2014. április 19., szombat

A fenevad-történet

Már 7-8 éves koromban is a Kis-Gerecsei edzőtáborokban, illetve a többi alkalmakkor is nagyon szemeztem az Esőfallal, de akkor még semmi esélyem sem volt bármit is mászni ott. 9 éves koromig koptattam a 23 karátos 6a+ és a Vörös sarok 6a utakat plusz a 23 karátos udvarban található UIAA 6-7-es utakat, mígnem beérett az akkori heti 3 edzéses munka: az Illúzió-falon kezdtem el tolatni a 7- 8- -os repedéseket. 




Há'de nem megy ez!

10 éves koromban nagy meglepetés ért: az akkor még számomra lehetetlennek hitt Küklopsz 7b utat sikerült 7-8 nap alatt abszolválnom. Ezt tekintem a legelső komolyabb mászásomnak, a ,,mászókarrierem" beindulásának. Ez volt 2010-ben.
Most már jöhettek a komolyabb dolgok. Legalábbis azt hittem. Mindenesetre nem sokkal maradtam le, egy évvel később megmásztam a Karate 7a, a Portland, Dorset 7a+ és a Harangozó Teréz extázisa 7a+ uatakat, mindet RP stílusban, ami azért nagy szó, mert ekkoriban még azért paráztam az esésektől, és a Küklopszot is csak Toprope másztam meg még akkoriban.
Az első megmászásra tervezett próba
2012-ben sikerült a limitátlépés, két 7b+-t is másztam, egyet a híres Frankenjurában, egyet pedig Čretán (SLO). Ebben az évben Gerecsében a Feketetán 7b-re voltam nagyon ráfeszülve, amit, be kell hogy ismerjünk, nagyon nehéz, pláne úgy, hogy akkoriban még át sem értem a 'Péter alsó kunsztjának egyik mozdulatát sem.
A 2013-as Frankenjura trip hozta meg az első 8a édes ízét, sőt, sikerült egy 7b+-t OS-elnem is. Az év további részében sikerült továbblépnem, Gerecsében ráadásul: Lélekharang és Laura, mindkét út 8a+. A Lélekharang megmászása előtt egy nappal sikerült abszolválnom a Metavad 7c+ variánst, amely a Metamorfózison indul, és a Fenevad felső kunsztját kapod meg benne. Ekkor vált számomra nyilvánvalóvá: ez csak idő kérdése, és meg fogom tudni mászni a Fenevadat. Az állóképességem megvan, az alsó boulderhez kell ujjerőre erősödni...
Októberben mentünk ki először, ekkor próbáltam először az alsó részt. Komjáti Zoli fogott benne, köszönettel tartozom neki azért, mert végigmondta a tökéletes bétát, nélküle lehet, hogy még most is megmászás nélkül ülnék itthon, és várnék a következő alkalomra, hogy mondjuk rossz lépésbétával esélyem se legyen az ugrásra. Szóval kösz, Zoli!
Ezután azonban kímélhetetlenül vége lett számomra a köteles szezonnak, jött a boulderezés ideje. 5 db 7C bouldert sikerült letolnom áprilisig, amikor is Kő-árokba mentünk ki, ahol csak úgy, szezonnyitónak second go sikerült lenyomnom az If direkt 7c+-os utat. Két héttel rá nem sikerült semmit se megmásznom, de elérkezettnek véltük az időt, hogy visszamenjünk Gerecse bányájába. 2014.04.12-én háromszor mentem fel az úton, így az összes mozdulatot sikerült tökéletesítenem. Még egy élsesebb próbám is volt rá, de az se rájt túl sok sikerrel. Éreztem, hogy közeleg a megmászás, de még azt hittem, minimum két nap kell hozzá

5 nappal később...
Ismét Kis-Geri! 
04.17.- csütörtök - A bányában: Pistike, Balázs, Kocsis Ricsi, Dede Laci. Én. És a projektek....Fölmentem pár üléssel a Metavadon, hogy beszereljek a projektbe, plusz hogy memorizáljam a mozdulatokat. Ekkor már az alsó kunsztban a dynot olyan szinten sikerült begyakorolnom, hogy kb. 5/5-ször ment is, amit jó jelnek véltem. Az ugrástól toprope elindulok, most addig megyek, ameddig csak bírok! Így történt meg az, hogy az első nehéz mozdulatot+ az alatta lévő 5-6 mozdulatot levéve felsővel megmásztam az utat. Ezt nagyon jó előjelnek vettem, de nem gondoltam a következő próba előtt még semmiféle sikerre. Bekötöm magam, bal lábamon a megszokott Evolv Talon, a jobboson  a fatertól csórt La sportiva Miura (csak ebben tudtam meglépni az ugrásnál a kis bütyköt). A kötél másik végén Balázs biztosít, Pistike videóz a (Super)Sony(c) Xperia-ával, ami majdnem olyan jó képet ad, mint egy HD-s GOPro, Ricsi tizedmásodpercenként süti el a fotókat, hallom, ahogy kattog a gépe. 
facebook profilkép :D
Tisztára, mintha én lennék Chris Sharma, és mindenki kussban figyeli, hogy megmászom-e a legnehezebb utamat, vagy sem. Elugrok, nagyon rosszul fogom meg az érkezőt, de megtart. Bal kéz mellé. Levegőt felszív. Megvan a nagy párkány.... És elhiszem. Elhiszem, amit előtte gondoltam (persze tök naivan - gondolhattam akkor), hogy csak meg kell hogy legyen az alsó boulder, és akkor az enyém. Továbbindulok. Minden tart, a fönti kunszthoz érek. Ziázok egyet. Nem pihenek itt túl sokat, mert nekem nem nagyon fekszik ez a pozíció (ez a Sorvadásban majd tuti, hogy megbosszulja magát! :D). Jobb kéz fel a háromujjasra. Érzem a pukkanást. Ballal mellé a segítőre, huhh, ez egész jól megtart, igazítok a jobb kezemen. Nagy levegőt, és bele a repibe...Jesszusom, itt vagyok és megtart, meg tudom mászni!!! A jobb láb nagyon nehezen megy fel, a Viktor-reibung sem tart igazán, de most bátran küldöm el bal kézzel a top alatti repedésbe. És megtart. 10 év mászás után értem el a 10-es fokozatig. 10-10, erre csak most jöttem rá. Milyen jó. Csak az az egy baj, hogy jövőre még nem fogok 11-est mászni, (az a 9a), az meg végképp enm, hogy 2016-ban 9b+-t azaz 12-est.Bár ki tudja :D. 
Rikkantás a standban, majd leeresztés. Huhh, de jó. Gratulálnak a többiek, őszintén. 
Kösz srácok!
Fenevad - nyolc - bé. ( Fotó: Kocsis Richárd)
Úgy érzem, ez volt igazán az első komolyabb projektem, ami a határomon volt,  és persze ez volt az az út, aminek próbálását, taknyolását a legjobban élveztem. Mindenkinek szer felett ajánlom ezt a masterpiece-t, mert minden elfogultság nélkül, az ország egyik legszebb darabja ez. 
Videó hamarosan, attól függ, hogy Pistike felrakja-e a netre, vagy majd nekem adja át, és Én. A képeket Strommer László (azokat, amelyikeken piros pólóban vagyok) és Kocsis Richárd készítették.

4 megjegyzés: