Tavalyi adósság

Egész régi, majdnem egy éves adósság ez. Videó, a Fenevad 8b megmászásomról. A megmászáshoz tartozó, régebbi bejegyzés ITT található...
A videó pedig itt van:

Egy jó évkezdés sosem rossz...

Történt egy s más a héten. Voltak örömteli hírek, éjszakába nyúló beszélgetések, jó nagy kajálások (persze csak egészségesen), kemény edzések.
A szombati napot az edzésnek szerettem volna szentelni. Sajnos ez nem jött be teljesen. Húgomnak van 19-én névnapja, ezt megünnepelendő délután elmentünk moziba, majd még cukrászdázni is, így az aznapi mászás bukott. De ne haladjunk ennyire előre.
Szeretném jól megírni ezt a bejegyzést, az elmúlt egypárat visszaolvasva nem leltem bennük túl sok örömöt. Mondhatni szarok lettek. Nem koncentráltam nagyon rá a feladatra. Például még nem is írtam az idei tervekről, igaz, hogy nem is írnék sokat. Sok van, de nem olyan konkrétok.
Szombat reggel. Emlékszem, egy éve teljesen transzban voltunk az osztálytársaimmal, ez volt az a nagy nap, a felvételi. Most egy év elment, mi már szerepeltünk, a fiatalabbak következnek. Volt egy évünk, egy napunk, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Hogy megírjuk a nagy felvételit úgy, hogy bekerüljünk oda, ahova szeretnénk, ki-ki hova, gimnázium, szakközép, az elvárások magasak, a mezőny pedig egyre csak erősebb. Őrült egy hajsza ez, pláne az, hogy az egész egyetlen egy napra redukálódik, amikor nincs semmi segítséged, csak az, ami a fejedben van. Aznap kell kihoznod a maximumot magadból, ha nem megy, hát nem. Durva belegondolni, de tulajdonképpen ez a nap határoz meg nagyon sok mindent a jövődben. Azt mondják, mindegy, hova kerülsz be, jó lesz ott neked. Miért? Törekedj a maxra, adj ki minden lehetségeset magadból, légy a legjobb. Én legalábbis így gondolkozom. Tavaly (pont úgy, ahogy idén is, és már nagyon rég óta) a Lovassy gimi volt a legjobb a vidéki iskolák közül. Pestre még nem akartam felmenni, ráér pár év múlva is, úgyis ott fogok kikötni valószínűleg.Pláne ha folytatni szeretném a mászást. Magyarországon ezt az egyet találom lehetségesnek. Az országban szinte sehol máshol nem tudnék rendes körülmények közt edzeni (és persze ebben a sziklák is benne vannak, ergo, Szeged kizárva, pedig a zsombói "gombákon" lehet ám mászni). ,,Pest egy külön ország". Szóval adott volt a Lovassy, az akkori 5. az országos ranglistán. Oda akartam menni. Sikerült, de nem tudom, mi lett volna, ha nem. Nyilván folytatódna az élet, de sokkal másabb lenne. Furcsa ebbe belegondolni...
Még egyszer: szombat reggel, 9-nél tovább alszok, reggelizem. Müzlit eszek, semmi extra, lightba tolom. 10 óra nulla perckor a sok ideges kis tinilányra gondolok, akik most ott ülnek benn remegő térdekkel egy teremben, megkapják a lefordított felvételi füzeteket. Ütött az órájuk. Én meg csak itthon ülök, és mosolygok rajtuk. Mintha nem is rajtuk mosolyognék, talán magamon. Az egy évvel fiatalabb énemen. De nem hagyom elkalandozni az elmém, most más dolgok érdekelnek. Pillanatnyilag, és amúgy is.
Szorosra kötöm a cipőfűzőm. Hideg van, de süt a nap. A motivációm az egekbe szökött. Én a motivációmból élek. Abból edzek, muszájként gondolok rá, és ez is motivál. Félreértés ne essék, a muszáj nem az, hogy ez most meg kell csinálni, de szar lesz. Sajnos sokan így gondolnak a dolgokra, ha azt hallják: muszáj. Én úgy, hogy ezen úgysem lehet változtatni, ezért elfogadom, és létem elemeként tekintek rá.
Szóval motivált vagyok, úgyhogy realizálom a célom, majd elindulok, és mélyen beszippantom a friss téli levegőt. A lehető legjobban élvezem ezt a futást, fáj, szúr, ég, de akkor is, élvezem. Elvonatkoztatok a fizikai érzésektől. Megigéz a táj, hihetetlen, milyen szép is ez a Bakony. Madarak csiripelnek, zene füleimnek, képtelen lennék most zenét hallgatni. Úgy, mint ahogy bármikor máskor sem, amikor a természetben vagyok. Ez a minimál ,,tisztelet" megteremt egy kis kölcsönös hangulatot. Tisztelem, ezért élvezhetem Őt.
Végül 8,16 km-t futok 45 perc alatt, kevés szinttel. Eddigi legjobban, poénul hangzik, de én nem vagyok nagy futó, legalábbis eddig nem. Idén többet fogok futni is, csak mert jó! Tudom, hogy sokat fog ez még jelenteni, sok nyolcassal kezdődő utat, ha most nekiállok futni keményebben. De ebben nem is ez motivál. Valószínűleg kevésbé eldurranva fogok érkezni mondjuk a Deadline-ban a boulder betéthez, vagy mondjuk nem lesz annyira savas az alkarom a Zedben a bástyán, de ezek csak apróságok. Futni most azért futok, mert jó, tetszik és szeretem. Nem is akarok rá a sportmászó edzéseim részeként tekinteni. Talán csak annyiban, hogy több motivációt adjon hozzá. Más mozgásforma, másban is fejlődés. Ez még nagyobb lendületet adhat.
Ennek a blognak az írásával is így vagyok. Mondjuk egy tripet ha "leírok", muszáj, hogy ismét végiggondoljam a történteket, ennek következtében újra átélem a jó élményeket, és ez löketet ad.
Nyújtok, majd zuhanyzok. Húzódzkodom egy húsz percet, csak rúdon, 150-et. Megint nyújtok, felfrissít, edzés után nincs is jobb dolog, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Megnézem az előrejelzést, szar időt ír vasárnapra, de nincs bennem a parafaktor, nem igazán tud érdekelni, érzem az erőt, és egyszer legyenek szárazak a dolgok, semmit nem hagyok megmászatlanul. Most őszintén nem vonz ez a projektelés dolog (legalábbis boulderek tekintetében), egyszerűen oda akarok állni egy boulder beszállójához, ami tetszik, és azt meg is akarom mászni. ,,Mindent megmászok, ami szép". Mindent megmászok, ami tetszik.
Felhívom Gergőt: akkor még játszik a holnap? -Persze-hangzik a válasz. 8:40-kor találkozunk Veszprémben, majd Ördög-árokig meg sem állunk. Gyönyörű az árok, kopaszak a fák, a levelek barnák, a patak folyik, a dombok nagyok. Blitzkrieg szektorába megyünk. Rövid melegítés után nyomom a Hansi ohne Bankerl 7C kunsztját, ismerkedünk, masszírozom, hátha jobb lesz. Béták tömkelege pattan ki a fejemből, majd egynél megakadok. Ez jóó lesz, Páti!
Élesítem a kamerát, pucolok egyet a fogásokon. Érzem azt a flesst, amit a pesti arcok "mokkó motivációnak" neveznek, és valami Tarkas Famás a szentje ennek a dolognak. Biztos kemény lehet a srác, így hát megnézem, mit ad, ha én is átérzem ezt a dolgot. Ránézek Gergőre, elvigyorodom. Mondom neki, ez meglesz most. Elsőra?-kérdez vissza. Mondom, persze, hisz megvannak a mozdulatok, és eldönöttem. Eldöntöttem fejben, hogy beszállok, és végigmegyek rajta, a topig meg sem állok. Nem lehet más tényező. Ki is zárom, hogy van más lehetőség. Így is lesz, szorítok, végigmegyek, megszikkadok, megmászok. Ilyen egyszerű ez a sport, ha meg van a kellő befektetett munka, onnantól már nem kell semmi más, csak hit. Ha elhiszed, biztos meglesz.
