek, őszintén. 

Kösz srácok!

Fenevad - nyolc - bé. ( Fotó: Kocsis Richárd)

Úgy érzem, ez volt igazán az első komolyabb projektem, ami a határomon volt,  és persze ez volt az az út, aminek próbálását, taknyolását a legjobban élveztem. Mindenkinek szer felett ajánlom ezt a masterpiece-t, mert minden elfogultság nélkül, az ország egyik legszebb darabja ez. 

Videó hamarosan, attól függ, hogy Pistike felrakja-e a netre, vagy majd nekem adja át, és Én. A képeket Strommer László (azokat, amelyikeken piros pólóban vagyok) és Kocsis Richárd készítették.

Gerecsei szombat

A cím elég sok mindent elárul, például azt, hogy szombaton Kis-Geriben voltunk. Ezzel remélem sok okosat mondtam.

Ekeke 7b+ - pihenőhely

Na, de lényeg a lényeg: Balázs, Pistike, Stromi (nekem Apa-utálja, ha Faternak hívom), Én. Mintha suliba mennék, negyed 8-kor kelés. (Ez sajna jövőre változni fog, mert 7:10-kor már a Veszprémbe tartó buszon kell ülnöm.Addig is, kihasználom azt a pozitívumot, hogy gyalog kb 3 percre van tőlünk a suli,így 7:50-kor elég elindulnom, hogy 8:00-kor már a padban csücsüljek.) Szinte még semmi nincs bepakolva, így kicsit sietni kell, de alig 5 perccel a megbeszélt időpont után érkezünk a tett helyszínére, a Padányihoz. (Mellesleg Balázs ekkor még ott sem volt, akkor ért oda, miközben a maradék mászócuccot pakolgattuk.) A Pistát vesszük fel utolsónak, így hát elindul a négy Béla a ,,hungarian sport climbing Mecca" felé.

Ekeke - második próba

A parkolóban mi vagyunk megint az elsők, na jó azért pár turista megelőzött minket, de mászók még sehol, semerre. A felmenetel elég tempósra sikerül, de én nem szeretek botorkálni a sziklák felé, ha hamarabb fönn vagyunk, többet mászhatunk.
Pistike és Balázs fölmennek a favorit úthoz, a 23 karátoshoz, mi viszont a Szolíd parádé 7a-n melegítünk. Vagyis próbálunk, ugyanis a még nem teljesen bemelegedett kezünket az elején a kis gyilkos peremek olyan szinten lefagyasztják, hogy az szinte már bűn. A kunszton csak több beleüléssel sikerül átvergődnöm magam, csupa jó kilátások a napra. Ki is szerelünk benne, de én beereszkedéssel átrakom a közteseket a már rég várt flash-projektbe, az Ekeke 7b+-ba.

első kunszt

Egész jól memorizálni tudom a mozdulatokat, de az első próba valahogy fertelmesre sikerül. Egy csapnivaló szar, lefagyok benne és nem tudok visszamelegedni (mármint az ujjaim) el is durranok, nem érzem a csí-t. Azért 1-2 üléssel sikerül felmennem rajta, majd a második kísérletre egybe is megy. Másodikra Apának is sikerül letolnia, ami azért biztató jel lehet, mostanában eléggé keménykedik, talán a Spartan race-es edzés dobta így fel, nem tudom. De addig mindegy is, amíg jól megy neki.
Eközben folyamatosan jönnek meg az emberek, először a Bubb család, majd Benke Balázs és Krizsán Eszter, Beke Barniék, és még pár arc, akiket nem nagyon ismerünk.
Lassan nekiállunk a projekteknek, Balázs szereli be elsőként a Zedet (8b/+ say uuuuh), majd Pistike a Deadlinet. Vagyis csak beleereszkedik, aztán rögtön ki is pakol belőle, nem feszült rá, inkább nosztalgiázik egy kicsit a megaprojekttel a Seventeen again downtensionnel. (Sztori: a srác eredetileg megmászta az utat egyedüliként, akkor 8a+/b-t mondott rá. Sok évig nem is volt ismétlője, mígnem váratlan fordulat következett be. A beszálló követ elhordták, így egy 2 méterrel lejjebről indul az út, pluszba kapva még egy ~7C bouldert.)
Én is felmegyek a Metavadon, majd átrakom a közteseket a Fenevad 8b-be. Még eléggé a projekt elején vagyok, szinte csak összerakosgatok, meg a vége már megvolt egyben (a Metavad 7c+ variánsban). Az elejét csupán egy napig próbálgattam eddig, ez a második. Most a kunsztugrás csak sokadikra megy ki, de utána viszonylag egész sokáig tudtam benne mászni. A felső kunsztnál most először éreztem azt, amitől ez 8b, és a Sorvadás 8b+. Azt, hogy a háromujjas már-már nem is tart, csak odaszorul az ujjad, a reibungot csak díszként érzékeled, és a balos kis ujjék pedig már abszolút homállyá válik. Teljes káosz...

Most jöhet a kunszt!....

.....ami itt található......

...és nem könnyű

A végén egy alsós próbám van benne, de az is csak kb. taknyolással végződik. Összesen háromszor mentem ma fel az úton, a második szakaszt és az alsó dyno-t alaposan begyakorolva. 2-3 üléssel sikerült is, remélem hogy legközelebb már jobb lesz, esetleg egyben. (??).
Apának nem ment olyan jól a Lélekharang 8a+, talán majd legközelebb...egyébként 2-3 (esetenként 4) üléssel Ő is stabilan mássza, szerintem az erőállóképességével van még egy kis gond, de ezt hamarabb ki lehet küszöbölni, mint ha komplett mozdulatok hiányoznának.
Balázsnak 2 elég jó próbája volt, az első és az utolsó. Ha az utolsó az első próbája, akkor szerintem akár meg is mászhatja, mert az volt a baj, hogy a végén már elfáradt, ami 4 (vagy 5?) elég éles próba után nem is csoda.
Később még Pistikét biztosítottam a projektje tetejében, kicsit fura, nem túl szép, Ő ki is akarja hagyni az egészet, a nagy párkány fölött megállítani úgy, ahogy van.
 A nagy projektet senkinek sem sikerült abszolválni, de jóval közelebb kerültünk a végső sikerekhez, ami azért elég lényeges.
Én őszintén remélem azt, hogy a tavaszi szünetben sikerül kijutnunk, és akkor talán lesz valami, a többi alkalmat meg még van időnk megtervezni, úgyhogy aggodalomra semmi ok, idén még szétmásszuk Kis-Gerecsét!

Kő-árok, part II. (kibővítve a vázlat)

Itt a part I., ha ezt nem olvastad, akkor ezen a linken teheted meg ->: http://sportmaszas.blogspot.hu/2014/03/ko-arok-part-i.html

Kő-árok, part II. 

Péntek: leszerveződött vasárnapra a mászás, Én, Apa és Gergő....

Szombat reggel: Mégse! Ma megyünk, a kocsiba pluszba jön Szabó Andris. Egy óra körül indulunk Veszprémből, kettőkor már a szikláknál vagyunk. A kondíciók nem éppenséggel a legjobbak (nálam) ugyanis vasárnaptól szombatig minden nap edzettem, úgy, hogy ebben benn volt egy 4,5 órás lead jam verseny is, meg még számos fingerboard edzés. Úgyhogy egy kicsit fáradt voltam, de sebaj, ha már itt vagyunk, akkor nincs mit tenni, mint mászni! 

