Petrohrad-The trip

Történt ugyanis, hogy három teljes napot sikerült eltöltenünk a cseh gránit boulderparadicsomban, azaz Petrohradon, hóban, fagyban, szélben, parasztba-butába. Annyi hülyeség hangzott el a túra alatt, hogy még az is felvetődött, hogy egy komplett összevágott videó lesz a közbeszólásokból összepakolva. Majd meglátjuk, a megmászásokról biztos, hogy lesz, ugyanis egész sokat sikerült felvenni.
Szóval, úgy hangzott a terv, hogy ha jó idő lesz, Maltatal, ha ott nincs hely, akkor Petrohrad. Ez aztán módosult szimplán Petrohradra, mivel Maltatalon elég hideg volt, viszont a morva vidékekre valamicskével jobbat mondtak az okosok.

Már fullon volt a motiváció, jónak tűnt a felhozatal. Az már csak hab volt a tortán, hogy a trip előtt 5 nappal sikerült megmásznom életem legnehezebb boulderét, a Vidám vasárnapot (7C+).

Ráadásul aznap beakadt a Noé bárkája 7C is egész könnyen, amire addig nem láttam olyan sok sanszot. A Padányi Kupán nehézségiben pedig az egyik legjobb döntőmet másztam, azt hiszem, lassan kezdek átesni a holtponton, talán végre lesz egy kis döntőzős rutinom nehézségiben, és akkor már csak Európa Kupára kell menni!
A karácsonyi időszak idén sajnos mondjuk egy kicsit túl bőszre sikerült, egy-két kilót fel is szedtem, de gondoltam, kint majd úgyis lemozogjuk.

December 28-án, vasárnap reggel 6-kor kelt Balázs telefonon, hogy akkor mindjárt itt vannak. Kényelmes felöltözés, előkészülődés és mehetünk. Négyen a kocsiban, a határokon belül elég szarok az útviszonyok, viszont mire Győr előtt felmegyünk a pályára, tiszták lesznek az utak. Még egy pénzváltás, matricavásárlások, és onnan már csak veretünk Prága mögé, a kiszemelt gránittömbökhöz.

Mikor érünk már oda?!

GO!!!

Délre érünk a parkolóhoz, Brána szektorát látogatjuk meg első nap. Szemezgetések,, majd egy szép 6A+ bemelegítésnek, és onnantól el is kezdődik a csapatás. 7B, 7B+, majd 7C.

Gangsta

Raneny Superman 7B+, és a direktje 7C-ért

 Utóbbi kettő nagyon kisi peremekkel van ellátva, nézünk is, hogy mi van, de aztán Balázzsal ketten beadjuk nem is olyan sok próbából, egész hamar. Pisti és Gergő nem voltak erre motiváltak, bőrtartalékolás, meg ilyen buzis indokok miatt, inkább 8A-t próbál a kopasz. Séta, majd nekem eléggé megtetszik egy veretős boulder, Breznev 7C/+-ért. Elég közel kerülök hozzá, de inkább hagyom, a végén egy reibungra kell csapni egy állat nagyot, és az apró kavicsok csak úgy gyalulják rajta az ember bőrét. Azért az állóstartosat sikerült abszolválnom egy jó 15 próbából, egy kemény egymozdulatos 7B+-ért (Pistiéknek anno ez sem ment).

Az állóstart 7B+-ért

 Mire mindenki elfárad, vagy elfagy, le is megy a nap, így hát a szállás felé vesszük az irányt. Befogadóink a számolni nem tudó óriás és családja (190 cm volt a standard magasság a családban, és a számolni nem tudás pedig onnan jön, hogy az öreg nem volt képes elszámolni 2000-ig, azt pedig nem akarta elhinni, hogy annyit adtunk, ő 1900 koronánál lemaradt. De aztán csak megvilágosodott...)
Elfoglaljuk a szobáinkat, belakások, beszélgetések, megfáradások. Szóval mikor otthonról fél tízkor hívtak, akkor már aludtunk! Valahogy így kell azt elképzelni, hogy totál kivett a korán kelés, és a hidegben, szélben történő egész napos veretés.
Másnap korán sikerült kelni, ám valahogy elhúztuk az időt, így ismételten csak dél környékére sikerült kiérni a sziklákhoz. Reggel szomorúan konstatáltuk, hogy esett a hó éjszaka, és még mindig esik, úgyhogy valószínűleg egy csomó kimászás bukó lesz. Sajnos ez így is maradt, Balázzsal hiába tisztítottuk szét a 7C-s Karmát, negyed órával később ismételten hó fedte bőrbarát reibungjait.
Végül pár elcseszett egymozdulatos 7A megmászása után arra jutottunk, hogy menjünk át egy másik szektorba.
Mire átértünk, a hó feladta, belátta, hogy ezek a tökös magyar csávók ma úgyis széttépik a sziklákat.
Így történt az, hogy pár próbából megnyomtam az Emily 7B-t, Pisti majdnem egy 7C+-t, és Balázs egyik legnehezebbjét, egy No exit nevű 7C/+-t csapatott le, de úgy, mint a szar. Sajnos nekem nem adta ki egy mozdulat, Pisti viszont idei 3. próbáján végigment rajta.

 Balázs is sick! Tessék csak nézni az ujjait...

TART!!!

A forgatókönyv ismételten hasonló, ám este megnéztük a Progressiont, és rájöttünk, hogy motivációnk újbóli fellendítéséhez idén sokkal többet kell kötéllel másznunk, mint amennyit idén bemutattunk, ugyanis az azért siralmasan kevés volt, hogy a táboron kívül mindössze kétszer láttuk viszont hőn szeretett projektjeinket az Esőfal alatt!
Utolsó nap.
 Összeszámoltam, ha ma megmászok még egy 7C-t, akkor 10 db lesz belőle! Ez is motivált, most hamarabb értünk a sziklákhoz. Pisti visszamegy a 7C+-hoz, amit sajnos nem sikerült később sem abszolválnia, mi, Nočnikhoz mentünk, a tömbről többek között ismerős lehet a Frodo Nakole 8B, amire mindenki azt mondja, hogy ez 7B, aztán megvilágosodnak, hogy az nem úgy van.
Flaying Boy 7B+, lehetetlen egy ugrás, ott is hagyom, hiába, ez a mozdulat a lóba***k mozdulata.
UÁÁÁ, egy mozdulat, most ez motivál engem, nagyon zsírul néz ki, ott vagy egy nagy áthajlásban, jobbal fogsz egy nagyon reibungos lyukat, amibe két ujjad is csak úgy fér bele, hogy egymásra pakolod, ballal pedig egy lehetetlenül kicsi perem a kínálat.

Balos peremed nem túl sok...

...de szerencsére a jobbos lyukad sem!

 Jobb lábbal meg kell lépned egy nagyon kicsi kavicsot, amiről nekem többször le is pattant a lábam, ball hátsóddal pedig bele kell találnod egy lyukba, onnantól pedig az a kunszt, hogy ott tartsd a segged a falnál, és bal kézzel nyúlt egy elég nagyot az élre.

Bal lábbal találj bele a lépésbe!

Ha ez megvan, akkor pedig egy csapkodós-örömködős kimászás után egy kemény 7C a jutalmad. Sajnos, kicsit megfájdul tőle az ujjam, de körülbelül másfél óra próbálgatás után Balázs lett az egyedüli szemtanúja a megmászásomnak. Nagy dream, elég funny egy boulder, csak ajánlani tudom, viszont egy kicsit időjárás érzékeny.

Csapatás. Megvan!

 Visszagyaloglunk Bránára, ahol Pisti Gergővel csapatja, nekem nincs sajnos nagyon lehetőségem ott bármit is mászni (ott másztunk vasárnap, és Balázzsal letudtuk a 7C-t és társait). De érzem, hogy még bennem van valami, még nem szabad véget érnie a tripnek, muszáj másznom valamit. Tehetetlenségemben a Gergőék tömbjével szembeni 7B+ tetejét takarítom le, majd teszem le alá a padet. Két mozdulat, és a bal vállad már majdnem kiszakad, de ha megtartod, és pontosan beletalálsz ballal a lyukba, akkor onnan már a tied.

Na, ezt kell megtartani, ahhoz, hogy meglegyen:

Azt gondolom, hogy rendesen megküzdöttem vele, és megérdemelten győztem, sikerült megtalálni a szépséget is benne.

MINE!

Gergő mumusra lelt egy 7B képében, ám muszáj már menni.

Na jó, menjünk innen!

Hazafelé a prágai körgyűrűn megállunk a Tesconál elkölteni a megmaradt koronákat, ami a már tradicionálissá vált hazafelé-chipsre megy el, én a helyi ízek mellett teszem le a voksom, míg Balázs a jól beváltat választja a Lays képében.
Fél tíz körül szállok ki a kocsiból, rettenetesen élveztem ezt a rövidke kis trippet, reménykedem a mihamarabbi viszontlátásban a cseh útelnevezésekkel, a kerekded, zöld tömbökkel, a helyi kemény arcokkal, a giga megmászásokkal, az utazással, a trip hangulattal, mindennel, ami egy Petrohrad túrával jár!
Legyen az akár a 2015-s Petrohradské Padáni, vagy egy tavaszi trip, csak jöjjön már, ugyanis még nagyon sok mindent meg fogunk mi még itt mászni, Prágától nyugatra, Morvaföld közepén, PETROHRADon.

S voltam.