Viszont kétségtelen, hogy nem sikerült hibátlanra az esemény, persze fából nem lesz vaskarika, a csodát nem várhattuk el. Lehetetlen 300 indulónak 2 selejtező utat építeni, úgy, hogy mindenki megtalálja benne a kihívást. Így hát nagyon hamar kipotyogott a mezőny jó része a feladatok elején. Látszott az igyekvés az útépítők munkájában, és az is, hogy próbálták igazítani a nehézséget a jobbak számára is kihívást jelentőnek bemérni. Ezzel én teljes mértékben egyetértek. nem azoknak kell kedvezni, akik életükben nem is láttak még mászóversenyt, és nincs is semmi szándékuk a mászással, mint versenysporttal. Nagyon sok olyan ember volt jelen, aki elhozta a klubjából, a városból az ottani "tehetségeket", akik aztán nem igazán tudták megközelíteni a versenyzőket. De szerintem az a helyénvaló, ha amellett, hogy persze, igyekszünk bemotiválni embereket a versenyekre, azoknak kell kedvezni, akik komolyan veszik a dolgot. Ergo nem ötös utat építünk mindenkinek. Én azt gondolom, hogy azért nem kell megtölteni a kategóriákat, hogy csak többen legyünk. Nem azokban van a versenymászás jövője, akik zokniban mászócipőben tollasoznak egész nap a tornacsarnokban. Szóval plusz pont az útépítőknek. 2 utunk volt, összesen tehát 20 métert kellett körülbelül mászni a selejtezőben. Ebből - a mi kategóriánkban- sikerült mindenkinek legalább 8-9 métert mászni, én azt mondom, ez összességében nem olyan rossz. Akinek ez után nem lesz kedve versenyekre járni, az nyilván egyáltalán nem is gondolja komolyan...
A másik, ami kicsit még zavart, hogy nem volt külön melegítő fal, 4-5db 1x1,5 méteres bordásfalra szerelt rétegelt lemezen nem lehet bemelegíteni. Szerencsére sikerült elkerülni az ujjsérüléseket, de erre a jövőben szükséges mindenképp figyelni: egy felhúzható áthajló boulderfal, vagy a versenyterület egy erre a célja elkerített része, megfelelő lehet, hogy a versenyzők 100%-san bemelegedve tudjanak a selejtező utakhoz állni. A klasszikus nehézségi versenyrendszer pedig nagyon bejött nekem, ha tehetném, minél hamarabb visszavezettetném az "egy utas" döntőket a gyermek kategóriákban is a selejtezők után. Ez a fiatalok külföldi versenyfelkészülése szempontjából lenne fontos, hogy itthon is biztosítsuk azt a korszerű versenyrendszert, amin később a világversenyeken találkozhatnak, hogy ne külföldre kelljen felkészülési versenyekre járni. Emellett szól az az ékes példa, hogy tegnap, egy 2 selejtezős és 1 döntős versenyre majdnem 300-an mentek el. Hogy ebből milyen következtetés vonható le? Az, hogy a versenyzők száma nem az utak számával van arányban, tehát nem attól lesz népes a magyar mezőny, hogy 3 út helyett 20-at kell megmászni, ami nem a mentális felkészültséget, és a versenyszellemet tükrözi, hanem azt adja eredményül, hogy kinek hol van a fáradásküszöbe, Ezt pedig edzésen kell kitolni, nem versenyen. A titok szerintem most az volt, hogy már decemberben elkezdődött a verseny szervezése, sikerült eljuttatni az információt a potenciális indulók felé, a netes oldalakon pedig nagy reklámfelületet kapott az esemény.
Összességében annyit tudok tehát elmondani a versenyről, hogy egy jó kiindulási pont a további sikeres versenyrendezések felé, csak tartani kell a pozítívumokat, és tökéletesíteni, kizárni a negatívumokat....
A versenyről, mint beszámolóról pedig később... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése