Csipp, csepp, csepereg...

A hétvégére mászást terveztünk. Teljesen nem sikerült egybehozni a szabadidőnket, Pistike kislánya, Zsófi szombaton lett 7 éves (Boldog szülinapot neki! :-) ) és ezt ünnepelték, így hát az apja csak vasárnap ért rá. Ám a többségnek (Balázs, Gergő, Apa [nektek Stromi], én) inkább a szombat volt a jó. Balázs délig dolgozik majd irány Ördög-árok, mert az közel van. Legalábbis ez volt a tervben. Abban a tervben, amit szombat reggel mosott el az eső a sziklákon lévő ziafoltokkal együtt. Úgy nézett ki, hogy el sem akar állni. De amikor ez végre megtörtént, és még a Nap is ránk kacsingatott egy kicsit, eszembe jutott a nagy semmittevésben, hogy elmehetnénk a nemrég felfedezett kis barlangunkba, a Pokol-likba, Kapolcs mellé. A telefonos egyeztetések után Balázs és Gergő fél kettő táján érkeztek meg Nagyvázsonyba, ahol aztán mi is beszálltunk, és így teljes lett a csapat.
Kisebb nehézségek árán, de sikerült a sáros domboldalon felcaplatnunk a barlanghoz, ahol aztán jött a nagy pofon. Beázott! A külső rész menthetetlenül vizes és a beljebbi részeken is nedvességet véltünk felfedezni a sziklafalon. Apró öröm viszont, hogy a tócsa [nevezhetném akár kacsaúsztatónak is, de kacsák hiányában ez nem áll módomban], ami még tavaly november közepe felé gyűlt össze, akkor a hely 2/3-át beborítva, lassan teljesen felszívódik a talajba, így lassan megkezdődhet a nagyobb plafonvonulat megnyitása is. Azonban most esélyünk sem volt mászni. és tudtuk azt is, hogy ezzel 'Békállán se mennénk többre, így hát - Balázs javaslatára - új sziklamászó helyek keresése mellett tettük le a voksunkat. Lecammogtunk, én még megnéztem egy kisebb plafont, amit még a múltkor láttam a parkolótól kb. 100 méterre. Nem rossz, egy-két
mozgósabb kő van rajta, azokat le kell püfölni, és akkor már tökéletesen mászható lesz, sőt, szerintem a 7C fokozatig is lehetne bouldereket, traverzeket nyitni rajta. Beülünk a kocsiba és Balázs már mondja is a lehetőségeket, hogy szerinte hova érdemes mennünk ,,kőkeresőbe". Végül Badacsonyörs nevű településen kötünk ki, ahol egy igen keskeny utca után már az autóból meg is pillantunk egy nagyobb tömböt.

Egy áthajlással kezdődik, majd egy hatalmas pocakon kimászás, ami igen félelmetes, ugyanis pluszba még alattunk van egy másik, kisebb tömb. Jókorát lehet borítani, de alászivacsozva azért szerintem nem annyira vészes. Mindenesetre én több 7C-t is el tudok képzelni rajta, de lehet hogy azok még meg vannak 8A-k is. Tehát már van miért visszajönni. és a túra még csak most kezdődött el! Azonban az elkövetkezendő 20-30 percben nem nagyon találkoztunk nagyon nagyobb tömbökkel, egy-két ülőstartos 7B körüli bouldert talán azért még lehet rajtuk nyitni. Kissé szétszéledtünk, ám egyszer csak valahonnan Balázs hangját halljuk: gyertek! Odaérve azt látjuk: emberünk talált egy régi bányát, de olyat, aminek minden fala tiszta szikla, én nem egy koszos földjárat. A belmagassága olyan 3 méter körül mozog és oldalra is vezet 1-2 járat. A fogásai nagyon kicsik, ami azt jelenti (hogy ha szabad lesz ott mászni) akkor mindenképpen nagyon sok ehéz bouldert lehet majd ott nyitni. 

 Welcome guys!

 A jobb oldalt tessék figyelni!

A csapat

Továbbindulásunkkor egy mázsás vaddisznóval találjuk szembe magunkat, ami aztán békén hagy minket, de rendesen megdobogtatja a szívünket (és nem jó értelemben). Meglepetésünkre ahogy sétálunk, hirtelen gyönyörű panoráma tárulkozik ki elénk a Balatonról, és a tanúhegyekről.  

 Ugye, hogy nem rossz? Miután kicsodálkoztuk magunkat, megindulunk lefelé. Pontosabban egy keserves ,,ereszkedés" veszi kezdetét, csúszós, meredek talajjal és minden egyéb környezeti tényezővel. Most magasabb sziklák tövébe érünk, meghaladják jó pár helyen a 15-20 métert is. A dőlésszögük Kis-Gerecséhez hasonlítható, csak itt nem áthajlóak a falak, csak hasonló fokban pozitívak. Nitteket fúrni emiatt az utak miatt nem érdemes, de toprope a 3a-6b kategóriákig jókat lehet mászni, élmény. A kocsihoz visszafelé menet még pár kisebb tömböt találunk, amiken olyan 7A nehézségű vonalak vezethetnek fel.
Összegzésben mindenképp érdemes ide visszajönni, mert a hely még nincs (szerintem) teljesen felfedezve, és a már eddig is megtalált helyeken is lehet kőkemény utakat mászni.

Vasárnap a családdal voltunk kirándulni egyet Szentbékállán, most nem másztunk, nem is mentünk a Kőtengerhez, hanem egy kilátót néztünk meg és a ,,Kelevényes-kő" nevű sziklaképződményeket, amin nem érdemes nagyon mászni mert: 

1. ha az ember már Szentbékállán jár, akkor sokkal inkább megy mászni a Kőtengerbe, mind semhogy oda fölcaplasson azért a kisebb kövekért
2. nincsenek nagyon nehéz utak (max olyan 7A+-ig vannak)
3. nagyon törős és veszélyes a kőzet
4. de ha mégis elmennél oda mászni, mert olyan kedved támad, akkor megbüntetnek, mert környezetvédelmi terület, és ezt nem nézik jó szemmel

Összegezve a hétvégén a következőket tudtuk meg: a Pokol-lik is át tud ázni, és ha ilyen rohamosan folytatódik a felmelegedés, akkor lassan (remélem mielőbb) mehetünk Geribe

Soma