Így hát beereszkedem, ás megpucolom a projektemet, a Blitzkrieg Bop 7C+ microfogásait. Nem várok tőle sokat ma, mégis jobban sül el, mint ahogy vártam. Beszállok, megcsinálom az első mozdulatot, majd a másodikat is. Többször is, boldog vagyok. Fájdalmas fogások, de élvezetes mászás. Nem feszülök rá túlságosan, csak addig, amíg élvezem a próbálgatását. Nem akarom ezt a bouldert kényszeredetten mászni. Nem akarom taknyolni, projektelni, csak találkozni vele, amikor épp kedvem tartja, és egyszer felmászni rá. Idén remélem, erre is lesz alkalom. Ma a háromból két mozdulatot csináltam meg, az utolsó még nem volt meg egyben, de az már a megmászást fogja jelenteni.
Téli Berek direkt 7B megy mint az ágyba szarás. Nagyon bejön most ez a reibungos téma, ezen látszik meg most igazán, hogy nem nagyon fingerboardozok, inkább a systemet részesítem előnyben. Testerő plusz, ujjerő stagnál egy helyen. De érzem a fejlődést, és majd ha megvolt az alapozás, majd tavasszal ismét rátérhetünk a témára, hogy 8mm perem, repeaters, maximal hanging, stb.
Átsétálva a Lowrider tömbjéhez száraz boulderek fogadnak. Motiváló, ám nem sok minden történik. Egyszerűen csorba esik a bicskámon, elfáradtam, vagy nem is tudom, mi van velem. Nagy utazás kemény 7C-ért, végül 3 részletben összerakom a 27 mozdulatát, de egyben esélyem sincs. Állóképességem most nem elég ehhez, egyértelműen elvesztettem vele szemben most a csatát, de nem keserű a szám íze, számítottam rá, hogy ez lesz. Majd talán tavasszal.
Nem akarom nézni a fokozatot, a Félelem bére brutál highball (eddig ismételetlen?) 7A-nak esek neki egy beereszkedéses tisztogatás után. Tetszik az út, de nem erőltetem. Ez is marad legközelebbre. Még a végén mászok egy Call of Chtulhut, de nem akarok most fájásokig menni, leszabályoz a bőrfájdalom. Számomra vége van a napnak, gyönyörködöm a tájban a kocsihoz visszamenet közben.
Tetszik az árok, most valahogy különösebb volt. Mindig más arcát mutatja a völgy, pofonokat, meglepetéseket tartogat még ez a kis bakonyi boulderparadicsom, ahol idén biztos nagyon sok időt fogok eltölteni még.
Holnap hétfő lesz, de holnap különleges hétfő lesz. Szünetem lesz, nem kell suliba mennem. Mindenképp el fogok menni futni, és tovább motiválom magam, mert a motiváció jó!
Asszem megőrültem... :)

2014 - Egy év-Egy bejegyzésben

Hűha. Nem is lesz könnyű (és pláne nem rövid) feladat, papírra vetni az összes idei teljesítményt, élményt, tapasztalatot.
