Gerecsei szombat

A cím elég sok mindent elárul, például azt, hogy szombaton Kis-Geriben voltunk. Ezzel remélem sok okosat mondtam.

Ekeke 7b+ - pihenőhely

Na, de lényeg a lényeg: Balázs, Pistike, Stromi (nekem Apa-utálja, ha Faternak hívom), Én. Mintha suliba mennék, negyed 8-kor kelés. (Ez sajna jövőre változni fog, mert 7:10-kor már a Veszprémbe tartó buszon kell ülnöm.Addig is, kihasználom azt a pozitívumot, hogy gyalog kb 3 percre van tőlünk a suli,így 7:50-kor elég elindulnom, hogy 8:00-kor már a padban csücsüljek.) Szinte még semmi nincs bepakolva, így kicsit sietni kell, de alig 5 perccel a megbeszélt időpont után érkezünk a tett helyszínére, a Padányihoz. (Mellesleg Balázs ekkor még ott sem volt, akkor ért oda, miközben a maradék mászócuccot pakolgattuk.) A Pistát vesszük fel utolsónak, így hát elindul a négy Béla a ,,hungarian sport climbing Mecca" felé.

Ekeke - második próba

A parkolóban mi vagyunk megint az elsők, na jó azért pár turista megelőzött minket, de mászók még sehol, semerre. A felmenetel elég tempósra sikerül, de én nem szeretek botorkálni a sziklák felé, ha hamarabb fönn vagyunk, többet mászhatunk.
Pistike és Balázs fölmennek a favorit úthoz, a 23 karátoshoz, mi viszont a Szolíd parádé 7a-n melegítünk. Vagyis próbálunk, ugyanis a még nem teljesen bemelegedett kezünket az elején a kis gyilkos peremek olyan szinten lefagyasztják, hogy az szinte már bűn. A kunszton csak több beleüléssel sikerül átvergődnöm magam, csupa jó kilátások a napra. Ki is szerelünk benne, de én beereszkedéssel átrakom a közteseket a már rég várt flash-projektbe, az Ekeke 7b+-ba.

első kunszt

Egész jól memorizálni tudom a mozdulatokat, de az első próba valahogy fertelmesre sikerül. Egy csapnivaló szar, lefagyok benne és nem tudok visszamelegedni (mármint az ujjaim) el is durranok, nem érzem a csí-t. Azért 1-2 üléssel sikerül felmennem rajta, majd a második kísérletre egybe is megy. Másodikra Apának is sikerül letolnia, ami azért biztató jel lehet, mostanában eléggé keménykedik, talán a Spartan race-es edzés dobta így fel, nem tudom. De addig mindegy is, amíg jól megy neki.
Eközben folyamatosan jönnek meg az emberek, először a Bubb család, majd Benke Balázs és Krizsán Eszter, Beke Barniék, és még pár arc, akiket nem nagyon ismerünk.
Lassan nekiállunk a projekteknek, Balázs szereli be elsőként a Zedet (8b/+ say uuuuh), majd Pistike a Deadlinet. Vagyis csak beleereszkedik, aztán rögtön ki is pakol belőle, nem feszült rá, inkább nosztalgiázik egy kicsit a megaprojekttel a Seventeen again downtensionnel. (Sztori: a srác eredetileg megmászta az utat egyedüliként, akkor 8a+/b-t mondott rá. Sok évig nem is volt ismétlője, mígnem váratlan fordulat következett be. A beszálló követ elhordták, így egy 2 méterrel lejjebről indul az út, pluszba kapva még egy ~7C bouldert.)
Én is felmegyek a Metavadon, majd átrakom a közteseket a Fenevad 8b-be. Még eléggé a projekt elején vagyok, szinte csak összerakosgatok, meg a vége már megvolt egyben (a Metavad 7c+ variánsban). Az elejét csupán egy napig próbálgattam eddig, ez a második. Most a kunsztugrás csak sokadikra megy ki, de utána viszonylag egész sokáig tudtam benne mászni. A felső kunsztnál most először éreztem azt, amitől ez 8b, és a Sorvadás 8b+. Azt, hogy a háromujjas már-már nem is tart, csak odaszorul az ujjad, a reibungot csak díszként érzékeled, és a balos kis ujjék pedig már abszolút homállyá válik. Teljes káosz...

Most jöhet a kunszt!....

.....ami itt található......

...és nem könnyű

A végén egy alsós próbám van benne, de az is csak kb. taknyolással végződik. Összesen háromszor mentem ma fel az úton, a második szakaszt és az alsó dyno-t alaposan begyakorolva. 2-3 üléssel sikerült is, remélem hogy legközelebb már jobb lesz, esetleg egyben. (??).
Apának nem ment olyan jól a Lélekharang 8a+, talán majd legközelebb...egyébként 2-3 (esetenként 4) üléssel Ő is stabilan mássza, szerintem az erőállóképességével van még egy kis gond, de ezt hamarabb ki lehet küszöbölni, mint ha komplett mozdulatok hiányoznának.
Balázsnak 2 elég jó próbája volt, az első és az utolsó. Ha az utolsó az első próbája, akkor szerintem akár meg is mászhatja, mert az volt a baj, hogy a végén már elfáradt, ami 4 (vagy 5?) elég éles próba után nem is csoda.
Később még Pistikét biztosítottam a projektje tetejében, kicsit fura, nem túl szép, Ő ki is akarja hagyni az egészet, a nagy párkány fölött megállítani úgy, ahogy van.
 A nagy projektet senkinek sem sikerült abszolválni, de jóval közelebb kerültünk a végső sikerekhez, ami azért elég lényeges.
Én őszintén remélem azt, hogy a tavaszi szünetben sikerül kijutnunk, és akkor talán lesz valami, a többi alkalmat meg még van időnk megtervezni, úgyhogy aggodalomra semmi ok, idén még szétmásszuk Kis-Gerecsét!