Andris-Gergő, Fater-Én párosok vannak, előbbi 2-3 könnyebb, bemelegítő úttal kezd, míg utóbbiból Én viszem fel a kötelet az If-direktbe (a fokozatot illetően vannak kétségek, Én a 7c+-t tartom reálisnak, bővebben a part I.-ben olvashattok erről). Elég könnyen megy a kunszt, lefelé megpucolom a fogásokat a ,,Lesz ez még így se!" 8a+-ban. Két hete nyitotta Pistike, aminek Én is szemtanúja lehettem, érdekelt a második megmászás lehetősége. Nem ment olyan jól rajta, a nap folyamán 4-5-t próbáltam rá, nem jutottam teljesen túl az alsó kunszton, pedig a múltkor már egyszer ez sikerült. Az első köztestől balra levő balkezes oldalhúzóba olyan szinten nem tudok jól beleállni, hogy az másodpercekkel később nagyon megbosszulja magát. 

Most már a másik páros is átjött az If-re, Gergőnek ez régi-régi mumusa, András most pakolta össze. 

Jól megy a srácoknak, Gergő az utolsó próbájánál onnan esik ki, ahonnan szerintem már nem is lehet...Én a Mikrokozmosz 8b+-ba ereszkedem be, az első mozdulatot most nem próbáltam, a második, térdletekerőssel szenvedek egy kicsit, de mint utólag kiderült, ballal nem a legjobbat léptem, így nem sikerült, bár gyanítom, hogy amúgy se ment volna. 

Eközben Apának is van egy jó próbája, de Ő kicsit korábban esik le, mi a Gergely. 

A végén a Vágási Feri beszáll az internetbe 7b+/c-be ereszkedem be, nagyon közel vagyok a flash próbához, de a végén mégsem találok a bal lábamnak jó lépést, így lepottyanok. Nem hiányzott sok hogy letoljam életem legkeményebb flash-ét, de a végén megint belesültem! De legalább már tudom, hogy csak egy hajszál (vagy annyi se?) választ el tőle, remélem majd sikerülni is fog. 

Mindenki jól ki tudta mászni magát, bár igaz, hogy nem másztunk meg semmi nehezet, de sokmindenhez közel kerültünk. 

Most szombaton Gerecsében fogjuk veretni, majd meglátjuk mi lesz, a projektektől tavaly már szinte csak egy hajszál választott el minket, kíváncsi vagyok, hogy pár hónap kihagyás után, egy új szezon kezdetén mivel fogunk tudni előrukkolni. 

Most képek nem lettek, legközelebb ezt a problémát is megpróbálom abszolválni...

Készülj fel.

Bővebben a szombati napról (Kő-árok, mászás) hamarosan, addig is itt egy kisebb vázlat, hogy ne unatkozzatok!
-Strommer László, Molnár Gergő, Szabó Andris, Jómagam a Mitshubishiben
-Király mászós idő, talán egy kicsit túl meleg
-Gergőék könnyűeken melegítenek, én fölmászok az If-en -> Apának lett még egy projektje :D
- ,,Lesz ez még így se!" próbák, Apa, Andris If-összerakás, Gergőnek éles próbák rá...(onnan esik ki, ahonnan már szinte nem is lehet)
- Nincs rajta sikerem, sőt...bele is rondítok egy kicsit
- Mikrokozmoszba érdekes beszerelés- összerakodás- 3. mozdulattól egyben megvolt!
- 2. mozdulatra asszem kell egy kicsit bal térdre nyújtani, most beszálló próbák nincsenek (nem volt nálunk crash pad)
- 1 könnyű mászás, egy új verzió---6a+ maximum-
- Beereszkedés a "Vágási Feri beszáll az internetbe"-be.
- Flash próba: utolsó (és már könnyű) mozdulatból beleesés. Ezt nem hiszem el. Már nagyon szeretnék ismét elsőre megmászni egy 7b+-t (bár ez 7b+/c, ami még jobb lett volna), de valahogy mostanában sosem jön össze
- Hazamenetel
- Összegzés: nem másztunk meg semmi nehezet, de sok mindenhez közelebb kerültünk, ami azért jó.
A "Vágási" nagyon böki a csőrömet...

Forrás: http://m.cdn.blog.hu/zi/zirc/image/DSCF1138_1.JPG

The hardest think...

Mindig is csodáltam a sziklamászást. A természetet csodáltam. Azt csodáltam benne, hogy hogyan tud ilyen precíz munkát végezni... Hogyan tud kialakítani hatalmas sziklatömbökbe fogásokat, úgy, hogy azok nem egymás összevisszaságába, pontatlanságába, egymás hegyén-hátán vannak, hanem úgy érezhetjük már-már, hogy valamilyen Teremtő fentről oldott bele formákat. Úgy, hogy azok szép, gyönyörű, logikus sorozatban, emberkímélő formában követik egymást. És végig, egy egész vonulaton végigvezetve. Gondolom még ti sem láttatok olyas valamilyen utat, amelyben hirtelen eltűntek a fogások, és mondjuk ott volt, egy ember számára teljesíthetetlen dinamó benne. Míg odáig mondjuk egy gyönyörű 8a vezet fel. Persze ez kicsit ki van sarkítva, de ilyen nincs, és kész.
Esetünkben egy völgy. Föld nevű bolygó - Európa kontinens - Kárpátok medencéje - Magyarok országa - Dunántúl. Bakony hegység. Fő kőzetanyaga mészkő és dolomit. Apró sziklaperemek és oldott lyukak tömkelege egy falsíkon - melynek döntő többsége egy sziklamászó számára hasznavehetetlen. És ezek közül mégis, mégis van pár olyan darab is, amelyet az ember nevű lény ki tud választani magának, hogy aztán később hatalmas erőfeszítések árán megfogja, és belőle akár tovább is jusson. Egy fal, mely nem a legtökéletesebb e bolygón, egy olyan fal, melyen egyes lépésnek titulált szikladarab csak egy bizonyos csemperagasztó segítségével maradhatott fenn a falon, de egy olyan fal, amely az emberek 99%-ának teljesíthetetlennek minősül. Akik a maradék szerencsés egy százalék, azokat úgy hívjuk: sziklamászók. Ám a kör tovább szelektálódik, ugyanis attól még, ha sziklamászó vagy, vajmi kevés esélyed lehet a végső sikerre. Eddig történetesen e tettet egyetlen egy személy volt képes végrehajtani. Persze, biztos hogy vannak mások is, akik meg tudnák ismételni e sikert, lehet, hogy vágynak is rá, de nem lehetnek olyan helyzetben, hogy közel élnek ehhez a falhoz. Mint mondjuk én. Voltak eddig más próbálkozók is, de eddig nem termett nekik a siker gyümölcséből. Én is közéjük tartozom. De remélem, hogy nekem sikerülhet kitörni innen, és remélem, hogy másoknak is sikerülni fog a feladat leküzdése.
Engem személy szerint letaglóz ez a darab. Jelenleg ez az egy cél lebeg a szemeim előtt. Egy út. Egy cél. Egy motiváció.  Hogy mi ez? Ha rájöttél, hát rájöttél. Ha nem? Majd megtudod!
Folytatás következik...

Tovább csak az olvassa, aki szerint nem jó ez a bejegyzés, talán túl érzelgős :D :

Igazából unatkoztam. Meg hát tényleg meg szeretném mászni EZT. Legalább is jó lenne. Ilyen bejegyzést meg még sosem írtam. Mindig csak a tényeket közöltem. Itt meg itt voltunk, ezt meg ezt másztuk, így meg úgy ment stb-stb. Kíváncsi voltam mit szólnak majd hozzá a többiek. Hogy milyen is így írni egy útról. Fura, azt megmondom. De majd csak lesz valami. Remélem, ez majd akár motiváció gyanánt is szolgálhat, hiszen ilyet nem gyakran láthattak még. Szóval remélem, hogy azért lesz olyan ember is, akinek ez tetszik. Ja, már van egy. Én.
Na sziasztok, további hajráF!

5 órával később: Jesszusom, mi ez?!!  Itt istenítek egy szaros kavicsot??? :D Mindegy, a hétvégén úgy is kemények leszünk

Train hard, like a champion!

Ilyesmi formában ültem be a kocsiba szombat délután, hogy Szombathelyre utazzunk, az idei első Magyar Kupa fordulóra. Elég jó formában éreztem és érzem most is magam, egyedül az állóképességtől féltem egy kicsit, mert mostanában nem nagyon másztam se a köröket, sem kötéllel. De mellettem állt az, hogy egy héttel ezelőtt igen jól ment Kő-árokban is. Egyszóval a legjobbakban reménykedtem. Az odafele út nagyon hosszúra sikeredett, valahogy nem tetszik nekem a másfél óra egy cipőboltban, nem is értem, hogy miért.
Szombat este ismerőseinknél (Csiráéknál, aki ismeri) aludtunk. Az óraátállítás nem esett jól. Egy órával kevesebbet tudtam csak aludni, de legalább annak örültem, hogy nem otthonról indultunk aznap reggel, mert akkor még korábban kelhettem volna. Kissé fáradtan, de kényelmesen odaértünk. Most nem fogom részletezni, hogy milyen utak voltak, mert aki nem volt ott, az úgy sem tudja elképzelni, tehát tök fölösleges. Általánosságban viszont: összesen 12 darab volt, nehézségük a 6c-7b+ között mozoghattak, illetve volt egy út, aminek a végén volt egy lehetetlen kunszt, a topra kellet a plafonban ugrani, amire esélye sem volt senkinek. 5-6 rövidebb, kisebb (de még nem a kellemetlen kategória) fogásos, egyensúlyozgatós, 1-2 könnyebb, "easy pocket", a maradék pedig nagyobb fogásokon ment, ha állóképességed volt, nagyrészt ezeket is tudtad abszolválni. Ezért szeretem a szombathelyi versenyt, mert azon kevés alkalom közé tartozik, ahol normális fogásokon tudsz mászni, és normális hosszúságút is.
Versenytársak szempontjából Szegedről Joskóék (Jocó+Tuskó egybeolvadva) jöttek el, Veszprémből Molnár Gergő, Torma Árpi, Pestről Papír, a helyieket pedig Abonyi Karesz képviseltette. Legalábbis Őket emelném ki első sorban, az esélyeseket a végső győzelemre. De valahogy mindenki hibázott. Én egy útban taktikai hibát vétettem (inkább nem is részletezném), Papír túl sokat várt, a végére pedig minden besűrűsödött, és túl elfáradt, Karesz túl lassan haladt az utakon. Végül nekem sikerült...

Azt kell, hogy mondjam, igen kemény volt a mezőny, örülök ennek a győzelemnek, remélem ez csak egy jó kezdete.
Végül gyorsban is elindultam, sikerült a többieknek rábeszélni, és be kell hogy valljam, nem bántam meg. Jó érzés egy kicsit stresszelni, felpörgetni magad. A jameken nagyon már nem izgul az ember. A gyorsaságin még megteheti. Végül Árpi ejt ki a legjobb 4 közé jutásért. Pók eszméletlen jó időket fut, de a döntőben Árpinak sikerül 4,79 mp alatt feljutnia az egyik falon! Így Ő a győztes. Gergőnek mumusává válik lassan a szombathelyi gyorsmászás, most is ront, így csak harmadik lesz. Végül Póknak a veterán kategóriában sem sikerül győznie, most nagyokat ront, így Apa is behúz egy első helyet a nehézségije mellé. Vezsprémi szempontból szerintem egy igen jó versenyt zártunk, bár a Meteorát úgy sem lehet beérni, és nem azért, mert ott vannak a legerősebb mászók, hanem mert egyszerűen a versenymászók 80%-a oda igazol le. Szívem szerint kettéosztanám Őket egy Meteora Helyi (Szeged+Zsombó) és egy Meteora Vidéki csapatra, de mindegy is, kit érdekelnek a pontok...