Azt gondolom, rengeteg inger ért 2014-ben, így kezdésnek azt mondanám, nagyon jó egy év volt. Nem minden területen sikerült kihozni belőle a maximumot (szikla nehézségi), de a többi részével mászás tekintetében teljesen elégedett vagyok. Talán amit az idei évben amiben leginkább fejlődtem,  az az edzés. Rengeteg új dolgot tapasztaltam, majd később alkalmaztam az edzéseimben, amelyek ennek következtében hatékonyabbak, sokszínűbbek, élvezhetőbbek, és eredményekben gazdagabbak lettek. Azt mondom, hogy fejlődtem benne, sokkal jobb volt az edzésprogramom, mint 2013-ban, de még közel sem tökéletes. Idén még inkább erre fogok törekedni, még csak két napja van kétezer tizenöt, mikor itt tartok a bejegyzésben, de érzem, idén sokkal jobb lesz ez az egész edzés dolog. Bevezettem, hogy minden excel-táblába írok, így sokkal több mindent be lehet tartani, jobb mintha fejben tartanád az egészet. A csokoládét teljes mértékben kivettem az étrendből, (még nem nagy szenvedés,de szerintem később sem lesz az, és elvileg csak az első 21 nap rossz, utána teljes mértékben nem fogod kívánni ezen "drogot"), viszont bevezettem a rendszeres futást (ugyanis eddig nem nagyon űztem ezen tevékenységet) és a kötelező napi nyújtást (nagyon fontos!). Arról majd a nagy értékelés után fogok írni, hogy az új edzésmódszerektől mit is várok el. Szóval hadd szóljon az évi összesítés:
Egész jól indult az év, pár nappal szilveszter után Remete-barlangban kezdtük a sziklázást, a Kávéfőző 8A-t próbálgattuk Pistikével, egész jól ment, elszántak voltunk, hogy majd nyomjuk ezt, meg minden...azóta sem voltunk a barlangban, nem mondanám, hogy nem lett volna jó próbálgatni, meg hogy annyira nem bánom, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, hiszen rengeteg más van ezen kívül még.
A január egész jóra sikeredett, a hó végén a Merkenstein-i trippen sikerült behúzni az év első 7C-jét, Tezla SD. Nem volt kielégítő, mást akartam akkor (konkrétabban a Kung Fu Beta-t), és éreztem, hogy a Tezla nagyon a fokozat alja, kis csalódottság volt a szám ízében, majdnem decemberig a boulderek tekintetében, ugyanis voltak 7C-k (a Tezlán kívül még kettő) de nem nagyon éreztem azt, hogy "vastag" 7C-k lennének, potyákat meg nem akartam.
Még a hónap végén sikerült megnyitnom első 7B+-omat, a Black Mambát a Betekints-völgyben, melynek azóta két ismétlése van (Pisti, Bálint), majd két hétre rá egy napos délutáni session alkalmával az Iron Maiden 7B+-t is sikerült abszolválnom Szentbékállán, amit egész keménynek éreztem.
Volt még pár Betekintses mászás, aminek következtében Surprise 7B+ meglepő volt, viszont nem azért mert hamar sikerült, hanem mert nagyon nehéznek bizonyult (azt hittem hogy 7C).
Március 6-án, egy csütörtöki napon találtuk jónak ellátogatni Izerék szent helyére, a konglomerátumos Babás szerkövekre. Én nagyon élveztem a túrát, a kőzet minősége eszméletlen volt, az, hogy nagy kerek kavicsokat fogsz, tök poén. Aznap ment meg a P.O.T.E 7C. Ezt kicsit bővebben is kifejteném, hogy a név után miért 7C-t írok, és nem rakok mögé egy plusz jelet is. Történt ugyanis, hogy az első és második megmászó (Izer Bálint és Zsigmond Árpi) teljesen más lépésbétával nyomták mint mi. A traverzről tudni kell, hogy a végén a kulcsmozdulat egy dyno, amit nagyrészt a bal láb rúgásának lendületével tudsz abszolválni. Messze balra van egy nagy kavics a bal lábadnak, na ezt lépték Ájzerék. Először mi is úgy próbáltuk, de pár try után beláttam, hogy ez nekem teljesen lehetetlen, így egy nap alatt. Ezzel a megoldással bármiféle kérdőjel nélkül megadom a +-t, Bálinték annyiért mászták, amennyit mondtak is rá, ezt le kell szögeznünk. Ám mi, egy jó meglátás után a bal lábunkat jóval közelebb hoztuk egy alig észrevehető peremre, amiből sokkalta könnyebb az ugrás, a boulder lényegében kunsztja. Így történt, hogy mi ezt egy közepesen erős (de majdnem hogy könnyű) 7C-ért másztuk.
A
Jött a jó idő, és elkezdtünk kötéllel mászni. Ígéretesnek ígérkezett az egész, rögtön az első napon Kő-árokban If-direkt 7c+-ért, igaz, a megadirektje két nap alatt sem ment. Ez adott egy kis állót, így sikerült első helyen zárni az év első versenyét, Szombathelyen a nehézségi Magyar Kupát. De elkezdtünk Gerecsébe menni. Ennek eredményeként április 17-én megmásztam az első 8b-met, a Fenevadat, melynek videójával még mindig adós vagyok, de egyszer majd úgyis pótlom, addig meg várjatok csak :D. Nagy volt ekkortájt a motiváció. A május 1-i hosszú hétvégét kirándulással és mászással töltöttük.
Azt hiszem, valahol itt ment el a kedvem a kötelezéstől, valahol itt kezdődött el a több boulderezés éve, amit egyáltalán nem bánok, de idén azt hiszem, szeretnék minimum 50-50%-ot produkálni a két válfaj közt, de inkább a kötelezés felé hajlanék.
Emlékszem, előtte napokban elég demotivált voltam, aztán hirtelen megláttam a Gi-s verseny (Magyar Kupa) kiírását, és a hangulatos, lámpafényes döntő nagyon motivált. Viszont demotivált voltam ahhoz, hogy edzek rá. Szóval elmentünk 4 napra túrázni, ebből 3 napon sikerült mászni. Ördög-árok, Strázsa, majd Pázmánd. Első nap az árokban nagyon meleg volt, semmi érdemlegeset nem sikerült mászni, 7A+ volt a legnehezebb, másnap Strázsa-hegyen az Amnézia 8a felső része egész jól ment, ám az alsó kunsztra nem sok sanszot éreztem. Végül hazafelé jött Pázmándra egy patent nagy szél, így egész hideg volt. Kísértettek 7B+, egész nehéznek éreztem, örültem neki, hogy meglett, kis motivációt hozott a mászásomba. Ez azonban nem tartott sokáig. Még 4 hét volt a Margitszigeti versenyig, tudtam, hogy most kellene megnyomni az edzést, mert utána rohamléptekben jönnek a boulder fordulók, Kecskemét, Zsombó és a többiek. De betegeskedés, és egyéb programok hoztak rendszertelenséget az edzéseimbe, és azt éreztem, hogy azért nem megy jól, mert elfáradt a szervezetem. Idegesítő volt, hogy kerek 3 hétig egyetlen egy edzést sem tudtam élvezni (pedig abban a 3 hétben az kb 15 edzést jelent!), hullámvölgybe kerültem. A verseny előtt egy héttel sikerült visszalendülnöm, azon a héten másztam is egy 7C-t (La coste), és megment a Judojam is (7B-7C morpho - nekem nem volt olyan nehéz).
Szóval nagyon élveztem azt a versenyt, nagyon komoly szakmai háttere volt az egésznek, azt mondom, 2014-ben a Gi-s volt a "legversenyebb verseny". (Ugyanis Zsombó remek, de más a hangulata, a Gi-s hangulata jobban közelített szerintem egy Világ Kupához (!), Tabié pedig inkább olyan mint egy RocTrip, egy hatalmas jam, ahol mindenki találkozik, de ott inkább a mászásé a szerep, nem a versengésé). Elképesztő volt a mezőny, egészen megijedtem, amikor elolvastam az indulók neveit. Több mint 20 mászót sorolhatnék fel, akinek nagyon komoly eredmény van már a háta mögött...így nem is voltam csalódott, mikor az eredménylistán a 13. helyet foglalta el a nevem.
Június egy jó hónap volt, ha nem is annyira az eredményesség, de a chill hangulata mindenképp megvolt. Nagyon meleg volt abban a hónapban, sziklán mindenre csak 1-1 próbát dobtunk, nehezebb utakat nem is mertünk próbálgatni. 7b flash Höllentalból, 12. hely Kecskemétről, és egy jó 5. hely Zsombóról (ennek örültem is eléggé). Nem mellesleg elballagtam, és elkezdődött a szünet.
Elkezdtem veretni a napi 2 edzést, hogy mire Franciaországba megyünk, jó formába lendüljek, és Balázzsal többször is verettük Tardosbányán. Nem határon mászás, inkább a flash, és a mennyiség volt a lényeg. Napfekete direkt 7b flash, Sabotage 7c 2nd go, és pár laza megmászás. Sajnos a Magic Woodba kitérőt tevő kocsiba nem sikerült beférkőznöm, de így is 2 hét mászás várt. Bitangkemény 7A-kat másztunk, de a meleg így sem engedett nagyon határon mozogni,az Európa Kupán sem ment olyan jól, ami kár, nem volt eredményességet tekintve nagy trip az Argentiére. Ennek ellenére nagyon élveztem...
Olaszországban míg nyaraltunk, 2 hetet pihentem, majd 1 hetet másztunk Gerecsében, ahol visszatért valamicskét az erő. Két üléssel ment a Zed 8b/+, és 3. próbára a Szilfid 7c.
Ezután ismét visszalendültem az edzésbe, az év maradék részét felbontottam három részre: először közepes mennyiségű mászás és nagyon sok edzés erőállóképességre, majd nagyon sok mászás meg vegyes erősítések (persze abban is volt azért szisztéma), végül pedig nagy szerepet kaptak az edzésben a fingerboard és campusboard nevű kínzóeszközök :).
Ördög-árokban volt még egy keményebb csapatás (Der blonde Hans 7B+), utána pedig volt motiváció, de sajnos az időjárás nagyon nem adta ki ezt a mászás dolgot, úgyhogy gyakran csak szívás volt bemenni a terembe egy borús napon, mikor tudtam, hogy mára szikla volt megbeszélve, és esik az eső...
De, a versenyszezon meg ment tovább, és a formát illetően nem voltak kétségeim, október hónapban nagyon jól ment. Miskolcról nehézségi első hely, majd a Monkeyból 6., és Romániából egy első, a PBS-ről. A szünetben pedig a négy napos bécsi erdei vegyes tripről is elégedetten sikerült hazatérnem: 7B+, 3 7B (abból egy flash), 7A+ flash, utak tekintetében 7c second go, 7a+ flashek, 7c+ 3rd go, és uccsó nap 8a 3rd go. Mindezt 4 nap alatt, éreztem akkortájt a csít. Aztán kicsit alább maradt, még a Klébiben jól ment (1.), de aztán Balassagyarmatról "csak" a 4. helyet sikerült elhozni. Igaz, hogy beakadt a Cuha-völgyi projó, a Lord of the fjord 7C (FA), de az egy jó nap volt. Kicsit fájt az év vége felé a jobb középső és gyűrűs ujjam, így alábbhagytam az edzéssel, így sikerült kicsit kipihennem magam. Szerbia, Pannon Kupa, Újvidék, kicsit beteg is voltam még, de a 3. helyet sikerült hazahozni. A Padányi Kupán viszont egy héttel később sikerült egy jó nehézségi döntőt másznom, Farkas Tomival ugyanannyit tudtam nyomni (top mínusz, hatalmas küzdésekkel, a Papír által prezentál döntő úton). Még pihentem, és mikor megéreztem az erőt egy kedd reggeli napon, akkor mondam azt, hogy irány Békkálla! Jó volt, jobban sikerült, mint azt vártam, Noé bárkája 7C pár próbából és a Vidám vasárnap projektek is beakadtak szerencsére.
Itt derült ki, hogy megyünk mászni a két ünnep között. Petrohrad lett az úti cél, amit csak ajánlani tudok, tavasszal visszatérés? :D 2 7C-vel sikerült zárni az évet, ez megkoronázta az egészet, örültem is neki. Másfél hónap alatt 5 7C vagy annál nehezebb (abból 4db 8 napon belül!).
Összegzésnek nem akarom még tovább húzni a bejegyzést, így is sok már :), úgyhogy csak annyit mondok, hogy 2014 jó volt, de mindig lehet jobb. Úgyhogy 2015 legyen az!