Igen tartalmas kis hetet zártam, ezt szeretném most pár sorba belesűríteni. Az edzés jól ment, bár a hét elején még nem igazán ürült ki a gyomrom a szombati bulit követően, ahol persze nagyon sok finom sütike volt, amit pusztulásra ítéltem. Szóval hétfőn nem ment a mászás. Bebüntettem magam egy ,,gyorsfáradással". Ez a következőt jelenti: perces indulással 10 húzódzkodás 10x, majd perces indulással 20 felülés 10x. Előbbi még nem is okoz olyan nagy problémát, bezzeg a második, ahol nagyon kevésnek tűnik a pihenőidő. De legalább azt éreztem, hogy el tudtam fáradni. A környéken sétálva találtam egy kisebb facsoportot, amit alkalmasnak véltem slacklineok kifeszítéséhez.
Kedden már kis is mentem. Azt kell tudni, hogy eddig a slacklineozás és én eléggé távol álltunk egymástól. Mostanáig! Egy 7-8 méteres szakaszra feszítettem csak ki a hevedert, amit aztán sikerült is legyűrnöm. Edzésnek aznap boulderrel és system boardozással fárasztottam le magam sikeresen.
Szerda'n bementem a Padányiba. A buszon kisebb félreértések is voltak, de ezek eléggé hidegen hagytak. Balázs volt még benn edzésen, neki aznap rosszul ment, viszont legalább lett 3 vérhólyag a kezén a campusozás miatt. Hármasoztunk, plafonra gyúrtunk (jöhet a Kávéfőző! :D), majd ismét lenyomtam egy "gyorsfáradás"-t.
Csütörtökön ismét voltam slacklineozni, most már nagyobb táv volt a cél, végül olyan 12-13 métert tehettem meg, aminek azért örültem is. Az otthoni garázs-edzésen már éreztem, hogy ki vagyok, mint a bili füle, ezért aznap csak másztam, tartalékolni szerettem volna a szombati napra.
Ennek érdekében pénteken pihenő napot is tartottam, hagytam, hadd jöjjön a csí :D. Sajnos nem sikerült kialudnom magam (~4 óra), de ez annyira nem szokott leszabályozni. Először a Március 15.-ös sportcsarnokba mentünk, ahol tesómnak volt táncversenye. Körülbelül 40 táncot kellett végigszenvednem olyan ülésen, ami egyrészt nagyon kényelmetlen volt, másrészt háttámlája sem akadt.
De aztán 11-kor jött a megváltás, megjöttek Haverék, és elindultunk velük mászni a Betekintsbe. Ők Apával köteles utakon koptatták a bőrt, míg én a hátsó Boulder-tömb felé vettem az irányt. Közeledek: látom valami civil ott szórakozik. Odaérek: Ja nem, ez a Molnár Gergő! Mint kiderült, ő már 20 perce kint volt, de nem tudott olyan sokáig maradni, mert ment meccset nézni. (hajrá MKB!). Mindenesetre azalatt a másfél óra alatt megmászta a Gauss elimináció 6B-t, igaz hogy csak több próbából, de nekem sem ment flashre, ami kicsit idegesített, mert nem szoktam (legalábbis eddig még egyszer sem volt rá példa) ilyen alacsony fokozatokból borítani. Ezen aztán felhergeltem magam, és sikerült flashbe lenyomni a Vidámpark 7A-t. Gergő sem volt rest, sőt! Első próbából sikerült abszolválnia a Surprise nevű 7B-t. Ez igen nagy meglepetés volt, mivel ilyen nehezet ő még sosem flashelt (és sajna még én sem). A Fekete János 7C-n próbálkoztam ezután, teljesen rákoncentráltam, tartottam a pihenőidőket, de valahogy most sem ment. Nagyon nehéz nekem az az ugrás, ami a végén van. A gigaprojektnek pihennie kellett, ugyanis vizes volt benne 1-2 kulcsfogás. A Papírtigris 7A+/B-vel is ez volt, ezért pár próba után ott is hagytuk. Gergő is otthagyott engem, hazament a törzsszurkoló. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne mászni. Végül aztán az Izer Bálint által kitalált problémára vetettem rá magam. Tudtam, hogy igen nehéz lesz, de azért elsőre 7B-nél többet nem gondoltam volna a nehézségéről. Ez azonban megcáfolódott, ugyanis abból az egyujjasból nem is lehet mit kezdeni, ami a boulder közepén található. De a pontos leírása (internetes béta) valahogy így néz ki: -Beszállsz a hatalmas alsósban ülőstarttal, majd megfogsz egy szar peremet, és onnan rálendülsz egy reibungra, amit nagyon meg kell szorítani (ez a Surprise kunsztja, idáig ~7A+) . Bal kéz a jobbos mellé, jobbal tovább fel. Most két, egy irányba néző függőleges peremet fogsz, amiket nagyon meg kell zárni. Ezután jön az egyujjas bal kéznek. Ebből a pozícióból kell bal lábbal kilépni egy nagyon homály reibungra, majd bal kézzel tovább csapni egy kis peremre egy kisplafonba. Innen estem ki a legtöbbször. Ez benn kell tartami, majd megy a jobbos a bal kéz mellé. Most két szar alaulhúzó alatt állsz, és nagyon rosszul vannak a lépések, nem lehet a beleállást kipipisgetni. Fújsz egy nagyot, majd kő keményen ki kell nyomnod magad a sziklától, és felhozni a bal lábadat minimum egy fél méterrel feljebb. Innen jön jobb kéznek egy nem olyan rossz rejbi, majd pár törősebb fogáson a könnyű kimászás a párkányig.
Nagyon sok próbám van benne, a beleállást abszolút nem érzem. De egyszer csak beakad. Ez az! Össze van rakva minden mozdulat, kb. már csak rá kell tenni az ülőstartot, ami még minimum plusz egy fokozat. Mennek az éles próbák. Most kb. az 5-6.-iknál tartok, amikor majdnem megmászom, az uccsó nehéz mozdulatból esek ki. Kamera bekapcs, van esély! Következő próbára technikai hibát vétek. Nagyot pihenek. Beszállok, most tart a balos perem is, a jobbos rejbi is, be tudok nyúlni az egyujjasba is meg minden, és hirtelen a két alulhúzó alatt találom magam. Megint. Nem az a pihenő hely fajta, de most fújok kettőt. Majd minden erőmet beleadom, és sikerül a beleállás! Megmenekültem. Hihetetlen fárasztó volt, de tudom, hogy a fokozat és a név ez lesz: Golden Coast, 7C. És én vagyok az FA, ami boldogsággal tölt el, bár azt hittem, hogy jobb lesz. Egyáltalán nem érzem azt, hogy én vagyok az egyetlen aki itt fel tud menni, szimplán én voltam az első, aki ráfeszült erre a vonulatra, ami igen jó döntés volt. Életem legnehezebb FA-ja, és egyik legnehezebb megmászása.
Végül aztán elégedetten megyünk haza, már a csütörtöki napot várom, ugyanis akkor nekem nem lesz suli, és (elvileg) Balázs se megy dolgozni, szóval valami kemény mászás lesz ennek a vége. Remélem Vidám vasárnap 7C+, de ezt majd még meglátjuk. :D
Videó a slacklineozásaimról meg a Betekints ,,sessionokról" még egy kis ideig várat magára, de képek hamarosan.
Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése