Blitzkrieg Bop

Szóval ott kezdődött az egész, hogy motivált voltam valamilyen gránit projektre, megpróbáltam Pistikét is felmotiválni. A Sharp line nem jó neki a válla miatt, azt mondta, a Rücsökmátrixot viszont nyomná.
2015.02.08.
 Oké, elterveztük, hogy vasárnap kimegyünk akkor Pákozdra próbálni. Balázs és Geri is motivált volt, ám az idő teljesen megment, mikor fél nyolcra beérek a veszprémi pályaudvarra, elkezd esni a hó, majd üvöltve fújni a szél. Gyorsan módosítottuk a tervet, akkor legyen Ördög-árok!
 Négyen, benn az árokban, csapatás, üvöltés, projók halmaza, szákrá, szívá! Azonnal tudtam, hogy mit fogok ma próbálni. Három mozdulat, teljesen tiszta, semmilyen lekötéssel, ülőstart és baszakodás nélkül, teljesen maxerő, nem más ez, mint a Blitzkrieg Bop! A beszállód jobb kéznek egy kétujjas rejbis lyuk, balnak pedig egy oldalsós. Onnan kell feltenned a bal lábad, és onnan bal kézzel kell tovább menni egy nagyon kicsi leosztott peremre. Tulajdonképpen csak a mutató és középsőujjak tartanak fenn, meg a hüvelykkel csíptetsz egy minimál bütyköt. Nah, ezt csak Aznap találtam meg, addig máshogy próbáltam. A gyűrűs és kisujj pedig egy lejtős reibungon van, na ez nem tart kb semmit. De!...felhozod a jobblábad, majd jobbkézzel nagyon precízen rámész egy lejtős peremre. Itt kell nagyon figyelni, mert nagyon könnyen eljöhet a láb a jobbkezes fogás megtartása után, viszont csak karból szinte lehetetlen megtartani magadat. Itt estem ki a legtöbbször, úgy 25-30-szor is (!). De ha ez megvan, akkor a bal lábadat nagyon lassan felhozod, fogakat összeszorít, és egy dyno a toppra. Furcsa, hogy addig teljesen statikba kell lenned, nagyon lassan mozogni, minden mozdulat hatalmas precizitást igényel, onnan viszont el kell küldeni egy bazi nagyot. A topra nyúlásból is 4x estem ki, ebből 3x rajta volt három ujjam, majdnem megvolt. De ne menjünk Ennyire előre.
Szóval, Bakonyoszlop, parkoló, szél, hófúvás, bemenet. A temetőtől az erdő széléig nagyon durvák a körülmények, az árokban viszont szerencsére nem fúj a szél. Cserébe elkezd esni szakadni a hó. Nem zavar annyira, nincsenek elvárásaim, mászni szeretném, amit "kiszemeltem", ha nem megy, hát akkor nem.
Szóval egyből a Blitzkrieg-tömbhöz vesszük az irányt, majd egy kis kaja után melegítés a program. Kezdek hozzászokni a hely kőzetéhez, rá kell szerintem egy kicsit alakulni az ujjaknak, nem éppen a legbőrbarátabb.
Egy jó bemelegítés után egyből rá is megyünk a projektre Balázssal.
2 etapot nyomtam rajta, mindegyik kb 1,5-2 órás volt, úgy nyomtam, hogy 3 próba majd 5 perc pihenő. Az elején, mikor memorizáltam a mozdulatokat, nyilván ez kicsit sűrűbb volt, de a hideg kicsit visszatartott. Balázzsal felváltva verettük a jobbnál jobb próbákat, Pisti eközben bele-belemozgott egy új projektbe a falon, az is jól néz ki.
Végül a 3 óra próbálgatás hozta meg a sikert, és tán a zöld tea is segített egy kicsit. Én másban aznap nem nagyon egyáltalán nem mozogtam már, otthon húzódzkodtam még 100-at, levezetésnek. Balázs nagyon közel került a sikerhez, szintén többször esett le a topról,de végül a balos perem két ujján is felhasította a bőrt. Sebaj, legközelebb mindenképp! Pistike belemozgott a 'Mé nem hoztá pálinkát' függőleges projektbe (~7C+-8A+), de azt mondta, inkább meghagyja a következő generációnak. Gergő megnyomta a Frank 7A+/B-t, és a Down by the riverside directet is 7A+.
Jó nap volt ez a Bakonyban ismét, továbbiakban még adós vagyok egy Ezüst-hegy beszámolóval, onnantól meg egy kicsit szerintem meg fog változni ez a blogolás dolog...De arról majd később :)