Taknyos Napok

Taknyos Napok

MegaGIGAsztárok

Ahogy visszatekintünk az elmúlt kb. 1 hét időjárására, nem túl sok pozitív dolgot tudunk felsorolni. Szinte 168 órán keresztül szitált a pára vagy a köd (csütörtök délutánt levéve, mert akkor a héten egyedül jó idő volt), és gyakran kiadósabb esőknek is részesei lehettünk. Még szerencse, hogy erre a hétvégére A Padányis Mászóbuli volt betervezve, ugyanis kis mászófalunk 20 éves lett februárban! Ha már erre sodródtunk egy kis történelem: Strommer László volt ennek az egész falépítősdinek a kezdeményezője, az országban az elsők között. Célja a téli körülmények között is normálisnak tekinthető edzéskörülmények megteremtése volt. Simon Tamás (alias Csíra) és egy, akkor a környéken lakozó, mászófalépítési rutinnal rendelkező szlovén srác segített még a munkálatokban oszlopos tagként, de a munkából mások is kivették a részüket. 2000-ben azonban áttelepítették a falat a Padányi Bíró Márton (...) Gimnáziumba, ahol aztán lehetőség nyílt nagyobb mászófelületek kiépítésére is. Első nekifutásra nem végeztek minden fallal, de edzések már akkor is mentek. Végül aztán elkészült a mostani sárga, barna, piros, zöld és boró fal, valamit a mai natúr színű (Gép-Coop feliratos) fal plafonján a ,,Hajó" rész is. Azóta persze folyamatosan bővülnek a mászófelületek, és jelenleg kb. olyan 500 nm-en lehet gyűrni a falmászást. Rengeteg plafon van, boulder fal, egy hatalmas campus board és gyorsasági szabványfal is, ami teljesen nem tökéletes, de ez csak a 15m alatti belmagasságnak ,köszönhető'. 

Na szóval itt volt a buli. Szombat (febr. 22.) délután kettőre értünk be, majd pakolni kezdtünk, hogy 4-kor elkezdhessük a ,,verseny"t. Egy kis csúszással, de sikerült a terv. Rengeteg feladat volt, képtelenség lett volna mindet végigcsinálni, kiszámoltuk, ha mindenhol kihasználtuk volna a háromszoros ismétlésszámot, akkor 219-szer kellet volna vagy mászni (falat, akár sörpadot), campusozni, húzódzkodni, létrázni, és még sorolhatnám. A verseny végeztével egy kis vetítés következett, ami rengeteg videót és képet foglalt magában egyesületünk eddigi 20 évéből. A babérokat persze megint a Takarék (Láng Zoli) és a hátizsák nevű kisfilm aratta le, a poént előre nem lövöm le, aki látta, az már látta, aki még nem, annak csak ajánlani tudom, mindenesetre egy kis támaszpontként annyi, hogy az egész Kotečnik hegyes-dombos vidékéhez fűződik. 

Az eredményhirdetésre már mindenki átöltözött, viszont nem öltönybe és egyebekbe, hanem mindenki a saját RETRO stílusú jelmezébe! Végül a Cháá nevű csapat nyert, ami most nem mi voltunk, de sebaj, rendesen elfáradtunk. Végezetül egy hatalmas buli volt, amin nagyon sok megrogyott emberkével találkozhattunk, vicces volt, na. Rengeteg régi sláger csendült fel, amire mindenki eszeveszetten elkezdte ropni. A reggel nem telt mindenkinek túl fényesen, de hát sajnos az alkohol egyik mellékhatása bizony a másnaposság :D. Az összepakolás fáradt és lassabb volt, de hála az Égnek ezzel is végeztünk. Most aztán már jöhet egy kis pihenő mindenkinek. 

Itt már mindenki lábában benne volt a bugi :D

A következő hétvégén ismerősök fognak jönni hozzánk, de amíg a csajok táncversenyen lesznek, addig tervben van egy Betekints-völgy ,,session" , bár én a hét közben is ki szeretnék jutni egyszer minimum, hátha beakad a projekt, meg hát a Fekete János 7C-t minimum le szeretném tolni. Egyébként A Projektről annyit, hogy boulder (egy traverz+egy hatalmas dyno) és üti a 7C+ fokozatot. Hatalmas dream, eredetileg a Black power nevet terveztük neki, de én szeretnék élni a módosítás lehetőségével, a Metropolis-t találóbbnak tartom. De majd ha megmászom, arról úgy is lesz bejegyzés meg videó meg minden, úgyhogy készüljetek, mert valami JÖN!

Ui.: Nalle Hukkataival is lenyomta a világ legkeményebb boulderét, a Goia-t Varazzeben, Olaszországban, harmadikként. Juppííí!!!