Már Olaszországban elkezdtem
írni a bejegyzést a telefonomon, gondolva a betűk, szavak, mondatok sokaságára,
az információözönre, a rengeteg eseményre, amelyet tulajdonképpen egy
bejegyzésben kell összegeznem.
A most csatlakozók kedvéért:
életem legutóbbi 25 napja egy nagy kirándulás (trip) volt, melyet most
megpróbálok szavakba önteni...a történetet három részre osztom majd, az első
Farnciaország (ez lesz a leghosszabb), a második Olaszország (ez egy rövidke), és
majd azután Kis-Gerecse (ennek hossza nagyrészt megmászásaink mennyiségétől
függ). Hát hadd szóljon!
Az egész egy hétfői napon
kezdődött, már nyáriszünet volt, az egész napomat otthon töltöttem. Már régóta
szerettem volna eljutni Tabi TAB táborába [facebookeventlink]. Először a másik
irányba billegett a mérleg, ám jól érveltem és sikerült meggyőzőnek hatnom, így
szülői engedéllyel is: elmehettem!!!
a napi 2 edzés néha kicsit bünti volt...
a fingerboard ballagási ajándéknak elég jó ötlet ;)
Útra készen...
A programban szerepel
rengeteg mászás plusz egy ifi Európa Kupa (boulder), amire úgy gondoltam, jó
lenne egy kis plusz is, így megfejeltem a régi edzéseket: délelőtt
fingerboardoztam meg erősítettem, legtöbbször -mivel úgy hallottam, ez a
legjobb edzés a testerő fejlesztéséhez- melső lefüggésben, majd esténként,
amikor kicsit lehűlt az idő, bouldereztem.
Egész jól sikerült felkészülnöm, edzegettünk Tardoson is. Az indulás
keddi (júli 15.) napján akartam ezt tesztelni, a szokásos módon: hogy mennek a
boulderek a Betekintsben. Nos, elég pozitív volt, harmadik nekifutásra
megmásztam a Trapped under Ice 7B+ traverzt, egész könnyűnek éreztem, pedig
tudtam, hogy nem az...
a kültéri boulderezések és a tardosi szeriázásoknak meglett az eredménye...
Tabiék "kis" :)
késéssel megérkeztek a Padányihoz olyan 10 körül,majd elindultunk 5-en a
Skodával, cuccokkal telve, nyakunk a lábunk közt, seggünk alatt hálózsákok,
élvezetes út volt. A Bécsi-erdőben álltunk meg, egy csövezős éjszaka, majd
másnap reggel még másztunk egy kicsit, Kópé pruszikozott, majd továbbindultunk.
Egész sokáig robogtunk, hágókon át. Átvágtattunk a Furkapasson, ahol egy Életed
Top 10 Hugyozása díjjelölt eseményben is részünk volt, majd számomra a középső
ülésen egy Táborosi-perpatvarban is. Svájcban már a francia részen álltunk meg
ismét, egy camping mellett hunytuk le a szemünket, majd korán tovább is
álltunk,mert ebben az országban nem a csövezést tolerálják leginkább.
láttuk a Mont Blanc-t is
Top10Hugy
de azért a másik oldal sem olyan rossz
aaaaaahhhhh
hegy-hegy-hegy
Csekkoltunk
egy Dorénaz nevű helyet (ahol sajna nem másztunk-igaz,én döntöttem így), és
újabb zötykölődések után (plusz még egy, nem várt hágó) koradélután meg is
érkeztünk a kempingbe, Freissinéresbe. Előtte még megnézegettük Argentiére
főterén az épülőfélben levő kunsztokat. Tabi szeretett volna pacsizni a
rendezőkkel, de nem találkozott egyel sem, és nem is Micky Fuselier volt a
chiefroutesetter. A boulderek persze így is elég prémiumok lettek, akárki is
pakolta fel őket, nem rossz a szakmában.
