Pisti hazajött a hihetetlen Zillertal tripről zsebeiben 5, azaz öt! 7C-vel. Balázs lekente a Szent Péter esernyője 7c+ első ismétlését. A tarvisioi verseny után hullámvölgybe kerültem...
Ezen változtatni is akartam, a hétvégén mindenképp tolni akartam valami sziklát. Egyszerűen pár napig képtelen voltam bemenni bármiféle terembe, így egy kicsit pihentem. Eredetileg négy nap kihagyását terveztem, majd vasárnap egy sziklázással való visszatérést. Nem lett belőle annyi, Pistike motivált volt, pénteken (is) ki szeretett volna nézni AZ árokba. Befejeztem a sulit, majd a lehető leggyorsabban el is rongyoltunk Csesznek felé. Beséta az erdőbe, a levelek a talajon vizesek, de a fal természetesen száraz. Kottás szelünk van, tartanak a fogások, nem lehet panaszkodni. Nem igazán voltam előrelátó, nem volt elég köztesünk ahhoz, hogy a Szent Péter esernyője 7c+ út legtetejében is legyenek. Valahogy aztán kilogisztikáztuk, hogy mi legyen, ha van egy jó éles próbám, és túljutok a nehezén, legyen elég vasam. Nem feszültem rá, ezért nem is dobtam rá éles próbát. Háromszor mozogtam végig a nehéz részét (~15 méter). Pisti mozgott a projektjében, ami egy If változat lesz, egész logikus, és nem is a direkten megy végig, hanem az eredeti If-en. Igazi csemege lesz majd, annyi szent. Még ott, kinn az árokban lebeszéltük, hogy másnapra szervezünk egy nagyobb csapatot, és megint kijövünk. Így pénteken már nem volt nagyobb feszengés, nyugodtság, fless, chill. Azért nem nyomtuk trógerba, nem volt megmászásunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne ment volna rosszul. Párat dobtam a Mikrokozmosz beszállójára is, hogy szokjam. Az utolsó próbáim egész jók voltak, de akartam hagyni bőrt rá másnapra is, úgyhogy jegeltük a továbbiakban a témát. Sötétben mentünk vissza, a Padányiban épp elcsíptük az edzés végét, motiválóbeszélgetések, beszámolók, majd megvan az esti program is. Balázsékkal tovább nyomjuk a beszélgetést, ciderek, sztori, tervek, majd fél tíz körül haza. Sokat alszom, későn kelek, van időm, a 11:48-as busszal megyek be. Balázs, majd az utolsó pillanatban Gergő is becsatlakozik a csapatba, végül fél egy körül meg is indulunk.
Mire kiérünk, már mások is másznak a falakon, kicsit meg is ijedünk a parkolóban a három kocsi láttán, másznak mások is itt? "De hisz ez a mi partunk, itt mi szörfözünk!"
Szóval a viccet félretéve, a fehérvári crew csapatja a falakat, illetve további lelkes kezdők ostromolnak valami hatosokat, szerintem valahonnan a Felvidékről jöhettek, vagy nemtom...Beke Barni, Gabó, Vajóczki Gabi nyomják a Vágási Feri 7b+/c-t, a nap végére akad is kötél a standba. Mi bemelegítünk valami 6c+ környéki úton, közös a vége az 'esernyővel. Elsőre kifog rajtam a reibungtábla, de rossz irányból mentem először bele, a jó bétával azért megy.
Bepakolok a mai projektbe, aztán lejövök pihenni. Nagyon szép út, de ma mindenképpen meg akartam mászni, mert mást is akarok még nyomni. Az első próbámon egy kicsit el vagyok fagyva, a harmadik akasztás megint nem adja ki, rohadt nagy szopás abból a pozícióból akasztani. A második próbámon is szenvedek vele, de addigra már bemelegedtek az ujjaim, úgyhogy a következő mozdulat is ment már. Ott vagyok a kunsztban, a nulla lépéseken kell tangózni, majd a végén 'ráesni' egy nagyobb fogásra. Atom jó boulder benne, a kedvenc mozdulatom az egészben. Nem a legsimábban, de most átmegy a kunszt, jön egy pihentető 5 méter, egy 2 mozdulatos 6C körüli boulder, kimászás, no hand, majd a táblamászás. Izgulok, nem akarok kiesni belőle, így nem is tökéletes minden mozdulat, tán még kicsit remegek is, ami a nagyon kis lépéseken nem túl előnyös, érzem, hogy akár ki is eshettem volna innen. De végül is megvan egyben, harmadik megmászás, második ismétlése volt ez az útnak kérem szépen, nem kevesebb, mint 6 nappal a "halálbrigád" után, Szent Péter esernyője. Fokozatot nem nagyon akarok mondani rá, de az beszéltük, hogy vagy egy kemény 7c+, vagy egy olcsó 8a. Úgyhogy legyen helyes a slashgrade, azaz 7c+/8a. Pistike motiváltba nyomja a projóra a próbákat, Balázs, Gergő is mozognak. Ágh Úrnak van egy nagyon jó próbája, Gabóék csak hümmögnek, mi is, mit tud ez a magyar srác, amit mi nem. Elmennek a többiek. Pisti dob mégegyet. Elmegyek próbálgatni a Mikro-t. Visszafelé jövök, és annyit látok, hogy Pistike ül a földön, hatalmas a csend, és a vállát fogja. Azt mondja, most valami elszállt. Nagyon sajnálatos ami történt, később kiderül, hogy egyszerűen leszakadt a bicepsze. Az orvosok szerint egy hónap kihagyás...Egy jó pihenő, utána úgyis megint le fogsz nyomni minket, ne izgulj Pista! A bicód így most meg sokkal csajozósabb lett, úgyhogy csak optimistán! Meglesz az a 8B még, megéri a munkát, szerintem ez kétségtelen :).
Szóval Gergő nagy szenvedések közepette kiszerel az utakból, szegénynek volt vele munkája rendesen. Én aznap átmozogtam a Mikrokozmoszt, a beszállójához most már egész reális közelségbe kerültem. Teljesen megigézett most engem ez az út, idén mindenképp le akarom veretni, de a legjobb lenne még most a nyári nagy melegek előtt. A fokozatát megkérdőjelezhetetlenül 8b+-nak érzem, ezen senki nem tud változtatni, igaz, a fokozata nem is nagyon érdekel most, csak az, hogy felmenjek rajta. Majdnem 6 évvel az első megmászás után, ez már majdnem oldschool. Jobban a magaménak is érzem ezt, mint mondjuk egy slágerutat valahol, bárhol. Nem baj, hogy rövid, hogy nagyon kicsik a fogások, olyan technikát és erőt igényel, hogy az valami hihetetlen. Valami hihetetlen titokzatosság ez, misztikum. Vonz, nincs mit tenni...Úgyhogy a következő alkalom már le is beszélve, kezdődjön a harc! Hamarosan folytatás...
 |
| Kérdéseinkre a válasz, érdemes átböngészni... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése