2016. április 30., szombat

Egy mozgalmas április 2/1

Ez tényleg az volt. Sok minden történt ebben az egy, másfél hónapban, ami nem szeretném hogy csak úgy a múlté legyen, úgyhogy most igyekszem leírni, bár nem biztos, hogy jól vissza fogom tudni adni.
Úgy kezdődött az április, hogy elhatároztuk, az Európa Kupa szezon előtt az itthoni edzések mellett a versenyek mellé be kell rakni külföldi mászásokat is - bármilyen furán hangzik, teremben - hogy jobban menjenek a "versenyboulderek". Ezek hétvégére eső programok, amelyek általában egy egész napot felemésztenek. De legalább tényleg minőségi bouldereket lehet mászni. Először Pozsonyban voltunk a Vertigoban, még március közepe felé, majd két héttel rá egy új helyre látogattunk. Osztrák barátoktól kaptuk a bétát, hogy merre vannak az erre legalkalmasabb termek, köszi nekik. Mivel nem csak én voltam erre motivált, sikerült leszervezni az első "közös" edzést Stark Döncivel, április első szombatján a grazi Bloc Houseban edzettük kb 5 órát. Itt tényleg a legújabb fogáskészletekkel, a legjobb gyártóktól, profi útépítők által van felrakva kb 300 boulder. Csak jót tudok mondani a teremről, nem hiába ők rendezik majd a júniusi EYC-t. 
Egy héttel erre végre elkezdődött a Magyar Kupa szezon, a Monkey Boulder Clubban. Végre ott volt az egész krém, prémium boulderek, hangulatos döntő, ami által sikerülhet megszokni a versenystresszt. A második selejtező csoportban indultam, de már reggel kilencre odamentünk, ugyanis a többi elvetemült veszprémi az első csoportban indult, majd átugrottak Visegrádra, hogy lenyomjanak egy Spartan Race-t, én pedig sok-sok levelezés és egyeztetés után végre megkaphattam az első Mad Rock szponzor-csomagom! Köszönöm, Székely Sára, hogy ennyit segítettél ennek lebonyolításában :). Ő Hollandiában, a Mad Rocknál dolgozik, és ő keresett fel azzal, hogy szeretnének Magyarországon is árusítani, és ezt megelőzően pár magyar mászót szponzorálni. Szóval csak köszönet ezért! 
Még aznap nem a Mad Rock cuccokban másztam, azt csak a következő hétvégén avattam fel, de ne menjünk ennyire előre.
Monkey. 26 selejtező kunszt volt, 1-2 könnyebben rontottam csak (talán csak 1-ben), ami nem flash ment, és emellett még 4 darab nehéz volt. 2 óra mászási időnk volt, valahogy pont belecsúsztam, hogy a 4 nehezet közvetlen egymás után próbáltam először, így kicsit el is bizonytalanodtam, hogy ennyi nem megy...
Aztán gyorsan megmásztam a maradék könnyűt, és miután beakadt az első top-on kicigizős narancssárga nehéz boulder, körülbelül 5 percen belül sikerült megmásznom a maradék kettő esélyet bouldert. Egyet senki sem tudott megmászni, négyen másztunk -1-et, és ketten -2-t.
Hegedűs, Stark, Strommer, Kucsera, Komjáti, Farkas, ez volt a döntő indulási sorrendje, de előttünk még lement a lányok döntője. 
Az izolációban campus, izotóniás italok, energia szeletek, és Play Station(!) vártak ránk, úgyhogy azért sikerült eltölteni azt a 1,5-2 óra várakozási időnket. Nagyon felpörögtem a döntőre, nem tudom, hogy ez a Red Bull-sportital-energiaszelet trió eredménye volt-e csupán, vagy az éljenző közönség, és a csúcs hangulaté, de szerintem inkább az utóbbié. Az első boulder egy traverz után függőleges egyensúlyozós felmenetellé vált, amit csak nekem és Döncinek - a "kölyköknek" :) - sikerült abszolválnunk, ő elsőre, és egy kézlepattanás után csak másodikra másztam meg. 
Azt hittem, hogy ez könnyebb lesz, de talán az is pörgetett felfelé, amikor sorra hallottam a maradék három versenyzőt - Bálintot, Zolit, Tomit - potyogni a szivacsra...
A második bouldert senkinek nem sikerült megmásznia a döntőn belül, talán 3 vagy 4. próbára tudtam zónát elérni. A második boulder után elég érdekes sorrend alakult ki, és tudtam, hogy elég kedvező pozícióban vagyok, akármi is kisülhet ebből. A harmadik egy kétujjas lyukakból álló rettenet volt, sajnos az első próbám után egyre rosszabbak lettek a következők. Lement a max power, de még 1000%-osnak éreztem magam. Alig bírtam ülve maradni az utolsó tranzit zónában. Soha nem akartam még ennyire széttépni a falat. Talán "megéreztem a célvonal húzását". Az utolsó boulder egy elemekből álló hatalmasság volt, sarkazásokkal, ugrással a végén, egy kemény starttal. Az első próbámnál úgy próbáltam a második mozdulatot, ahogy a többiekkel megbeszéltük, hogy jó lehet - hát nem lett jó. Aztán rájöttem egy elég crazy, de vállalható metódusra. Jóval kéz fölé sarkazás, egy kis csapkodás, és máris a harmadik elemen voltam. Innentől minden mozdulatnál hallottam a többiek kiabálását, most meglesz! A top zsebre vetődni kellett, az ordítás is kijött belőlem, de TOP!
Innentől 5-6 percig nyitott volt a győzelem kérdése, ugyanis Tomika úgy ment ki a harmadik boulderhez - amikor én már 2 toppal végeztem - hogy nem volt még topja. Izgultam is egy kicsit, hogy megvédhetem-e a tavalyi címemet, ami végül nem sikerült, de csalódottság semmi, sikerült kihozni a maximumot, talán még egy kicsit többet is, és egy ilyen kemény mezőnyben nagyon örülök a szoros második helynek. Végül a sorrend: Farkas 2T/3, Strommer 2T/4, Stark 1T/1, Kucsera, Hegedűs, Komjáti. 
Az eredményhirdetés előtt még adtunk egy csoportos "interjút" a CS Entertainment-nek, aztán egy hamburger, hogy pótoljam az elvesztett rengeteg kalóriát. Későn, de elégedetten tértünk haza, különösen én. 
Az egyik legjobb Magyar Kupa volt ez. A szervezés patentnek bizonyult. A mezőnyről pedig annyit: rettenetesen megerősödött, és innentől már azt hiszem, nyílt kérdéssé vált, hogy 6-8 versenyző közül bárki nyerhet fordulót!


Folyt köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése