Ismét Bakonying

Nem is tudom, hol kezdjem, kicsit elvesztettem a fonalat, majdnem egy hónapja írtam utoljára. Azóta toltunk egy mini jamet Ezüst-hegyen, aztán úgy döntöttem, egy-két hétvégét kihagyok a sziklázásban. Nem mintha nem lett volna hozzá kedvem, de az életben vannak más dolgok is, és ezekre is szentelni akartam egy kis időt. Kicsit átértékeltem a dolgokat, egyfajta fontossági sorrendet állítottam fel.

Itt ez a versenysport, ehhez rengeteget kell edzeni, ha az ember jó eredményeket akar elérni. Nyilván lehet élvezetből is csinálni, de rég nem úgy tekintek egy versenyre, hogy azért menjünk oda, mert de jó lesz mászoGATni egyet. Nem, kőkemény küzdelemre gondolok, csalódásra és örömre, melyet csak az eredmények nyújtanak, ha a versenyzésre gondolok. A sziklamászás az, amire azt mondom, na akkor ma menjünk ki délután, élvezzük a természetet, a sziklát, az élővilágot, másszunk szépet, jót és ne az eredmények hajtsanak. Az év első két és fél hónapját ezzel az elfoglaltsággal akartam eltölteni, mindig változást, új célokat, motivációt hoz a mászásba ez az első két hónapja az évnek. Ekkor semmilyen verseny nincs, el lehet gondolkodni, hogy mit akarok az idén elérni, és ehhez milyen utat kell bejárni. Kint lenni, a falevelek közt, a napsütésben, sziklát érinteni. Most ez volt az egyik fő motivációs forrásom. Nem erre edzettem külön, de mégis ezzel a tudattal tudtam edzeni...

Év elején eldöntöttem, hogy idén komolyabban, precízebben akarom csinálni azt, amit szeretek. Elkezdtem jobban beosztani az időmet, többet edzeni, hatékonyabban, változatosabban. Ahhoz, hogy bele tudd élni magad, és a legjobbat tudd kiadni magadból, az életmódoddá kell, hogy váljon a sport. Elkezdtem rendszeresebben futni, komoly edzésnaplót vezetni, mely ciklusokra van bontva, jógázni, odafigyelni az étrendemre. És elkezdtek jönni az eredmények. Nem kiemelkedően, de mondjuk könnyebben megy egy fokozat mászása, jobb a fizikumom, hajlékonyabb és fittebb vagyok, magabiztosabban mozgok a falon. És remélem ez csak így fog folytatódni, mert elég nagy terveim vannak, muszáj, ezek megvalósításához pedig le kell mondani dolgokról, áldozatot hozni. A befektetett munka pedig akkor éri meg igazán, ha a végén kifizetődik. 

***

Balázs segge sztárolva...

Szóval Ezüst-hegy után számomra lezárult a boulder szezon, idén a köteles mászásokat akarom preferálni. Nagyjából ugyanitt véget is értek a max/testerős edzéseim. Jó pajtássá vált a MetoliusBoard flat slopere, a maximal hang sorozatok, az áthajlásban körmászások, és a HeavyBeatFingerRolling, amely megmutatása miatt végtelen köszönettel tartozom Pistikének, az egyik leghatékonyabb edzés véleményem szerint az alkarerő növelésére. Két hét állóképesség-edzés után elérkezettnek láttam az idejét, hogy ismét elkezdjük a köteles szezont, Kő-árokban. Négyen a kocsiban, Pádre, Balázs, Pistike és én. Az időjárás, mintha két hónappal a naptár előtt járna, a Haszkovón trikóban a kocsi motorház tetején ülve várom/várjuk, hogy lejöjjön Pistike.

Pistike osztja a bétákat, meg néha az észt is... :)

 Majdnem délután egy óra van, mire a parkolóhoz érünk Cseszneknél, de nem zavar, élvezni akartam csak a mászást, és nem görcsösen hajtani. A kocsiban ismét mennek a legmegmentebb poénok, szeretem az ilyen mászós kimeneteleket. Pistike a falaknál kifeszít egy slackline-t, chilles nap elé nézünk. Mi Balázzsal egész sokat másztunk, mégsem éreztem erőltetettnek a menetet. Balázs a Szent Péter esernyőjét (7c+) próbálta, jól ment neki, legközelebb sucess lesz (egyébként ez még nem szivárgott ki a világhálóra, de itt csendesen megjegyezném, hogy a kolléga így 40 fölött kezdett bele a 7C+ mászásokba, ugyanis még februárban megnyomta Ördög-árokban a Blitzkrieg bop-ot). Pistike megnyomta a tavalyi projektjét, ami balra végződik a Lesz ez még így se 8a-ból indulva. Fokozat marad, a gyönyör még tovább nő. Jóapám elhatározta, hogy megmássza az If direkt 7c+-t (original 8a, csak valami paraszt lefokozta, jól meg kéne verni :D), közelebb is került hozzá, mint legutóbb, és pedig befejeztem két kisebb volumenű helyi projektemet, a Ha lenne 10000 Ft-om és a Lesz ez még így se!-t, mindegyik 8a-ért.

The Masters of snotting

Motiváltak voltunk, ismét sötétedésig kinn voltunk. A kő-árki hazamenetelek mindig elindítanak bennem egy ilyen "miért nem csak ezt kell csinálnunk" folyamatot, hiszen olyan szép a Bakony, és megannyi lehetőség van benne, azt hiszem, bátran kijelenthetem, a mi Bakonyunk nem más, mint a agyar Frankenjura!

Béke