A kemping elég remek hely
volt, mellette folyt a friss hegyipatak, puha aljnövényzet, bármerre nézel
sziklafalak. Elképesztő ez a látvány, egyszerűen nem lehet eleget nézni, mindig
fedezel fel benne valami újat. A recepción egy kedves, vékony francia nő,
kicsit rondácska, de legalább 1-2 szót tud angolul. Ami nekem ebben az egész
kemping-mizériában leginkább tetszett, az az, hogy minden reggelt friss
baguettel lehetett kezdeni. Odamentél a recepcióra, és megmutattad a lapon,
hogy ebből és ebből ennyit és annyit kérek holnapra, és ez teljesült is. A baguett a Boursin Cousine-féle sajtkrémmel
és gépsonkával az egyik favorit reggelimmé nőtte ki magát a trip ideje alatt.
Na de az események pörögtek
tovább és hopp-kopp, máris péntek van! Benus Tibiékkel (Adél lánya 13) mentem mászni, egy supercompact limestone
jelzővel illetett helyre. Tabiék standépítés és társait mentek gyakorolni egy
másik helyre a többi edzőjelölttel és szakmaissal. Egy 6c/+ melegítőnek, adja
is a pofont, csak másodikra megy. De elég szép, meggyőz. Rámegyek egy 7a+ -ra.
Máig nem értem, hogy miért, de másodikra TopRope megyek bele, így azert elég
simán megvan. Egy 7a Onsight majd egy 6c Os, mászok egy 5b-t is,majd
továbbállunk, helyesebben vissza a kempingbe, mert átfordul a nap, és a szikla
felforrósodik. Így lehetetlen bármit is mászni. Sajna egy 7a+-ba nem mentem
bele, pedig elég szépnek nézett ki, és egy 8a+-t is simogattam volna, de a kis
peremei árnyék nélkül már csak illúzió voltak.
A kocsiban felkészültünk,
hogy ha Tabi a kempingben talál minket, nagy fejmosást kapunk, hogy miért csak
ennyit másztunk...ám meglepetésünkre, ők már régesrég ott főzőcskéztek. Nekik
úgy látszik,hamarabb lett elegük a nagy sárga fényes szarból. Este mentünk
vissza a szektorukba: 3a-6b a skála. Van kb 10-12 út, úgy gondoltam l,
végigmászom mindet, de aztán találtam egy másik utat, ami nem volt benne a
kallerban és nehezebbnek tűnt. 7a körülinek néztem. Na, ez akkor jó lesz, már
másztam előtte 2 5b-t. Aztán nem lett jó:letörtem egy lépést az elején,
borítottam egy jót, aztán el is ment a kedvem. Másztam egy 6a-t, aztán már csak
hédereztem (ahogy mindenki más).
Mire visszaértünk a
kempingbe, megjött a Bodó-busz, frissen, erősen Magic Woodból. Utóbbit
bizonyítandó: a kisbusz társasága 3 nap alatt 7 db 7C-t tolt le (Bandi 4db,
Androvics-Jack the Chipper, Bodó és Zsombor-Intermezzo). Továbbá egy másik
kocsiban Norci 1 hét alatt 3 7C...a csaj nem gyenge. Zsombor az új tag, 17,
Pannonhalmán tanul, szabadidejében StreetWorkout-ozik és mászik. Intermezzo az
első 7C-je. Bármikor megcsinálja a Front- és a Back lever-t is. Dajesd! Továbba
Kalmár Sára 7A, Novák Nóri 6C, Hodossy 7A flashes, Harcsa-Dyno don't dynos
(7B/+), Joskó 7B.
Másnap, azaz szombaton a
társaság javarésze elhúz Tour-t bámulni, ám 4 motivált tag (Norci, a barátja
Tibi, Joskó, Jómagam) elindul Ailefroide gránittömbjei közé boulderezni egy
nagyot. Hogy ebből mi lett? Leginkább semmi...
Kis eltévedéssel találunk egy
áthajló tömböt, bemelegítésnek egy 5+, majd egy 6B. Nekem csak 5 próbából
sikerült! Na ez mi? Kicsit szarakodunk még pár órát, 7A-k nem mennek, 7Chez
közöd sincs, 6C flash a napi legnehezebbünk. Otthon a többiek el se hiszik.
