Verseny a "Gyárban"

Hiába, ez egy ilyen hely. A miskolci gyártelepen helyezkedik el az egész mászócsarnok. Ez egy ilyen gyártelep. Elég komoly, mikor megállsz kinn a kapu előtt és az arra járó emberek közül egyikre se mondanád feltétlenül azt,hogy: ez nem akar rosszat tenni, nem akarja feltörni a kocsikat és nem akarja elvinni a cuccaimat. De persze "megnyugtat", mikor a portás (egy nő) közli hogy ők aztán minden este egészen 11-ig őrzik a biztonságot és a rendet. Ezért gyorsan be is kalózkodtunk az szg-vel egy másik bejáraton. Szóval kicsit fura ez a környék.
De nem úgy a mászóterem: az levéve, hogy a fűtés kicsit rottyon van, annyira jó a fal és a terem, hogy szerintem első ránézésre bele lehet szeretni. Ezért is járunk vissza ide minden évben. Az utakról és építőjéről azt hiszem már nem is kéne beszélnem, de mégis megteszem: Bodrogi Zoli alias Bobi épít(get) most már minden évben 20-nál is több versenyutat, amik -lássuk be- prémiumok (arról sajnos nem tudok nyilatkozni, hogy hány segítő kéz munkálkodik mellette még az utakon, sajnos erről nincs infóm.). Szóval Bobi az a mászó akiről azt lehet mondani, hogy technika a csövön, hihetetlen, hogy mit tud művelni a falon. A mozgásának precízsége simán köszönőviszonyban lehetne egy Michelangelo kép precízségével. Egyszóval öröm nézni, ahogy mászik, és az útjait mászva tényleg lehet érezni, hogy mennyire komolyan is veszi a feladatot, ilyen utak kellenének azt hiszem minden versenyre.

A fal...

Szóval 23 út, egynél sincs torlódás, sajnos nagyon kevesen jöttek el, ez elég szomorú. De itt van Papír, AndroidZoli, Hodossy Dávid, Hegedűs Balázs, Simon Geri, CséBence, Harcsa és még mások is akik kemények és sok-sok helyi arc, akik tényleg, egyre keményebbek, technikásabbak, és azt kell mondani, hogy Miskolcon a Factoryban kezd felépülni egy újabb (!) keménymag. Persze mi, veszprémiek is ott voltunk, Molnár Gergő a sofőr, a hátsó sor Süli Tomika, Hegyes Tündi, az anyósülésen én.

Harcsa osztja az észt, mint mindig :)

A formával kapcsolatban nem voltak kételyeim, elég jól megy mostanában, egyedül az állóképességbeli problémák lehettek volna azok, amik visszatartanak, de mégsem, egész jól kiadta.
Sajnos nem tudtam megcsináltatni a versenyre a sportorvosimat, ez volt az, ami rettentően idegesített. Nem is idegesített, inkább elvette a kedvemet az egésztől. Semmi kedvem nem volt mászni, az első 3 út (kb 5b, 5c, 6a) csak feküdtem a szivacson, teljesen demotivált voltam. Várni kellett, az első 7a megmászásáig, ahhoz, hogy rájöjjek: ezeket a versenyeket fel lehet egy nagyon jó mászótalálkozóként fogni. Nem a pontokért kell mászni, élvezni kell az egészet. Valahogy ez lendített át a holtponton. Sok verseny volt már (Pláne a régi, 2 selejtezős rendszerben) amikor egy elrontott első selejtező után nem is volt kedvem még egyet mászni. A jameken is volt már olyan, hogy egy rontott OS után végig izgultam az egészet, hogy nem sikerült minden. Igen, sajnos egy kicsit maximalista vagyok, és van, hogy túl nagy célokat tűzök ki magamnak. Szerencsére ez most nem ilyen, volt, pont a fordítottja.

a jobbos, enyhén áthajló falon megy a 7b...

Kezdett jönni a csí, flasheltem egy jattos, peremes 7b-t (majdnem OS, csak a Gergő Előttem mászott benne, de hamar leesett. Szóval ezt tartom a legnagyobb sikeremnek az aznapi verseny folyamán, és ez teljesen meghozta a kedvem. 23 útból 22-t sikerült teljesíteni (a maradék az egy 7c+ volt, a keményebb fajtából, arra már nem feszültem rá, de nem is hiszem, hogy ment volna) ezzel egy 1. helyet sikerült behúzni, nagyon örültem neki. Na ilyenkor kár, hogy ha nincs sportorvosid. Azt terveztem, hogy a négy versenyből (Szombathely, Miskolc, Klébi, Veszprém) az első hármon indulok és a miénken segítek. Így most törlődött ez a tervem, sajna el kell indulnom Veszprémben is, így nem biztos, hogy sokat fogok tudni segíteni, de majd meglátjuk mi lesz.

A gyorsasági versenyre is sikerült felpörögni, de azért a döntőben eléggé ott hagyott a Gergő, 2. hely: az elvárásokhoz, és a 0 óra ráedzéshez képest, nem rossz. Sőt, jó.
Az este beszélgetéssel és Bobi mászócipő-elemzésivel (elég sokat tud mondani mindegyik fajtáról) telt, a versenyzők közül csak mi aludtunk ott. Másnap reggel nem sikerült 7-nél tovább aludnunk (nagyon rászoktam az iskolai koránkelésre), így hamar indultunk hazafelé. Még Miskolctapolcán chilleztünk egyet a Barlangfürdőben, nagyon durva a hely, csak ajánlani tudom (annyi a baja, hogy a "sziklákra felmászni tilos").
Szóval hasítottunk hazafelé a sztrádákon szembe a nappal....

Reggel még nem is voltak ennyien, a sziklák? csak rá kell nézni...

Azt hiszem, mindenki le tudta vonni a tanulságokat, minthogy Pesten nem érdemes Burger Kingbe menni mert egy lehúzás az egész, na de ezt nem is akarom firtatni.
Azt hiszem, ennyit tudok mondani a versenyről, ami nem volt más, mint a: III. Fergeteg Factory nehézségi jam!!!

,,Szombaton Miskolcon jártunk, a Magyar Kupa II. fordulóján. Íme, a "termés":
Nehézségi Ifi B (99-00): 1. hely
Nehézségi Felnőtt Nyílt (00 és előtte): 1. hely  
Gyorsasági Ifi B: 1. hely
Gyorsasági Felnőtt Nyílt: 2. hely És a többi veszprémi: Molnár Gergő: Nyílt Nehézségi 5. hely. Nyílt Gyorsasági: 1. hely 
Hegyes Tünde: Nehézségi Senior 1. hely, Gyorsasági Senior 1. hely. 
Süli Tamás: Serdülő Nehézségi 2. hely, Serdülő Gyorsasági 2. hely. Szép volt srácok!!! "