Train hard, like a champion!

Ilyesmi formában ültem be a kocsiba szombat délután, hogy Szombathelyre utazzunk, az idei első Magyar Kupa fordulóra. Elég jó formában éreztem és érzem most is magam, egyedül az állóképességtől féltem egy kicsit, mert mostanában nem nagyon másztam se a köröket, sem kötéllel. De mellettem állt az, hogy egy héttel ezelőtt igen jól ment Kő-árokban is. Egyszóval a legjobbakban reménykedtem. Az odafele út nagyon hosszúra sikeredett, valahogy nem tetszik nekem a másfél óra egy cipőboltban, nem is értem, hogy miért.
Szombat este ismerőseinknél (Csiráéknál, aki ismeri) aludtunk. Az óraátállítás nem esett jól. Egy órával kevesebbet tudtam csak aludni, de legalább annak örültem, hogy nem otthonról indultunk aznap reggel, mert akkor még korábban kelhettem volna. Kissé fáradtan, de kényelmesen odaértünk. Most nem fogom részletezni, hogy milyen utak voltak, mert aki nem volt ott, az úgy sem tudja elképzelni, tehát tök fölösleges. Általánosságban viszont: összesen 12 darab volt, nehézségük a 6c-7b+ között mozoghattak, illetve volt egy út, aminek a végén volt egy lehetetlen kunszt, a topra kellet a plafonban ugrani, amire esélye sem volt senkinek. 5-6 rövidebb, kisebb (de még nem a kellemetlen kategória) fogásos, egyensúlyozgatós, 1-2 könnyebb, "easy pocket", a maradék pedig nagyobb fogásokon ment, ha állóképességed volt, nagyrészt ezeket is tudtad abszolválni. Ezért szeretem a szombathelyi versenyt, mert azon kevés alkalom közé tartozik, ahol normális fogásokon tudsz mászni, és normális hosszúságút is.
Versenytársak szempontjából Szegedről Joskóék (Jocó+Tuskó egybeolvadva) jöttek el, Veszprémből Molnár Gergő, Torma Árpi, Pestről Papír, a helyieket pedig Abonyi Karesz képviseltette. Legalábbis Őket emelném ki első sorban, az esélyeseket a végső győzelemre. De valahogy mindenki hibázott. Én egy útban taktikai hibát vétettem (inkább nem is részletezném), Papír túl sokat várt, a végére pedig minden besűrűsödött, és túl elfáradt, Karesz túl lassan haladt az utakon. Végül nekem sikerült...

Azt kell, hogy mondjam, igen kemény volt a mezőny, örülök ennek a győzelemnek, remélem ez csak egy jó kezdete.
Végül gyorsban is elindultam, sikerült a többieknek rábeszélni, és be kell hogy valljam, nem bántam meg. Jó érzés egy kicsit stresszelni, felpörgetni magad. A jameken nagyon már nem izgul az ember. A gyorsaságin még megteheti. Végül Árpi ejt ki a legjobb 4 közé jutásért. Pók eszméletlen jó időket fut, de a döntőben Árpinak sikerül 4,79 mp alatt feljutnia az egyik falon! Így Ő a győztes. Gergőnek mumusává válik lassan a szombathelyi gyorsmászás, most is ront, így csak harmadik lesz. Végül Póknak a veterán kategóriában sem sikerül győznie, most nagyokat ront, így Apa is behúz egy első helyet a nehézségije mellé. Vezsprémi szempontból szerintem egy igen jó versenyt zártunk, bár a Meteorát úgy sem lehet beérni, és nem azért, mert ott vannak a legerősebb mászók, hanem mert egyszerűen a versenymászók 80%-a oda igazol le. Szívem szerint kettéosztanám Őket egy Meteora Helyi (Szeged+Zsombó) és egy Meteora Vidéki csapatra, de mindegy is, kit érdekelnek a pontok...