Pedig de, nagyon szar idő volt, folytunk le a fogásokról, légmozgás nulla,
hőfok 30. Boulderek befokozása szinte egy teljesen eltérő skála, Ailefroideban
ha mászol egy 7A-t, az otthon kb felér egy 7B/+-szal.
ailefroide-pár gránit-kavics :)))
Vasárnap: éjszaka esett,
délelőtt esik. Egyre jobb. Ma nem megyünk mászni. Bodó mester levezényel egy
elég szikkadt edzést, 5 kili futás (fele gyors tempófutás) majd crosfitt, az
Európa Kupásoknak (Bandi, Harcsa, Android, Zebe, Joskó, Én) nyújtás, majd
chill, a többieknek Tabata majd Erőpiramis.
Mindenki motiváltan várja az
aznap esti Világ Kupa finálét Brianconban, mindenki lemegy. A lehető
legszikkadtabb döntősök. Vérre menő csata lesz itt! Az utak a lehető legjobban
néznek ki. 7-kor ott vagyunk, lecsap egy
vihar. Jégeső, káosz. Átrakják a kezdést, 9kor indulnak a csajok. Addig egy
kávé stb plusz Joskó-féle TabletQuiz. Mindenkit fűt a motiváció, látni akarjak,
ahogy a legjobbak küzdenek a győzelemért. 20:50-kor hirtelen mindenki feláll a
kávézóban, döntőt akarnak. Visszaindulunk mi is a főtér felé. Belgák pogóznak a
kocsijukban, jönnek ők is. Ám a kapu bezárva. Szomorú arcok visszafelé. Vége.
Nem lesz döntő, törlik az egészet, elázott a fal. Hadd ne írjam le, hogy mit
éreztünk ekkor. Másnap meg jött a jóidő.
brájenkonban kicsit csepegett 7kor
de utána ittunk egy fasszentos forró-csokit
Red Bull- szárnyakat ad...
Pávicsékkal indulunk el
Freissinés fölé, majd Bodóék is csatlakoznak. Pogózunk mi is a kocsiban,
dubstep maximal, a legesjobb francia rádió.
Két darab 6a után felfedezünk
egy teljesen elhagyatott 7a+-t. Én mászom elsőnek, sokat szopok vele plusz
mögötte van egy fa, bele is esünk. Ritka szép út, rövid, plafon, nagyon jó a
mozgása. És senki nem mássza. Az aljára csak Norci segítségével tudom kitalálni
a bétát, pontosabban az ő flash próbájából okulok, Köszi Norci, nélküled még
most is ott csücsülnék. Végül én mászom meg elsőnek, Norci secondgo-ra, Joskó
harmadikra, majd Bandi flash. Szegény Törpe-Harcsa szopott egy nagyot a
kiszereléssel, de neki is jól ment, egy-két év és ő is simán megrakja a 7C-ket.
2002-es születési évvel....
Visszafelé a Carrefourban
(bolt) feltöltöm a kosaram szénhidráttal, majd egész nap azt tolom.
És eljön a nagy nap reggele:
8-kor felkelek, 10:50-kor van kezdés. A legmotiváltabb slágereket hallgatom
ébresztőnek. Ez kell, hogy AZ a nap legyen.
Tabival és Benus Lizivel megyek le Argentiérebe. A boulderek mászhatónak
tűnnek, 2 easy, 2 nehezebb, 3 hűha, 1
nagyon kotta. A két könnyűn hamar túlesem, 10 perc, 2 flash. Sikerül a két
nehezebbet is megraknom elsőre. A másodiknál magyar szurkolást hallok, lejött
mindenki. Szurkolnak, mindenki ordítja a jól bevállt gyerünk fater, szikkadt
vagy-ot.
a kis-tömb. ezen mindent flasheltem (2 boulder)
na ez volt az a mozdulat (olasz), ami kiborított, mert nem ment....
Ecuadori Európa Kupán....hmmm....
Utólag is Köszi srácok, habár a teljesítményemen nem is látszott, de
nagyon sokat segített, hogy szurkoltatok. A kb 5. legnehezebb bouldert nem is
értem, hogy miért nem másztam meg. Egy plafonban volt egy perem és az alján
volt egy facsavaros, onnan kellett kiugrani egy másik, fedeles peremre.
Ötödikre (összesen ötször próbálhatsz egy bouldert) megtartottam a fedeles
peremet, de a balost zártra fogtam és nem csíptettem meg a micro-t hüvelykkel,
így a bal kezem lepattant és leestem. Valahol itt adhattam fel fejben, innentől
amatőr hibákat vétettem, kapkodtam. 4 flashsel és 3 zónával zártam a versenyt,
nem is akartam tudni az eredményt. Egy jó napon jó formában 7 meglett volna.
Taktikai hibák. 30 indulóból döntőbe akartam kerülni mert ismertem a mezőnyt,
ezzel a teljesítménnyel viszont 20. hely fölé saccoltam magam. 13. lettem
végül, papíron a legjobb eredményem eddig, de akkor is tudom, hogy tavaly
mondjuk Grindelwaldban (SUI) sokkal jobban tudtam küzdeni a 15. helyért. Nem
vigasztalt sajna az sem hogy lemásztam
az Alex Ventajast (boulder 8A köteles 8c), kár. De legalább van mire alapozni,
észre tudtam venni a hiányosságaimat és most már tudom, hogy a jövőben mit kell
fejleszteni, milyen edzés tök fölösleges, mik a hiányosságaim. Kicsit most már
tudom, milyenfajta boulderekre számíthatok egy ilyen versenyen, milyen
fogástípusokra satöbbi. Hogy pár konkrétumot mondjak: nem csak áthajlásban kell
edzeni, kell reibungokra, kell fejleszteni az egyensúlyozós dolgokra is többek
között függőleges falakon is. Ami még nagy tanulság, hogy sokkal többet kell
nyújtani, ezek az utak bizonyos százaléka arról szól, hogy mennyire vagy
hajlékony, milyen az egyensúlyérzeked, a súlyponthelyezés és a többi. A
legfontosabb viszont szerintem a bicepsz. A verseny végére elfáradt a
bicepszem, ez volt a legnegatívabb tényező. Egyszerűen, bután kell erre
ráedzeni, húzódzkodás rúdon, és persze sokkal több mászás. Az ifi A és a junior
lányokat (ahogy az ifi B-seket is) kívülállóként és nyálcsorgatva nézzük végig,
majd Zoli, Joskó és Zebe elmegy melegíteni. Bevallásuk szerint mindegyiküknek
szarul megy, Zebén az látszik, hogy izgul, Joskó 3szor esik le egy topról, ami már
nem nehéz, Zé meg nincs ott fejben. Kicsit ők is összeesnek, de küzdöttek
legalább. Harcsa meg Bandi is hasonlókép vannak, Bandi viszont nem esik össze
fejben, vissza tud jönni, csak sajna elfárad, de 4 toppal egész jó, 21. lesz.
A verseny után mindenki
levonta a tanulságokat, így nem is akartunk tétlenkedni, másnap ismét
Ailefroidenek vettük az irányt. (Bandiék strandolni mentek). Felmegyünk a legfelső tömbökhöz, az örök
hóhatár környékére, gyönyörű a táj. Ma nem akarunk csalódni, itt csapatás lesz.
5+, 6A, 4A, 6B+ majd 6C. Utóbbi olyannyira nehéz, hogy vagy 20 percet pöcsölünk
vele. De teljesen a helyén van a motiváció, nagy öröm megmászni. Sára egy egész
vállalható 7A-t próbálgat, highball, nagyon szép. Mi is rámegyünk, megy-megy,
nem is olyan nehezen. Sára rendesen megerősödött, tapasztaljuk, végre fejlődik
a csajmezőny is. A következő tömbön egy iszonyatosan magas (8-10 méter!) 6B-t
sikerül flashelni, az előzőn még Hodossyval nyitogatunk egy-két pozitív langyi
bouldert. Végül egy 7B-re megyünk rá, Farki osztja a bétát, aki az Isten tudja
honnan jött, hogy mindig megtalált minket, de végül nem megy meg senkinek, elég
hard. Egy kis bohóckodás aztán egy szektorral lejjeb megyünk. Elég jók a
tömbök, 6C+-t kezdünk el masszírozni, de elkezd esni, így sajna ennek a napnak
is vége.
a hóhatár felett...
...pólóban a magyarok
a kilátás
Csütörtökön Jocóék korán
kelnek, küldik már a TAB-ot, mire leérülnk. 35 kunszt kétszer 2,5 órára, a
fiúknál GuiGui Mondet, Stephan Julien, lányoknál Melanie Sandoz, csak hogy pár
nevet említsek. Mindenkinek tetszenek a boulderek, én is szívesen tolnám őket,
de nem lehet, majd szombaton. Norci hatalmasat küzdve letol egy nagyon nehezet,
mindenki gratulál, a speaker sörrel jutalmazza. Mindent kiadott magából, 13.
hely nem rossz. A veteránok is nagyon kemények, olyanokat tolnak, hogy mi
fiatal suhancok csak ámulunk. Összegezve ez a verseny már mindenkinek jobban
ment, mint az Európa-Kupa.
Péntekre a tegnapi Tab-osok
elfáradtak, teljesen szétküldték magukat, nagyrészt csak pihegnek. Hodossyval
és Zsomborral tologatjuk a bouldereket Ailefroideban a szikla boulderversenyen.
Csak Dávid nevezett be, mi, többiek úgy döntöttünk, ez nem ér meg ennyi pénzt,
csak kívülállóként mászogattunk. Egy bitang 6C+ dyno nem ment, de ha akkor nem
vagyunk ott, egy full belassult fószer meghal. 2 kis szaros padje volt, és egy
plafont próbálgatott, amiből jobbra ki kellet csapni. Megjöttünk, lepakoltunk a
6C+ alá, ott volt egy nagy kő, letakartuk paddel. Azt mondja, szerinte nem kell
az oda, úgy is mellé esünk. Utóbbiban igaza volt, előbbiben annál Kevésbé: kicsapott
jobbra a plafonból, ám a bal keze lepattant, akkorát esett mint a ház, nekünk,
spottereknek esélyünk sem volt elkapni, hengerbucskázott :D egyet, majd jól
odaverte a padhez a fejét. Ha nincs ott, akkor neki ma vége van...szóval jól
indult a nap, megmentettünk egy életet. Másztam egy plafonos 6C-t, ami nagyon
szép volt, aztán egy áthajló 7A-t. Iszonyatosan testerőre megy rá. Dávidek
feljebb mentek egy szektorral, én oda nem tartottam Velük, ott voltunk
Norciékkal is, elég csalódás a hely. Inkább chilleztem a többiekkel :D. Mikor
már eleget fetrengtünk, azt mondtam, még egy kicsit mászkáljunk ma. Egy kisebb
tömbön találtam egy gyönyörű, nagyon tömör, 4 mozdulatos 7A-t. Wife of the
Year. Méltó a nevéhez, pár gyönyörű francia lánnyal egyetemben egy fél óra
alatt sikerül is abszolválni. Mára elég volt, holnap verseny, harcba kell
szállni a crash-padért.
20 kunszt, jam 2 óra, csak
top van, próba nem számít. Szeressük az ilyet. Sajna nem megy megint annyira
jól, ahogy vártam, 19 sikerült, 20 kellett volna az első helyhez. Majdnem
megvolt. Az elsőknél holtverseny, szkanderben döntik el a crashpad sorsát.
Realizálom, hogy ezektől a srácoktól ebben a játékban úgy kikaptam volna, mint
a szar. Sebaj, nyertem egy szaros kis beülőt, ami csak felsóvel mászásra jó. Majd
beadom közösbe a Padányiba.
no comment....
A verseny után egy kis
kerámiavásár Mont Dauphin-en, fürdés a Roche de Rame-i tóban, majd
hazaindulunk. Így a túra végén még majdnem feltörték a kocsinkat, úgyhogy
majdnem be is szoptuk.
Dorénazban pihenünk egyet,
majd vasárnap este sikeresen kiraknak Nagykanizsán, innen indultunk tovább
Olaszországba. De ez már egy másik történet, majd valamikor jön, valószínűleg
Kis-Gerecse után.
Orevuár!
Roche de Rame
Hát köszi Soma, ez jó volt! :-) Egy másik nézőpont...
VálaszTörlés