Blitzkrieg Bop

Szóval ott kezdődött az egész, hogy motivált voltam valamilyen gránit projektre, megpróbáltam Pistikét is felmotiválni. A Sharp line nem jó neki a válla miatt, azt mondta, a Rücsökmátrixot viszont nyomná.
2015.02.08.
 Oké, elterveztük, hogy vasárnap kimegyünk akkor Pákozdra próbálni. Balázs és Geri is motivált volt, ám az idő teljesen megment, mikor fél nyolcra beérek a veszprémi pályaudvarra, elkezd esni a hó, majd üvöltve fújni a szél. Gyorsan módosítottuk a tervet, akkor legyen Ördög-árok!
 Négyen, benn az árokban, csapatás, üvöltés, projók halmaza, szákrá, szívá! Azonnal tudtam, hogy mit fogok ma próbálni. Három mozdulat, teljesen tiszta, semmilyen lekötéssel, ülőstart és baszakodás nélkül, teljesen maxerő, nem más ez, mint a Blitzkrieg Bop! A beszállód jobb kéznek egy kétujjas rejbis lyuk, balnak pedig egy oldalsós. Onnan kell feltenned a bal lábad, és onnan bal kézzel kell tovább menni egy nagyon kicsi leosztott peremre. Tulajdonképpen csak a mutató és középsőujjak tartanak fenn, meg a hüvelykkel csíptetsz egy minimál bütyköt. Nah, ezt csak Aznap találtam meg, addig máshogy próbáltam. A gyűrűs és kisujj pedig egy lejtős reibungon van, na ez nem tart kb semmit. De!...felhozod a jobblábad, majd jobbkézzel nagyon precízen rámész egy lejtős peremre. Itt kell nagyon figyelni, mert nagyon könnyen eljöhet a láb a jobbkezes fogás megtartása után, viszont csak karból szinte lehetetlen megtartani magadat. Itt estem ki a legtöbbször, úgy 25-30-szor is (!). De ha ez megvan, akkor a bal lábadat nagyon lassan felhozod, fogakat összeszorít, és egy dyno a toppra. Furcsa, hogy addig teljesen statikba kell lenned, nagyon lassan mozogni, minden mozdulat hatalmas precizitást igényel, onnan viszont el kell küldeni egy bazi nagyot. A topra nyúlásból is 4x estem ki, ebből 3x rajta volt három ujjam, majdnem megvolt. De ne menjünk Ennyire előre.
Szóval, Bakonyoszlop, parkoló, szél, hófúvás, bemenet. A temetőtől az erdő széléig nagyon durvák a körülmények, az árokban viszont szerencsére nem fúj a szél. Cserébe elkezd esni szakadni a hó. Nem zavar annyira, nincsenek elvárásaim, mászni szeretném, amit "kiszemeltem", ha nem megy, hát akkor nem.
Szóval egyből a Blitzkrieg-tömbhöz vesszük az irányt, majd egy kis kaja után melegítés a program. Kezdek hozzászokni a hely kőzetéhez, rá kell szerintem egy kicsit alakulni az ujjaknak, nem éppen a legbőrbarátabb.
Egy jó bemelegítés után egyből rá is megyünk a projektre Balázssal.
2 etapot nyomtam rajta, mindegyik kb 1,5-2 órás volt, úgy nyomtam, hogy 3 próba majd 5 perc pihenő. Az elején, mikor memorizáltam a mozdulatokat, nyilván ez kicsit sűrűbb volt, de a hideg kicsit visszatartott. Balázzsal felváltva verettük a jobbnál jobb próbákat, Pisti eközben bele-belemozgott egy új projektbe a falon, az is jól néz ki.
Végül a 3 óra próbálgatás hozta meg a sikert, és tán a zöld tea is segített egy kicsit. Én másban aznap nem nagyon egyáltalán nem mozogtam már, otthon húzódzkodtam még 100-at, levezetésnek. Balázs nagyon közel került a sikerhez, szintén többször esett le a topról,de végül a balos perem két ujján is felhasította a bőrt. Sebaj, legközelebb mindenképp! Pistike belemozgott a 'Mé nem hoztá pálinkát' függőleges projektbe (~7C+-8A+), de azt mondta, inkább meghagyja a következő generációnak. Gergő megnyomta a Frank 7A+/B-t, és a Down by the riverside directet is 7A+.
Jó nap volt ez a Bakonyban ismét, továbbiakban még adós vagyok egy Ezüst-hegy beszámolóval, onnantól meg egy kicsit szerintem meg fog változni ez a blogolás dolog...De arról majd később :)

Fagyott répa

Szombaton kőkemény edzős nap volt, végeztem a januári pullup challenge-dzsel, futottam 10 km-t, másztam, campusoztam, front levereztem. Érthetően fáradt voltam, sokat akartam aludni, volt időm is.
10-kor kelek, telefonom jelez, üzenetem van. Megnézem: István Ágh, téma persze mászás, egy vasárnapi Bakony. Őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy ilyen eső/olvadó hó combo után mi ma sziklán fogjuk tolni, így kicsit váratlanul ért az üzenet. De volt motiváció, és a felhozatal is jónak érkezett, Patkány, Bálint és Tomika leverettek Pestről, hogy másszák a helyi bouldereket, ezt nem hagyhattam ki. A buszközlekedés persze -lévén vasárnap- megint tökéletesen elb*szott, így apát kellett megkérnem , hogy vigyen be Veszprémbe, szerencsére rendes volt, köszi.
Valamivel 11 előtt találka Pistivel, majd irány a "paradicsom"! Az volt tervben, hogy először az új helyre megyünk ki, amit Pistike fedezett fel pár hete, majd ha ott végeztünk, Cuha/Dudar/Ördög-árok közül valamelyik.
Így vezetett utunk először a cseszneki szerpentinhez. Bevártuk a piros Peageutot is, majd feltrekkeltünk a nem kicsi hóban a nem kicsi lejtőn a nem túl nagy sziklákhoz. Félreértés ne essék, a kis szikla nem egyenlő a kis potenciállal. És amúgy is, ha Magyarországon csak ez van, akkor ezt kell szeretni, no, meg kihasználni. Szóval Pisti jár eddig egyedüliként, egy travit mászott ő is csak, így még előttünk volt a lehetőségek tárháza. Sajna a szikla tetejéről potyogott lefelé a hó, gyakran a nyakunkba, így nem volt túl élvezhető a szivacson toporgás, meg talán egy kicsit sokan is voltunk, így öten. Szegény Bálint, alig tudott próbálkozni. Pistike traviját mindannyian megmásztunk, végül 7A+-nak fokoztuk be, és -mint később kiderült- a korábbi, Kötelező haladási irány meg is maradt. Patesz még hozzátett balról egy méternyi veretést, egybekötötte, Tomi elsőnek megmászta, majd előbbi hamar meg is ismételte. Elméletileg egy jó 7B+, máris van valami nehéz, ez jó. Én egy vállas-reibungos darabnak állok neki, küzdök vele rendesen, majd még megint egy 5-6 próba az, hogy egy lépéskitörés után megmásszam ismét. Elég keménynek érzem, lehet, hogy megvan 7B+ is, de eléggé a stílumba ütközőnek éreztem, így egy kemény 7B-t, és a Frozen carrot nevet kapja utólag.

Egyetlen kép a napról. Frozen carrot, Izer Bálint, böse Augen...

Méghozzá azért ezt, mert aznap tanúbizonyságot nyert, hogy egy fagyott répa a kocsiban erőt adhat egyes kemény pesti arcoknak egy egész napos veretés után egy 2 órás sessionre Patkány boulderfalán található gigászi gránitreibungokon. Ez mindenképp tiszteletre méltó, én már lehet, hogy csak visítoztam volna ott. De ne menjünk ennyire előre...
Miután "meguntuk" az itteni csapatást, új célok felé néztünk. Három lehetőség volt adott: Cuha, Ördög, vagy Dudar. Utóbbi mellett döntöttünk, az tűnt a leglogikusabbnak a felsorolt szempontok alapján.
Szóval kocsiba be, parkolóásás Dudaron, majd megment hosszúnak tűnő séta a közel levő sziklákhoz a térdig érő hó miatt.  A boulderek 80 százaléka vizes, amit feltétlen próbáltam volna (Biutiful, Hüvelyk Matyi) azok mindegyike.
Kis pillegés után Tomika lép először a tettek mezejére, flash küldi a 'határkéne' 7A+-t, majd second go a tőle jobbra levő projekt állóstartját, ~7B-ért. Kicsit könnyebnek mondja, lehet hogy igaza van, nem tudom. Az biztos, hogy másztam már könnyebb 7B-t, de jóval nehezebbet is...
Hamarosan én is követem őt, a határkénén pedig Bálint és Patkány is "babért arat". Nekifeszülnek még az ülőnek is, de az más tészta, ott a fb szám előtt nem hetes lesz, az nagyon valószínű. Tomi sem buzi, megmássza pár próbából Zsigmond Árpi 7B-jét, "Nem vagyok buzi!!!". Pisti a második mozdulatot kétszer is beadja csak karból, T is majdnem. Patkány felfedez egy új lehetőséget, nagyon már más nem történik.
Zsír nap volt szerintem,  jó volt végre az igazi motiváltságot látni a társak szemében, kinn, hóban-fagyban, de akkor is!
Ma pihenőnap van (most futottam, este felülés+front lever, nyújtás), megyek is tanulni. Na csáááá! :)